Szerző: JOÓB SÁNDOR
2023.01.11.
Míg régen legfeljebb a mák vagy a szesz volt fájdalomcsillapító az orvosi beavatkozásoknál, mára eljutottunk az érzéstelenítő injekció tűszúrását tompító érzéstelenítő málnazseléig, és fejlődött az orvosok kommunikációs hozzáállása is. De még mindig generációk rettegnek az évtizedekkel ezelőtti rossz élmények miatt, és csak remélni lehet, hogy ezt nem örökítik át a gyermekeikre. Hogyan és mikor juthat el odáig a tudomány és az orvosi hozzáállás, hogy nem szorongunk az orvosnál?
Néhány évvel ezelőtt fogorvost váltottam, és meglepett, amikor a doktornő az érzéstelenítő injekció beadása előtt málnaízű zselét kent az ínyemre. – Ez mire való? – kérdeztem a finom zselét ízlelgetve. – Hát arra, hogy ne fájjon annyira az injekció! – válaszolta.
Azóta foglalkoztat a kérdés, hogy vajon mennyit fejlődött ebben a hazai orvoslás, mennyire szempont, hogy ha a betegnek nem is lehet mindig málnaízű élmény a találkozás az orvossal, de legalább ne fájjon, ne legyen kellemetlen és legfőképpen megalázó egy vizsgálat. Én speciel sose féltem a fogorvostól, ellenben a fül-orr-gégészektől máig rettegek. Most is megvan az emlék, ahogy gyerekkoromban a fülembe helyezett fém tölcséren megpendül a Huszár doktor kezében lévő hosszú tű, majd irtózatos fájdalmat érzek és felszúrja a fájdalomtól lüktető dobhártyámat. Van, aki az injekciótól retteg (ez is szerepet játszott annak idején abban, hogy az emberek egy része nem oltatta be magát koronavírus ellen), más érthető okokból nem kedveli, ha csövet dugnak le a torkán vagy vezetnek be a végbelébe, esetleg különböző eszközöket helyeznek a hüvelyébe. Ez a cikk arról szól, milyen új eljárások, eszközök, megoldások vannak arra, hogy a betegnek ne legyen rémálom az orvossal való találkozás. Ígérem, a cikk nem az én traumáimról fog szólni, de az ember mégiscsak a saját élményeiből tud a legjobban dolgozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.