EGY ORSZÁG MÓDSZERESEN SZÉTVERT ÉS MEGSEMMISÍTETT JÖVŐJÉT DAGÁLYOS, KERESETTEN HOMÁLYOS, BAROKKOSAN TÚLZSÚFOLT KÉPEKKEL KELLENE SZÓVÁ TENNI?

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2022.10.26.

Miután kiváló kollégám, Heidl György véleményét maradéktalanul osztom Pankotai Lili diáklány elmondott beszédét és a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma igazgatójának elhatárolódását illetően, csak egy dolgot tennék még hozzá. Nem nagy újdonság, elvégre már több mint kétezer éve tudjuk, hála a görög filozófiának, meg a középkori keresztény bölcseletnek, hogy a szavak kontextuálisan kapják meg jelentésüket.

Pankotai Lili trágár kifejezéseket használt, úgy bizony! Éppen úgy, ahogy például Arisztophanész a Lüszisztraté című komédiájában is trágárkodott, faszokat és baszást emlegetve. (Arany János fordítása még szemérmesen visszafogott volt, Karsai György és Térey János fordítása viszont annál pontosabb.) Márpedig hogyne trágárkodott volna Arisztophanész, amikor a létező legborzalmasabb dolog, a gyilkos háború keretezte a történetet. A háború élménye mi mást váltana ki minden józan emberből, mint a dühöt, a szitkozódást, a trágárságot. Miként kellene ott szólni, ahol a háborúé a főszerep, ahol emberek módszeresen kaszabolják egymást, ahol arat a halál, s ahol a nők sosem tudhatják, hogy ha a harcoló férfiak elmennek gyilokra, vajon mennyi fog közülük hazatérni? És mikor következik aztán az újabb öldöklés?

Pankotai Lili – szerencsére – nem a háborúról beszélt. Ám az egész ország, s kivált az ő generációja számára a háború borzalmával vetekedő förtelemről szólt: arról, ahogy Magyarországon szétverődik a tanszabadság, s a hatalom abszolút dilettáns módon és különféle hátsó szándékoktól vezérelve épp miszlikre aprítja az oktatási rendszert, s vele megannyi Pankotai Lili jövőjét.

Igen, bizonyos értelemben ez is háború, itt is sorsok mennek tönkre, végérvényesen és visszafordíthatatlanul. Miért döbbent hát meg bárkit is, hogy azok, akik leginkább szenvedő alanyai a fentieknek, indulatos, trágár szavakkal reagálnak arra, amire valóban a legadekvátabb az indulat és a trágár szóhasználat. Egy ország módszeresen szétvert és megsemmisített jövőjét dagályos, keresetten homályos, barokkosan túlzsúfolt képekkel kellene szóvá tenni?

A gimnázium igazgatójának megmondta-e valaki, hogy tanítványa miért és legfőképp kikért emelte fel hangját? És az igazgató úr vajon tudja-e, hogy Pankotai Lili nem a matek, a magyar, a töri vagy az osztályfőnöki órán szólt hozzá, hanem egy többtízezres 

tömegtüntetésen?

Mert hát a kontextus, ugyebár…

ITT OLVASHATÓ