MIT ÉRTETT DONÁTH ANNA AZON, HOGY NEM LEGITIMÁLHATJÁK A RENDSZERT AZZAL, HOGY A PARLAMENTBEN ELJÁTSSZÁK A DEMOKRÁCIÁT?

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2022.04.15.

Donáth Anna így is tabukat döntöget, de amíg nem beszél egyenesen, míg nem mondja ki, hogy ez a kettő nem megy együtt, el kell dönteni, hogy vagy díszellenzékiség és legitimáció vagy kivonulás a parlamentből, vállalva azt, hogy nem kapnak pénzt, és vállalva az illegális antifasiszta mozgalmat, a rendszeren kívüli alulról szerveződést, addig ez csak homályos beszéd marad. Hiányzik a hit és a meggyőződés, hogy ha ezt meglépik, akkor nem veszítenek el semmit, hanem csak azt, ami eddig is akadályozta őket az igazi rendszerellenes tevékenységben.

Az ellenzék igazi válsága az, hogy nem tud egyenesen és tisztán beszélni sem, mert a magatartásuk belső ellentmondásai megakadályozzák azt. Már azt is nagy dolognak kell tekinteni, hogy 12 év alatt eljutottak annak kimondásáig, hogy “nem legitimálhatják a rendszert azzal, hogy eljátsszák a parlamenti demokráciát”, de azt nem tudják kimondani, hogy ehhez az szükséges, hogy akkor ne üljenek be a parlamentbe, mert ha megteszik, akkor azzal szükségképpen és elkerülhetetlenül legitimálják a rendszert, mert eljátsszák a parlamenti demokráciát.

A DK is próbálkozott már mindenféle csavarral, hogy úgy legyen kint, hogy közben bent is van, és fordítva, de sehogy nem megy az, hogy úgy akarnak kilépni a rendszerből, hogy nincs meg hozzá a politikai bátorság. Most Donáth Anna fogalmazta meg a Momentum 7 pontját, amely több részletében is meglehetősen ködös, homályos, talányos és nem elég konkrét, de mindjárt az első pontban megjelenik az alapvető önellentmondás: a Momentum tudja, hogy ez egy önkényuralom, amely demokráciának álcázza magát, és az első lépés az lenne, hogy ezt az álcát le kellene tépni róla.

Ennek legfőbb akadálya, hogy az ellenzék nem tud lemondani a pártok állami támogatásáról, ami a parlamenti mandátumokhoz és a parlamenti jelenléthez kötődik. Ha kijönnek a parlamentből, és nem kölcsönzik a demokrácia hamis látszatát a diktatúrának, ha nem asszisztálnak diktatórikus törvények megszavazásához, akkor elesnek a pártok működéséhez szükséges pénztől. Ebben az esetben a demokráciákra jellemző pártműködést egészen más alapokra kellene helyezni, ehhez azonban nincs meg a politikai bátorság. Nem mernek alulról építkezve működni.

Szép dolog, hogy Donáth Anna elmondja: “Szerinte a rendszeren kívül kell gondolkodni, és szimbolikusan jelezni: nem lesznek a Fidesz díszellenzéke, a magát demokratikusnak mutató rendszer díszlete, és nem szabad a parlament falain belül eljátszani a ránk osztott szerepeket; egy képviselő ugyanis ezerféleképpen képviselheti a választóit, de ezt elsősorban a törvényalkotáson kívül kell megtennie.” Ez nesze semmi, fogd meg jól. A deklaráció szintjén nem lesznek díszellenzék, de ha bemennek a parlamentbe, márpedig bemennek, akkor mégiscsak azok lesznek.

A te beszéded legyen igen-igen vagy nem-nem, ami azon felül van, az ördögtől való, idézhetné Donáth Annának édesapja az idevágó passzusokat, és ha bemennek a parlamentbe, akkor minden más szöveg felesleges duma, mellébeszélés, az ördögtől való. Mert ha jól próbáljuk megfejteni a fából vaskarikát, akkor ez azt jelentené, hogy ugyan bemennek a parlamentbe díszellenzéknek, de a díszellenzékiségüket azzal palástolják, hogy az ellenzéki és a képviselői munkájuk javát nem a parlamentben, hanem azon kívül végzik el.

Na, ez az, amiből nem lesz semmi. Ha a képviselőknek be kell járniuk a parlamentbe, különben megbüntetik őket és/vagy elveszik a pénzüket, akkor amellett már se idő, se ötlet, se szándék nem marad arra, hogy bármi mást tegyenek. Idő és energia sem lenne rá, emellett beindulnak a politikusi reflexek, a demokratikus rendszerekben szokásos tevékenység, ami ez esetben pótcselekvés és az említett legitimációs tevékenység és díszellenzékiség. Nem csinál ezen kívül már senki semmit...

ITT OLVASHATÓ