KÖSZÖNJÜK SZÉPEN MEG NEKIK, AKIKRŐL ÉPP IDEJE LENNE PÉLDÁT VENNI MINDAZOKNAK, AKIKNEK UGYANCSAK LETT VOLNA BŐVEN OKUK MINDEZT MEGTENNI AZ ELMÚLT ÉVEK SORÁN…

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2022.02.16.

Szóval csak azt szeretném mondani, hogy miközben az ország fizetett pártszócsövektől kapja meg reggeltől estig, mit is kell gondolnia magyarságról hazaszeretetről, családról, kereszténységről, mit kell gondolni köztörvényes bűnözőkről, a magánynyugdíjpénztári megtakarítások enyves kezű lenyúlóiról, önmagukat a közpénzekből csinos milliárdokkal, kastélyokkal, a fél Balatonnal és a Velencei tóval, szállodákkal és trafikokkal, magánrepülőkkel és helikopteres kiruccanásokkal, letelepedési államkötvényekkel szépen kistafírozókról, pszeudó-„tudományos” intézetek ideológiai támaszát élvezőkről, őrületes közpénzekből hazug és manipulatív propagandafilmeket fabrikálókról, az ország egyetemeit közalapítványokon keresztül lenyúló gazemberekről, a törvényben előírt fokozatokkal nem rendelkező félhülyéket egyetemi professzorokká és/vagy rektorokká kinevezőkről, mit kell gondolni azokról, akik az országot sújtó világjárványt a leggátlástalanabb és a legaljasabb módon saját zsebeik megtömésére használják fel, hasznosíthatatlan és jelentősen túlárazott lélegeztető készülékekkel csencselve, miközben a kulturális kiadások jelentős része a tehetségtelen klientúra zsebében landol, akik aztán az országot rettentő giccsekkel, szemetekkel, köztéri szobroknak nevezett okádékokkal szórják tele, mit kell gondolni azokról, akik gondoskodnak arról, hogy gyermekeink és unokáink garantáltan ne legyenek versenyképesek a nemzetközi munkaerőpiacokon, ne legyenek felkészültek, vitára és érvelésre termettek, mit is kell gondolni azokról, akik a terrorizmus elleni eszközöket arra használják, hogy törvénytelen módon a gatyánkba, a bugyinkba, a zsebünkbe kukkoljanak, be a hálószobánkba, az agyunkba, a gondolatainkba, mit gondoljunk azokról, akik a közpénzből fenntartott médiában a legócskább párthazugságokat visszhangozzák, bazi nagy vitákat folytatunk arról, ki legyen és ki ne legyen az államfő, miközben pontosan tudjuk, ki lesz valójában, na persze, a legalkalmatlanabb komszomolkák közül az egyik, ki más, és voltaképpen tök mindegy is, szóval folynak a nagy vitáink, a nagy csatározásaink, s közben nem állunk meg egy pillanatra sem, hogy a tízmillióból mindazok, akikben maradt még valami morzsányi az elemi tisztességből és becsületből, hogy a legnagyobb tisztelettel fejet hajtsunk az ország igazi hősei előtt, no nem a 133 bátornak nevezett velejéig gyáva alakra gondolok, hanem azok előtt a tanárok előtt, akik anyagilag, szellemileg, mindenhogy ellehetetlenítve tanítják a gyermekeinket, s akik az elmúlt hosszú évek során az egész országnak példát mutatva, munkahelyüket, egzisztenciájukat, imádott szakmájukat kockáztatva, csak azért, hogy „tükörbe tudjanak nézni”, bátran és elszántan kiálltak alapvető jogaikért, hivatásukért, úgy bizony, gyermekeinkért, az egész országért, manifesztálva, hogy lehet így is, hogy létezik civil kurázsi is, s jelezve, hogy ők nem félnek, féljen az őket ellehetetlenítő gyáva, aljas és embertelen hatalom.

Köszönjük szépen meg nekik, akikről épp ideje lenne példát venni mindazoknak, akiknek ugyancsak lett volna bőven okuk mindezt megtenni az elmúlt évek során, az egészségügyi dolgozóktól az egyetemi oktatókig, minden megalázott és megnyomorított, ellehetetlenített és megfélemlített állampolgárig.

És nem tagadom: számomra külön öröm és büszkeség, egyúttal szüleim sok-sok évtizeddel ezelőtti bölcs döntésének az újabb visszaigazolása, hogy imádott alma materem, a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium több oktatója is a polgári engedetlenség intézményével élt, hasonlóképp a Kőbányai Szent László Gimnázium és a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium több pedagógusához.

A magam részéről köszönöm mindannyiuknak!

ITT OLVASHATÓ