Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2022.10.19.
Oroszország nem készült fel azokra a politikai és gazdasági kihívásokra, amelyek az – általa ráadásul csak részben ellenőrzött - ukrán területek jogellenes bekebelezéséből következnek, írja az EurActivon Olivier Baumard, aki a nemzetközi megfigyelő misszió tisztjeként 2019-től 2021-ig teljesített szolgálatot Ukrajnában.
A szerző szerint ha el is tekintünk a harcok kimenetelét illető mostani bizonytalanságtól, az oroszok hatalmas nehézségekkel néznek szembe, ha integrálni, pacifikálni akarják a megszerzett területeket.
- Be kell vezetniük az orosz közigazgatást és jogrendszert, ami szétdúlja az eddigi káoszból profitáló helyi oligarchák üzletmenetét.
- Tisztogatást kell elvégezni a tisztviselői karban
- Fizetni kell a megszállt területek közalkalmazottait és nyugdíjasait,
- de legfőképpen újjá kell építeni a harcokban teljesen lerombolt infrastruktúrát, és el kell végezni az aknamentesítést.
Kelet-Ukrajnában akár évtizedekig is eltarthat az elhelyezett robbanó eszközök hatástalanítása. Eközben Oroszország teljesen elszigetelődött a nemzetközi színtéren, és lassan Kína és India is felismeri, hogy a nyugati szankciók hatással vannak az orosz gazdaságra, és így az övékre is, ha tovább ápolják a kapcsolatokat az oroszokkal.
Ami a harci kilátásokat illeti, Baumard hangsúlyozza, hogy az orosz tartalékosok behívása nem oldja meg azonnal a helyzetet, hiszen pótlólagos kiképzésre van szükség.
Mit tehet a Nyugat? – erre a kérdésre a szakértő azt a választ adja, hogy az annektálás tudomásul vétele a gyengeség beismerésével érne fel, és hatással lenne annak a megítélésére, képes-e Európa megvédeni partnereit. Ukrajnának a NATO-ba történő beemelése ugyanakkor háborúba sodorná az egész északi féltekét. Marad tehát az a lehetőség, hogy tovább kell szállítani a fegyvereket Ukrajnának. Putyin a végletekig feszíti a húrt, de elképzelhető, hogy az idő nem neki dolgozik, és kérdés, hogy az oroszok meddig engedelmeskednek neki.
A Guardian a magyar-lengyel viszonnyal kapcsolatban megállapítja, hogy a jogállamisági kérdésekben és az uniós intézményekhez való viszonyulást illetően Varsó és Budapest egyetért ugyan egymással, de az ukrajnai háborúról gyökeresen eltérően vélekednek. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök nemrég olyan nyilatkozatot tett, hogy szeretnének visszatérni a visegrádi négyek együttműködéséhez, ami lényegében ajtónyitással ért fel Magyarország felé, de ez a próbálkozás a jelek szerint sehova nem vezetett. A lap megszólaltatja Wojciech Przybylskit, a Visegrád Insight főszerkesztőjét, aki szerint Lengyelországban, ahol jövőre választások lesznek, a kormányfő nem tekinthet el attól, mennyire népszerűtlen Orbán Viktor.
A cikk ismerteti a YouGov közvélemény-kutatásának az eredményét, miszerint a lengyelek 65 százaléka, a magyaroknak viszont csak 32 százaléka támogatja az Oroszország elleni szankciókat.
A nyugati szankciós politikáról a New York Times azt írja, hogy egyes országok sajátos érdekei azt diktálják, hogy a gazdaság bizonyos szent tehenei kivételt élvezzenek a tilalmi-büntető intézkedések alól. Így például a belgák ragaszkodnak az orosz nyersgyémánttal való kereskedés folytatásához, a görögök ahhoz, hogy tankhajóik tovább szállíthassák az orosz olajat, a franciák pedig orosz uránt importálnak atomerőműveik működtetéséhez.
Lendvai Pál az osztrák Der Standardban a kínai kommunista pártkongresszus kapcsán arról ír: Kínában egyre inkább érezhetőek a gazdasági nehézségek, amelyek a COVID-járvány miatti teljes leállás nyomán jelentkeztek, és Hszi Csin-ping, a tévedhetetlennek tartott vezető továbbra is ragaszkodik az eddigi irányvonalhoz. A fiatalok körében immár 20 százalékos a munkanélküliség.
„A revizionista nagyhatalmak akkor veszélyesek különösképpen, amikor áthidalhatatlannak látszik az ambícióik és a képességeik közötti szakadék” – írja Lendvai, aki szerint félő, hogy Peking ilyen helyzetben veszélyes kalandra szánja el magát, Tajvan erőszakos visszaszerzése érdekében..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.