Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2022.02.09.
- Ez kiverte a biztosítékot a kínai kormánynál: kereskedelmi embargót vezettek be, és a Litvániában üzletelő német cégeket is elkezdték szívatni.
- A német ipar pedig elkezdett nyomást gyakorolni Litvániára, bár egyelőre kevés sikerrel.
- Egyes értelmezések szerint a viszály nem Tajvanról, hanem az EU megosztásáról szól.
- Más értelmezések szerint Litvánia az oroszoktól való félelme miatt ment neki látványosan Kínának.
- Az EU és az Egyesült Államok a háta közepére sem kívánja az ügyet, és a litván kormány is kezd meginogni.
2021-ben két ország volt a világon, amely hajlandó volt látványosan és nyíltan beinteni Kínának. Az egyik az Egyesült Államok, amely még mindig a világ legnagyobb gazdasága, a nagy gazdaságok legfejlettebbike, a globális pénzvilág központja, valamint katonailag messze legerősebb országa.
A másik a 2,8 milliós Litvánia, amelynek gazdasági teljesítménye kevesebb mint harmada a magyarénak, hadserege 20 ezer főt számlál, nem rendelkezik globálisan releváns technológiai képességekkel, és nem is pénzügyi központ, azaz kis méretét nem kompenzálja semmiféle egyéb stratégiai erősség.
A szakítás még 2020 novemberében indult, amikor a litván választásokon győztes jobboldali koalíció pártjai megállapodtak róla, hogy „értékalapú külpolitikát” folytatnak majd, és támogatják a „szabadságért harcoló tajvaniakat”. A helyzet tavaly júliusban durvult el igazán, amikor a litván kormány engedélyezte, hogy tajvani képviseleti iroda néven nyissanak kirendeltséget Vilniusban.
Azóta Kína kereskedelmi embargót vezetett be Litvániával szemben, sőt a Litvániában tevékenykedő német cégeket is elkezdte szívatni. A német cégek erre a vilniusi kormánynál kezdtek lobbizásba, hogy elérjék, Litvánia fújjon visszavonulót, mert állításuk szerint nagyot buktak a szankciókon.
Közben az Európai Unió a lehető legbürokratikusabb – és a jelen helyzetben rövid távon teljesen hatástalan – módját választotta az uniós gazdasági érdekek védelmének. Miközben egyesek szerint az egész balhé igazából nem is Litvániáról és Tajvanról szól, hanem az EU gyengítéséről...
2021-ben két ország volt a világon, amely hajlandó volt látványosan és nyíltan beinteni Kínának. Az egyik az Egyesült Államok, amely még mindig a világ legnagyobb gazdasága, a nagy gazdaságok legfejlettebbike, a globális pénzvilág központja, valamint katonailag messze legerősebb országa.
A másik a 2,8 milliós Litvánia, amelynek gazdasági teljesítménye kevesebb mint harmada a magyarénak, hadserege 20 ezer főt számlál, nem rendelkezik globálisan releváns technológiai képességekkel, és nem is pénzügyi központ, azaz kis méretét nem kompenzálja semmiféle egyéb stratégiai erősség.
A szakítás még 2020 novemberében indult, amikor a litván választásokon győztes jobboldali koalíció pártjai megállapodtak róla, hogy „értékalapú külpolitikát” folytatnak majd, és támogatják a „szabadságért harcoló tajvaniakat”. A helyzet tavaly júliusban durvult el igazán, amikor a litván kormány engedélyezte, hogy tajvani képviseleti iroda néven nyissanak kirendeltséget Vilniusban.
Azóta Kína kereskedelmi embargót vezetett be Litvániával szemben, sőt a Litvániában tevékenykedő német cégeket is elkezdte szívatni. A német cégek erre a vilniusi kormánynál kezdtek lobbizásba, hogy elérjék, Litvánia fújjon visszavonulót, mert állításuk szerint nagyot buktak a szankciókon.
Közben az Európai Unió a lehető legbürokratikusabb – és a jelen helyzetben rövid távon teljesen hatástalan – módját választotta az uniós gazdasági érdekek védelmének. Miközben egyesek szerint az egész balhé igazából nem is Litvániáról és Tajvanról szól, hanem az EU gyengítéséről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.