Szerző: Rezeda
2022.03.17.
A háború és szörnyű folyományai a kampányfolyamatban bekerülnek az árvíz, a márciusi hó és a drótkerítés közé, és itt tűnik fel miniszteres urunk dress code-ja. Európába trottyos gatyában jár, inni (pálinka, sör) kockás ingben szokott, aztán van a disznóölő mellény, és a határjáró dzseki. Délen is mindig ebben szokott lenni, amikor a fasiszta és mindenféle illiberális cimboráival menetel a drótkerítésnél. Gondoljuk, megkérdi a kedves neje esténként, hová indul reggel a dolgozóba, s ha azt feleli, a határra, akkor ezt a nyalka – amúgy ocsmány – dzsekit vasalja ki neki, és készíti oda a szék hátára, miután a konyhában végzett a mosogatással.
A bajok azonban ennél sokkal nagyobbak. A menekültek özönlenek az országba, és valamit tenni kell velük, indokként ezt adja be a propagandagépezet a határra költözésről. Ezért miniszteres urunk, elnökatyánk ott sürög majd személyesen, miközben például a Keletiben totális a káosz, ha nem lennének az önkéntes alapon dolgozó civilek, már rég összeomlott volna minden. Általában is elmondható, a NER-ben az működik, amiből az állam (Fidesz) kimarad, amihez hozzá érnek, szarrá megy, működésképtelenné válik vagy megszűnik. Nem jó ómen, ha valamit Orbán irányítani akar, ha meg személyesen, az egyenesen tragédia.
De nem is ez. Hanem a bajszos elődre hajazó határra költözés, ami a hírek szerint először Debrecen lesz, és ott is a laktanya. (Még szerencse, hogy nem az Aranybika, ha van még ilyen, s ha igen, akkor biztosan a Mészárosé.) Debrecen sok mindennel határos emlékeink szerint, de Ukrajnával éppen nem, az ottani laktanyába költözni éppen annyi, mintha az erkélyen vagy a bazi földgömbös tárgyalóban maradt volna, ahol a koviubit kotyvasztani szokta. Mindebből egyenesen következik, hogy a kék határjáró dzseki munkába fogása, napi munkaruhává avatása mintegy épp nem egyéb, mint ocsmány kampányfogás, amiképp valójában minden miniszteres urunk nyomorult életében.
Eddigi cimborái egészen más utat járnak be ezekben a napokban. Cseh, lengyel és szlovén kollégája egyenesen Kijevbe utazott tárgyalni, oda a mi miniszteres urunk nem iramlott. Helyette a Kossuth-téren óbégatott, tudjuk, miket. Egyáltalán, nagyon jól megfigyelhető, sohasem ott van, és nem azt csinálja, amit a maga elé pajzsként tartott ország és a magyar emberek érdeke kívánna, hanem csakis az övé az elsődleges, ez pedig a hatalom. Mégpedig mindenáron. De ezt is tudjuk már azóta, hogy a Soros ösztöndíjat odahagyva hazaszaladt annak idején Oxfordból szart kavarni.
Voltaképp ezzel határozhatjuk meg immár több mint harminc éves működését, a fekália kevergetése és kenegetése a hatalom igézetében, aminek ez a határra költözés az újabb és eléggé ocsmány fejezete, mert ennek gyakorlati értelme vagy haszna nincs. Hiába írja azt az újság, hogy a miniszterelnök személyesen egyeztet a következő napokban a keleti országrész rendőri, katonai, egészségügyi vezetőivel, találkozik több érintett település elöljárójával és karitatív szervezetek helyszínen dolgozó munkatársaival. Ez is olyan lesz majd, mint a kórházakba futkorászás és ott a munka feltartása a járvány csúcsán, ami buzgalom mérlege momentán negyvenezer halott.
Arról sem beszél már senki, itt az új címlapsztori az újra életeket mentő miniszteres urunkról, elnökatyánkról. Olybá tűnhet, hogy a napokban különösképp pikkelek a köpcösre, de aki ezt hiszi, téved. A mi viszonyunk ennél mélyebb, én őt utálattal spékelve megvetem, egy ország, de még egy futballcsapat vezetésére is totálisan alkalmatlannak tartom, a legkártékonyabb lénynek, aki – amely – Magyarország életében eddigi vérzivatarai alatt előfordult. De, hogy fénysugarat is mutassak az alagútban, a Farkasveremhez vagy Farkasodúhoz tartozik egy Valkűr Hadművelet is, amiről azért nem beszélek bővebben, mert közölhetetlenné válik a dolgozat, azt pedig nem szeretném egyáltalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.