HEGYESINÉ ORSÓS ÉVA: MAGYARORSZÁG NEM BÁNIK JÓL AZ IDŐSEKKEL

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2023.03.22.

Ha Dante ma élne, a Pokol bugyrai közül biztos, hogy nem hagyná ki az idősotthonokat. Ez jutott eszembe akkor, amikor Hegyesiné Orsós Évával az idősotthonokról, azok működésének problémáiról beszélgettünk. Az Életet az Éveknek Klubszövetség elnöke szerint az idős emberek gondozásához egész biztos, hogy nagyobb állami szerepvállalásra lenne szükség. Csakhogy az politikai döntés kérdése, hogy mire mennyi jut. Amikor ilyen mértékben megemelkedtek a rezsiárak, már régen kellene, hogy legyen egy olyan program, amely megoldást kínál erre a helyzetre.

Magyarországon mintegy 30 ezer idős ember él idősotthonban, és legalább ugyanennyien várnak rá, hogy bekerülhessenek. Az idősotthonok között sok egyházi kezelésben van, vannak állami fenttartású, és nonprofit idősotthonok is. Azok, akik ezekbe az idősotthonokba bekerülnek, jellemzően rossz egészségi állapotban vannak, és a család nem tud gondoskodni róluk.

Hegyesiné, Orsós Éva, az Életet az Éveknek Klubszövetség elnöke elmondta, nagyon gyakran a családtagok fordulnak hozzájuk segítségért, mert megoldatlannak látják idős hozzátartozójuk helyzetét. A családtagok dolgoznak, az idős embernek pedig egész napos ellátásra lenne szüksége, amit nem tudnak megoldani.

Az idősotthonok működésével kapcsolatban nagyon sokféle probléma van. Az egyik a mennyiségi, amiről már szót ejtettünk, vagyis sokkal több férőhelyre lenne szükség. A másik súlyos gond, hogy az idősotthonok nagyon komoly munkaerő-problémával küzdenek, ahogy a szociális terület általában is. Rendkívül alacsonyak a bérek, a munka pedig, amit ezekben az intézményekben dolgozók végeznek, nagyon nagy felelősséget kíván. Igen gyakran előfordul, hogy a munkatársak inkább elmennek élelmiszerüzletekbe, bevásárlóközpontokba rakodni. Ha ott leejtenek valamit, azért sem dicsérik meg őket, de ha egy beteg, idős embert ejtenek le, annak rendkívül súlyos következményei vannak. Ráadásul az idősotthonban végzett munka nem csak fizikailag, hanem mentálisan is rendkívül megterhelő. Sok esetben azok, akik ott dolgoznak, kénytelenek más munkát is vállalni, hogy meg tudjanak élni. Ez azt jelenti, hogy ezekben az otthonokban nagyon nehéz biztosítani a megfelelő szakmai összetételű, és megfelelő létszámú személyzetet. Az elnök egyetlen példával szemléltette a problémákat. Sok olyan idős embert gondoznak, aki nem tud magától enni, meg kell etetni. Márpedig, ha egy gondozónőre sokan jutnak, akkor az ebédidő alatt nem tudja valamennyi rábízott embert ellátni. Így lesznek olyanok, akik nem jutnak élelemhez.

Nem kisebb gond, hogy ezeknek az otthonoknak megemelkedett az energiaszámlájuk, és nem tudják, hogy miből fizessék ki. A növekedés mértékében nem lehet a gondozottakra hárítani ezeket a költségeket. Ugyanakkor sújtja őket, hogy az élelmiszerárak is elszabadultak. Ehhez tegyük hozzá még azt is, hogy ezeknek a sokszor beteg, idős embereknek az sem mindegy, hogy mit esznek. Nagyon jó lenne, ha a betegségüknek megfelelően tudnának naponta ötször táplálkozni. Ez külön óriási gondot jelent...

ITT OLVASHATÓ