Szerző: PuPu
2023.04.03.
Bevezetőként leszögezném, hogy ez a poszt nem az orosz-amerikai konfliktusról szól, bár ennek kapcsán vált időszerűvé.
Nem is azt a célt szolgálja, hogy drukkoljon a kedves olvasó valamelyik résztvevő félnek, nem szeretném itt egyetlen olvasó könnyeit sem fakasztani, nem kívánok állást foglalni, hogy Orbán és Gyurcsány háborús narratívái közül melyiket tartom reálisabbnak.
E poszt megírásának egyetlen célja van: hangot szeretnék adni annak a meggyőződésemnek, hogy minden embernek joga van a tisztességes tájékoztatáshoz, senkinek sincs joga manipulálni a társadalmat.
Főként nem olyan primitív módon, mint amelynek ma áldozatai vagyunk.
Hogy ezt a magyar társadalom nem kéri ki magának és nem borítja rá a kommunikáció íróasztalát arra a bandára, akik ma kezükben tartják a tájékoztatásnak nevezett tömegmanipulációt, az nem meglepő.
Ennél sokkal közvetlenebb és jóval húsbavágóbb kérdésekben sem horgad fel magyaremberben az állat - mint megtapasztalhattuk, a puliszka is előbb robbant, mint a pörkölt.
Mégis azt hiszem, hogy valamit tennie kellene a magyar nép saját magát demokratának és haladónak vélt részének annak érdekében, hogy ez az ország ne birkanyáj legyen.
Még akkor se, ha jelenlegi állapota kicsit sem lóg ki a világ-trendből, még ha Európa népei éppoly bárgyú módon táncolnak manipulátoraik füttyszavára, mint szeretett népünk.
Szóval ha eltökélnénk magunkat, legalább ezen a területen lehetnénk a haladás élvonalában, ha már az iparban a kezében villáskulcsot tartó betanított munkás mellett tettük le a voksunkat - már, ameddig az iparnak erre a népségre szüksége lesz egyáltalán.
De ettől még kiállhatnánk az ember ama természetes joga mellett, hogy ha már aktuális uraink lenyúzzák rólunk a bőrt, legalább a news legyen közkincs, az információt ne váltsa fel a manipuláció.
Van itt már minden, ha például Európa életéről és akár haláláról szóló nemzetközi helyzet megismerhetőségéről beszélünk.
Voltak már legyilkolt katonák, akik kisvártatva feltámadtak hősi halálukból, volt hősiesen vagány beszólás a tízezer tonna vízkiszorítású hadihajónak - a második világháborús amerikai parancsnok állítólagos válaszának mintájára, melyet a megadásra felszólító német parancsnoknak adott az ardenneki offenzíva során.
Volt hazafias kölyökkutya, mely jelezte a támadókat, volt kisgyerek, aki tortát vitt apja sírjára, volt vérengzés, melyet annak dacára emlegetnek a mai napig, hogy az ENSZ vizsgálóbizottsága nem találta bizonyítottnak, de az áldozatok száma lassan meghaladja Ukrajna maradék lakosságának számát.
Vannak híradások, melyek szerint a gazdasági szankciók csak az ellenfélnél működnek, vannak galambok és vannak héják a tájékoztatásban, csak tájékoztatás nincs.
Még a közösségi médiából is dől ránk az egyoldalúság, az ellenoldal véleményét bemutatni próbáló oldalak időnként elérhetetlenné válnak, a hivatalos tájékoztatásban pedig alig-alig tűnik fel a másik fél hivatalos álláspontja.
Azt hiszem, ez így nem helyes.
Audiatur et altera pars - hallgattassék meg a másik fél is, mondja ki a római jog, és ez az elv napjainkban is megállja helyét, csak éppen alkalmazásától tekint el a politika és az azt cselédként kiszolgáló média...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.