Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2023.03.15.
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(Pest, 1848. március 13.)
De rabok leszünk mindörökre, mert a szabadságra alkalmatlanok és méltatlanok lettünk. Nekünk fényesebb a kardnál a lánc, az ékesíti a magyar kart. Rabságban élünk, vagy elmegyünk olyan népek országaiba, akik különbek voltak nálunk, kivívták és megőrizték a szabadságukat. Sokan más szabad népek országából is a zsarnokot éltetik, a diktátort támogatják. Mások a rabságból és a zsarnokságból köpködnek szabad népekre, akik segíteni akarnak. De ők ellökik a segítséget. Petőfit is. Ennél nagyobb szégyen és gyalázat nincs. Mi nem lemossuk, hanem növeljük a gyalázatot.
Miért van ez így? Mert ennek a népnek drágább a rongy élete, mint a haza becsülete. Ezek a fogalmak semmit nem mondanak neki. Mindenki Pató Pál lett. Szerencse, hogy Petőfi ezt nem érhette meg. Nem látja a sok sehonnai bitang embert, akikért teljesen feleslegesen adta az életét. Akik arra sem képesek, hogy megőrizzék és tisztán tartsák az áldott emlékét. Orbán Viktor ezzel átlépett egy nagyon súlyos határt. Ha a magyar nép nem is, a történelem és a sors elégtételt vesz rajta ezért az átkozott gaztettért. Ahogy a magyarokon is, akik ezt hagyták. Megérdemlik egymást.
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(Pest, 1848. március 13.)
De rabok leszünk mindörökre, mert a szabadságra alkalmatlanok és méltatlanok lettünk. Nekünk fényesebb a kardnál a lánc, az ékesíti a magyar kart. Rabságban élünk, vagy elmegyünk olyan népek országaiba, akik különbek voltak nálunk, kivívták és megőrizték a szabadságukat. Sokan más szabad népek országából is a zsarnokot éltetik, a diktátort támogatják. Mások a rabságból és a zsarnokságból köpködnek szabad népekre, akik segíteni akarnak. De ők ellökik a segítséget. Petőfit is. Ennél nagyobb szégyen és gyalázat nincs. Mi nem lemossuk, hanem növeljük a gyalázatot.
Miért van ez így? Mert ennek a népnek drágább a rongy élete, mint a haza becsülete. Ezek a fogalmak semmit nem mondanak neki. Mindenki Pató Pál lett. Szerencse, hogy Petőfi ezt nem érhette meg. Nem látja a sok sehonnai bitang embert, akikért teljesen feleslegesen adta az életét. Akik arra sem képesek, hogy megőrizzék és tisztán tartsák az áldott emlékét. Orbán Viktor ezzel átlépett egy nagyon súlyos határt. Ha a magyar nép nem is, a történelem és a sors elégtételt vesz rajta ezért az átkozott gaztettért. Ahogy a magyarokon is, akik ezt hagyták. Megérdemlik egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.