Szerző: SZELE TAMÁS
2023.07.
A vidéki Magyarország viszonyairól szól egy szekszárdi fiatalember, Sávoly Dániel történetén keresztül. Sok ilyen történet kell legyen, de keveset mesélnek el, a sajtó nyilvánosságát meg még kevesebben vállalják: mindenki félti azt, amije van. Állást, munkát, egzisztenciát – és a kisvárosokban, községekben, falvakban bizony erre van is okuk az embereknek.
Nagyon ostoba, nagyon pesti az a gondolkodás, ami szerint „vidéken” a maga romlatlanságában él az „igazi Magyarország”, a keményen dolgozó polgárok, földművesek esténként az ámbituson pipázgatva mondanak bölcseket, míg hű feleségük sürög, hű villanyórájuk forog, leányuk meg épp tűzről pattan.
Bizánci mélységű intrikák, összefonódások, sógorságok-komaságok irányítják ezt a sosemvolt idillt, amiből csak az a kiút, ha elmenekül belőle az ember, vagy ha szembeszáll vele – de erre ezer jó magyarból egy képes, a maradék kilencszázkilencvenkilenc ott marad lehajtott fővel és tűri, hogy kiszipolyozzák. Vagyonok és dinasztiák születtek az elmúlt tizenkét évben ennek az urambátyám-rendszernek köszönhetően és szorosabb a haszonélvezők között az összefogás, mint a kínai titkos társaságok kebelén belül.
Sávoly Dániel mégis szembeszállt velük, ahogy el is mondta, azért, hogy megmutassa: ez lehetséges. Bátor lélek kell az ilyesmihez még most is, mikor Szekszárdon enyhülni látszik a helyzet – de csak azért enyhül, mert korábban tarthatatlanná vált. Annyira tarthatatlanná, hogy a fideszes polgármestert, Ács Rezsőt az önkormányzat Fidesz-frakciója és az Éljen Szekszárd! ellenzéki frakciója közösen kellett megbuktassa, hogy vége ne legyen teljesen annak a gyönyörű kis városnak. Szekszárdon sikerült – máshol, érzésem szerint sokat kell még romlania a helyzetnek ahhoz, hogy jobbra fordulhasson. De lássuk ezeket a viharos, nehéz éveket Sávoly Dániel szemszögéből!...
Folytatás holnap, ugyanitt, a huppa.hu -n.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.