Szerző: HALÁSZ NIKOLETT
2022.07.30.
Az öngyilkosság sokkal komolyabban foglalkoztatott, mint a disszidálás – vágott bele a beszélgetés elején fiatalkora elemzésébe Garaczi László. A számos díjjal, így lovagkereszttel kitüntetett író, költő Veiszer Alinda műsorának volt vendége, a teljes beszélgetést egy jelképes összegért itt tudja megtekinteni.
Garaczi azt mondta: nagyon neurotikus kamasz volt, elveszett és ellenszenves figurának érezte magát, 16 éves korától válságokból válságokba került, nagyon szorongott. Már általános iskolában több intőt kapott, nagyrészt bohóckodásért. A legkomolyabb megrovását akkor kapta, mikor az iskolából átcsúzlizott a szemben lévő irodába, ahol eltalált egy nőt, akit a mentőnek kellett elvinnie; ebből rendőrségi ügy is lett.
Környezetében ijesztően sokszor megjelent az öngyilkosság: több nő is megölte magát abban a házban, ahol gyerekként lakott, a szomszédban egy anyuka és a lánya lettek öngyilkosok, és a felettük lakó szomszéd is véget vetett az életének. Olyan is volt, hogy tanult és látta, ahogy kiesik valaki az ablakból. Emellett a családját sem kerülte el az öngyilkosság, két unokatestvére ölte meg magát.
Ő maga az öngyilkossággal nemcsak gondolati szinten foglalkozott, hanem volt olyan, hogy búcsúlevelet is írt, és előkészítette az öngyilkossághoz szükséges eszközöket. A téma komolysága ellenére mégis meglehetősen viccelődve és ironizálva beszélt erről a kísérletről. Azt mondta: annyira hosszúra sikeredett a búcsúlevele, hogy közben már nem maradt ideje öngyilkosnak lenni, mert hazajöttek a szülei.
„Holnap folytatom a búcsúlevelet, és akkor holnap délután öngyilkos leszek”.
Mikor már harmadik napja írta a levelet és még mindig élt, rájött, hogy valójában nem is akar öngyilkos lenni. Visszatekintve úgy látja, hogy ha rövidre sikerül a búcsúlevele, valószínűleg akkor sem vetett volna véget az életének. Mégis metaforikus értelemben az irodalom mentette meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.