ÉPPEN 25 ÉVE TART AZ ORBÁN-GYURCSÁNY-KORSZAK, ÉS EZ ÍGY IS MARAD?

G7.HU
Szerző: SZENTKIRÁLYI BALÁZS
2023.01.15.

A cikkemben két állítást járok körbe, melyek cáfolhatják azt a széles körben elterjedt narratívát, miszerint 2010-ben valódi rendszerváltás történt Magyarországon. Az első állítás, hogy a 2022-es polikrízisben kiderült, hogy Gyurcsány és Orbán egymást követő, egymásba fonódó kormányzása között több a párhuzamosság, mint azt a legtöbben gondolják. A második állítás, hogy 2010-22 között Orbánék meg sem kísérelték Magyarországot kiléptetni az olcsó munkaerőre és tőkeimportra épülő összeszerelőüzem-paradigmából, és ilyen kísérlet természetesen 2010 előtt sem történt – ami azt jelenti, hogy érdemi eltérésre valójában elvi lehetőség sincs. A gyenge magyar elitek semmilyen dimenzióban nem képesek meghatározni egységes társadalomképüket, jövőképüket, országivíziójukat, egyáltalán: közös értékeinket. Ebből születik újra és újra a kormányon oroszbarát, ellenzékben nyugatbarát, egyébként meg EU-pénz függő, egymással acsarkodó ütött-kopott magyar politikai valóság. Ugyan mindkét politikai tábor hangosan üvölti sajátjai arcába, hogy lényegileg eltér a másik tömb gyakorlatától és eredményességétől, ebből semmi nem igaz. A politikai elitünk liberális és jobboldali megjelenése 25 éve mihaszna, tehetetlen, fantáziátlan és korrupt. Ez most azért lett fontos megint, mert – jobb, ha tudjuk – egyre reménytelenebb helyzetekből futunk neki az újabb és újabb válságoknak. Merre lehet a kiút?

A magyar gazdaságot irányító politikai elitek 2010 előtt és 2010 után is kirívóan gyengén teljesítettek régiós összevetésben. A fejlődésünk (amit ortodox megközelítésben az egy főre eső magyar GDP uniós átlaghoz mért százalékos változásával tudunk kifejezni) mindkét periódusban lényegében kizárólag EU-tagságunknak köszönhető. A gazdasági döntéshozók (döntéshozatali központok, intézmények) és stratégiaalkotó vizionárius-vezetők ebben a lassan negyed százados periódusban stabilan alacsony színvonalú teljesítményt nyújtottak.

Az utóbbi 12 év politikai újításai ezzel együtt is valósak. Tölgyessy Péter szerint Orbánnal Kossuth Lajos óta az első nyugaton is látható magyar politikus lépett fel a nemzetközi színpadra. Ez lehet akár tapsot is érő politikai teljesítmény. Azonban a nemzetközi politikai tér változásával, az amerikai-kínai-orosz-német-konfliktus éleződésével párhuzamosan most reális, hogy Orbán tündöklése a végéhez közelít – bár ezt már sokszor és sokan mondták, eddig mindig tévesen.

A magyar jobboldal 2010-re új rendszerváltásként hivatkozik. A Magyarországot diktatúrának érzékelő liberálisok is. Cikkem célja a széles körben elfogadott 2010-es rendszerváltás-tézis megkérdőjelezése. A 2010 előtti hatalom ugyanúgy Putyinhoz dörgölőzött, mint a mostani, ugyanúgy a régió legmélyebb válságát szabadította ránk, mint a mostani, és ugyanúgy vezette félre az embereket, mint a mostani. Hát hol van itt a rendszerváltás?

A tavaly belobbant gazdasági válságsorozat végre jól látható folytonosságot teremt a 2010 előtti kormányzás gazdaságpolitikai hibasorozatával, téves valóságértelmezésével. Akkor a nemzetközi tőkepiacoktól, most a brüsszeli pénztranszfereken múlik, hogy milyen irányt vesz a forint. Ahogy a kamatpolitika effektivitása egy ponton túl 2010 előtt is csődöt mondott, úgy most is jól látszott heteken át, hogy az egekig emelt kamat mellett is zuhan tovább a forint...

ITT OLVASHATÓ