GÁBOR GYÖRGY: ADJÁTOK VISSZA A CSÁSZÁRNAK, AVAGY EGYHÁZAK ÉS (PÁRT)POLITIKA

NÉPSZAVA / SZÉP SZÓ
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.10.08.

Magyarországon sok hívő nem nézi jó szemmel, amint a egyháza az üdvtörténet időn és téren kívüliségét a pártpolitikai döntések itt és mostjába zsugorítja.

Sűrűn idézett, de nem igazán felfogott jelenete az evangéliumnak, amikor Jézus az őt provokálók kérdésére, hogy tudniillik „szabad adót fizetni a császárnak vagy nem szabad?” (Mt 22,17), előbb arra szólítja fel őket, „mutassátok az adópénzt!”, majd amikor az éremre mutatva felismerteti azon a császár arcképét, ezt mondja: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Mt 22,21).

Azt szokás a fentiekről mondani, mintha Jézus azt tanítaná, hogy a földi hatalomnak, azaz a császárnak is és a transzcendens hatalomnak, azaz az Istennek is egyformán tartozunk, fele-fele alapon, s ami kijár mindkettőjüknek, azt meg kell adni. Ám elsikkad a szöveg értelmezése során, hogy Jézusnál nem volt pénz, ezért kért a provokálóktól egy érmét. S mintha az is elkerülné a figyelmet, hogy a szövegben szereplő görög szó, az apodidómi (visszaadni) ige felszólító alakja, amely azt jelenti, hogy adjátok vissza és nem azt, hogy adjátok meg.

Vagyis Jézus, aki nem tartott pénzt magánál, arra szólítja fel a kérdezőket, hogy a császár arcképét tartalmazó pénzt adják vissza a császárnak, a földi hatalomnak (azaz a császár arcképével ellátott pénzről mondjanak le), az Istennek pedig adják vissza mindazt, amit az Istentől kaptak: a szeretetet, s Isten kinyilatkoztatott igéjébe vetett hitet...

ITT OLVASHATÓ