Szerző: DOROS JUDIT
2023.01.03.
Fázós, nyálkás ködbe burkolózott a miskolci Avasalja, ahol a Tizeshonvéd utcában, a Herman Ottó Gimnázium előtt hétfő reggel fél nyolckor több tucatnyi tanár, szakszervezeti tag, óvodapedagógus, és szimpatizáns gyülekezett, hogy közülük jó néhányan nekivágjanak egy hatnapos, mintegy 180 kilométert felölelő hosszú gyaloglásnak.
Totyik Tamás a Pedagógusok Szakszervezete egyik alelnöke a helyszínen arról beszélt: „ébren kell tartani” az oktatás helyzetéről szóló vitákat, s tovább szervezni a demonstrációkat, amelyek egyikeként a Tanítanék Mozgalommal és az aktivista noÁr-ral közösen most év elején elindították a „tudásmenetet az oktatásért”. Másik fontos szempont volt, hogy az út során több észak-magyarországi településen is megállnak: az első napot a borsodi Bükkábrányig tervezték, kedden a Heves megyei Kerecsend az úti cél egy egri fórum közbeiktatásával, majd Gyöngyös, Hatvan, Gödöllő, végül a főváros következik, ahol a Kölcsey Ferenc Gimnázium lesz a végállomás. Minden helyszínen igyekeznek találkozni helyi pedagógusokkal, hiszen meggyőződésük, hogy vidéken korántsem olyan rózsás a helyzet, mint azt a belügyminiszter decemberben lefestette, azt sugalmazva, mintha csak a fővárosi pedagógusok elégedetlenkednének.
Mind a miskolci „rajt”, mind a budapesti „cél” helyszíne emblematikus. A Herman Ottó Gimnáziumban született meg 2016. január elején az a nyílt levél, amelyben az itteni oktatók egyfajta segélykiáltásként fordultak az oktatásért felelős tárcához, azt kifogásolva, hogy a diákok és a pedagógusok terhei egyre nőnek, fölösleges és értelmetlen adminisztrációval sújtják őket, épp a tanítástól elrabolva az időt. Nem választhatnak szabadon tankönyvet, nem fizetik ki a túlóráikat, a bérük vásárlóértéke folyamatosan romlik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.