Szerző: BONTA MIKLÓS
2022.01.22.
Mi nyomasztja ma leginkább a magyar gazdaságért aggódókat? A vágtató infláció, a magas államadósság vagy az államháztartás hiánya?
A szegénység. A magyar társadalom 74 százalékának jövedelme nem éri el az uniós szegénységi küszöböt. Ezen belül 14 százalék nyomorog: alapvető szükségleteiket - a lakhatást, az étkezést, a ruházkodást, a gyermekek nevelésének költségeit - napi 5 euróból kellene fedezniük. Magyarországon egy hatalmas szegény tömeg áll szemben a legmagasabb jövedelműek 2-3 százalékával. Azokkal, akik hatalmas vagyonokat halmoztak fel.
Az Orbán-kormány mégis folyamatosan arra hivatkozik, hogy az elmúlt 12 évben csökkent a szegények aránya.
Attól függ, mi a mérce. A nyomorban élők aránya valóban mérséklődött. Ám Nyugat-Európában az arány nagyobb mértékben csökkent, a leszakadásunk ezért lett nagyobb. Márpedig a gazdasági fejlődés motorja a képzett lakosság. Erre van szükség a hatékonyság, a termelékenység növekedéséhez. Ha kivesszük a magyar gazdaság hatékonysági mutatószámaiból a multinacionális cégeket, katasztrofális adatokat kapunk. Az elmúlt 12 évben Magyarország 17 helyet veszített a versenyképességi listán. Nem azért, mert mi zuhantunk vissza, hanem azért, mert a többiek egyre magasabb szinten teljesítenek. A kutya ott van elásva, hogy 32 éve megállíthatatlanul zajlik a forráskivonás az oktatásból. Ebből is ered a leszakadásunk a V4-es országokhoz képest is. Még Románia is valamelyest jobban teljesít nálunk, talán Bulgária az egyetlen, amelyről ez nem mondható el. Az oktatáspolitikát éppúgy, mint a külpolitikát, a folyamatosságnak kell jellemeznie. Nem lehet évente, négy évente változtatgatni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.