Szerző: N. VADÁSZ ZSUZSA
2022.12.30.
- 2022-ben sokszor „kaptak” a nyugdíjasok vagy emelést vagy pluszpénzt. Valójában ettől javult-e bármennyit is a helyzetük?
- Tény, hogy 2022-ben – tervezési és más okok miatt – a szokásos időpontban végrehajtott januári – 5 százalékos – nyugdíjemelést próbálta követni a nyár eleji 3,9, majd a novemberi újabb, 4,5 százalékos nyugdíjkiegészítés. Beigazolódott az, amire sokan felhívtuk a figyelmet. Nevezetesen, hogy a januári nyugdíjemelés mértéke alultervezett volt, a tervezési hibát pedig a szinte havonta gyorsuló infláció felerősítette. A februárban folyósított 13. havi nyugdíj kétségtelen lélegzethez juttatta a nyugdíjasokat, miközben az átlagnyugdíj körüli nyugdíjasok fokozatosan egyre nehezebb helyzetbe kerültek, ami döntően a fogyasztási szerkezetre, nevezetesen az alapvető élelmiszerárak brutális drágulására vezethető vissza. A nyugdíjasok helyzete nem javult, sőt, döntő többségüké nehezebbé vált. A jelenlegi, a reálérték megőrzését vállaló, évenkénti rendszeres nyugdíjemelés – indexálás – az év egészére vonatkozik. Vagyis azt ígéri, hogy kompenzálja a tárgyév egészében kialakult átlagos árszínvonalnak az előző évi, ugyancsak éves átlagban számolt árszínvonalhoz képest bekövetkezett növekedését. Az árak éven belüli, eddig nem tapasztalt erőteljes növekedését azonban ez a rendszer csak késleltetve tudja követni, még adott éven belüli többszöri emeléssel is. Ezért kulcskérdés az ártervezés pontossága, abnormális inflációs pálya esetén annak „finom” felülbecslése, s korrekt jogi-gyakorlati levezénylése. Bármilyen személyi kört vizsgálunk, ahhoz ismerni kell a fogyasztási szerkezetet, ami – szerintem – jóval korlátosabb, mint az úgynevezett egyedi árindexek információi. Bevallom, nem ismerem a statisztikai számbavétel módszertanát, de feltételezem, hogy szakmailag megfelelő, azt azonban tudom, hogy minden módszertan pontosítható, kiegészíthető...
- Tény, hogy 2022-ben – tervezési és más okok miatt – a szokásos időpontban végrehajtott januári – 5 százalékos – nyugdíjemelést próbálta követni a nyár eleji 3,9, majd a novemberi újabb, 4,5 százalékos nyugdíjkiegészítés. Beigazolódott az, amire sokan felhívtuk a figyelmet. Nevezetesen, hogy a januári nyugdíjemelés mértéke alultervezett volt, a tervezési hibát pedig a szinte havonta gyorsuló infláció felerősítette. A februárban folyósított 13. havi nyugdíj kétségtelen lélegzethez juttatta a nyugdíjasokat, miközben az átlagnyugdíj körüli nyugdíjasok fokozatosan egyre nehezebb helyzetbe kerültek, ami döntően a fogyasztási szerkezetre, nevezetesen az alapvető élelmiszerárak brutális drágulására vezethető vissza. A nyugdíjasok helyzete nem javult, sőt, döntő többségüké nehezebbé vált. A jelenlegi, a reálérték megőrzését vállaló, évenkénti rendszeres nyugdíjemelés – indexálás – az év egészére vonatkozik. Vagyis azt ígéri, hogy kompenzálja a tárgyév egészében kialakult átlagos árszínvonalnak az előző évi, ugyancsak éves átlagban számolt árszínvonalhoz képest bekövetkezett növekedését. Az árak éven belüli, eddig nem tapasztalt erőteljes növekedését azonban ez a rendszer csak késleltetve tudja követni, még adott éven belüli többszöri emeléssel is. Ezért kulcskérdés az ártervezés pontossága, abnormális inflációs pálya esetén annak „finom” felülbecslése, s korrekt jogi-gyakorlati levezénylése. Bármilyen személyi kört vizsgálunk, ahhoz ismerni kell a fogyasztási szerkezetet, ami – szerintem – jóval korlátosabb, mint az úgynevezett egyedi árindexek információi. Bevallom, nem ismerem a statisztikai számbavétel módszertanát, de feltételezem, hogy szakmailag megfelelő, azt azonban tudom, hogy minden módszertan pontosítható, kiegészíthető...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.