Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2024.01.24.
A nyugati diplomaták az elmúlt hónapokban nem Orbánra, hanem Erdoganra figyeltek, a török elnököt tekintették a svéd NATO-csatlakozás fő kerékkötőjének – írja a Politico amerikai portál európai kiadása annak nyomán, hogy az ankarai parlament megszavazta Stockholm tagságát, és így már csak Magyarország részéről hiányzik a megerősítés. A cikk szerint Magyarországot sohasem vették komolyan, és úgy vélekedtek, hogy az egész csak nagyotmondás, és hogy Orbán csupán a saját jelentőségének a bizonyítása érdekében kezdte meg harcát a napi európai politika szintjén.
A magyar kormányfő meghívta Budapestre a svéd miniszterelnököt, de Stockholmban rövid úton elvetették a tárgyalási javaslatot. Egy kilétének titokban tartását kérő svéd tisztségviselő most azt mondta a Politicónak: „Orbán ezúttal tényleg túl messzire ment, ma még Erdogan is hitelesebbnek látszik, mint ő”. A portál – a lett államfőnek és az észt miniszterelnöknek a mielőbbi magyar ratifikálásba vetett reményét hangoztató nyilatkozatai alapján – úgy fogalmaz, hogy a magyar halogatás valódi aggodalmat kelt a frontországokban.
"Akik csöndben Putyint támogatják, Európa árulói"
Tegnap számos helyen megjelent, illetve elhangzott ugyan, de talán itt is hasznos rögzíteni, hogy a Kijevbe látogató Donald Tusk lengyel miniszterelnök kormánya katonai és politikai támogatásáról biztosította az ukrán vezetést, és egyáltalán nem fogta vissza magát, amikor Orbán Viktor került szóba. „Azok, akik csöndben Putyint támogatják, Európa árulói. Erre emlékezni fognak, nem fogják megbocsátani” – idézi Tusk szavait az EurActiv brüsszeli híroldal. A beszámoló emlékeztet arra, hogy a magyar miniszterelnök a decemberi EU-csúcson megvétózta az Ukrajnának szánt, 50 milliárd eurós pénzügyi támogatási csomagot. A tagországok vezetői február elsején újra összeülnek. Tusknak – írja az EurActiv – meggyőződése, hogy az uniós tömb „Orbánnal vagy Orbán nélkül” meg fogja találni annak a módját, miként biztosítsa Ukrajna uniós integrációjának a támogatását és a háború folytatódása miatt a vészhelyzeti segélyezést. Vedant Patel amerikai külügyi szóvivő üdvözölte a lengyel kormányfő nyilatkozatát, miszerint Varsó tovább támogatja Kijevet. Ugyanakkor nem volt hajlandó kommentálni Tusk Orbánról elhangzott szavait, csak annyit mondott, hogy Magyarország az Egyesült Államok fontos NATO-partnere.
Tegnap számos helyen megjelent, illetve elhangzott ugyan, de talán itt is hasznos rögzíteni, hogy a Kijevbe látogató Donald Tusk lengyel miniszterelnök kormánya katonai és politikai támogatásáról biztosította az ukrán vezetést, és egyáltalán nem fogta vissza magát, amikor Orbán Viktor került szóba. „Azok, akik csöndben Putyint támogatják, Európa árulói. Erre emlékezni fognak, nem fogják megbocsátani” – idézi Tusk szavait az EurActiv brüsszeli híroldal. A beszámoló emlékeztet arra, hogy a magyar miniszterelnök a decemberi EU-csúcson megvétózta az Ukrajnának szánt, 50 milliárd eurós pénzügyi támogatási csomagot. A tagországok vezetői február elsején újra összeülnek. Tusknak – írja az EurActiv – meggyőződése, hogy az uniós tömb „Orbánnal vagy Orbán nélkül” meg fogja találni annak a módját, miként biztosítsa Ukrajna uniós integrációjának a támogatását és a háború folytatódása miatt a vészhelyzeti segélyezést. Vedant Patel amerikai külügyi szóvivő üdvözölte a lengyel kormányfő nyilatkozatát, miszerint Varsó tovább támogatja Kijevet. Ugyanakkor nem volt hajlandó kommentálni Tusk Orbánról elhangzott szavait, csak annyit mondott, hogy Magyarország az Egyesült Államok fontos NATO-partnere.
Pekingi pótjegy az esőnapra
Most pedig pillantsunk a Távol-Keletre. Miért ez a fülsiketítő csend az Európai Unióban a tajvani választási eredmény körül? – teszi fel a kérdést az EUObserver című brüsszeli portálon közölt cikkében Jonas Parello-Plesner dán biztonságpolitikai szakértő, az Anders Fogh Rasmussen volt NATO-főtitkár által alapított Demokráciák Szövetsége Alapítvány igazgatója.
Mint felidézi, Kína válaszút elé állította a január 13-ikai tajvani elnökválasztás szavazóit: ha a most is hatalmon levő Demokratikus Haladó Párt jelöltjére adják voksukat, akkor felgyorsítják a konfliktust, ha viszont megalázkodnak Peking előtt, akkor pótjegyet kaphatnak az esőnapra, vagyis Peking elhalaszthatja fenyegetéseinek beváltását. A tajvaniak a demokráciát választották, világossá tették, hogy nem engednek az erőszakoskodásnak.
Az elnökválasztás nyomán Tajvanon hárompárti dinamika érvényesül: a liberális Haladó Párt adja az államfőt Laj Csing-tö személyében, a Pekinggel békülékenyebb Kuomintangé a parlamenti elnöki poszt, az újonnan létrejött centrista Néppárt pedig királycsináló lehet. A tajvani politikusoknak el kell dönteniük, hogy európai módra konszenzusra és kompromisszumokra fognak-e törekedni, vagy olyan döntésképtelenségbe lavírozzák magukat, amihez hasonlót Washingtonban látunk – írja a szerző, hozzátéve, hogy Peking számára ez utóbbi, vagyis a bénultság lenne a legkedvezőbb. Hszi Csin-ping anakondastratégiája arra irányul, hogy egyre szorosabbra vonja a hurkot Tajvan nyaka körül, és fokozatosan rákényszerítse a világot a demokratikus Tajpejjel való kapcsolatok felszámolására. Kína a demokrácia működésképtelenségét szeretné láttatni a világgal, azt, hogy a kínai társadalom és a szabadság összeegyeztethetetlen.
Jonas Parello-Plesner elfogadhatatlannak tartja, hogy Európa zavaros magyarázkodásokba menekül, miért nem hajlandó Lajt megválasztott elnöknek, és egyáltalán a választást elnökválasztásnak nevezni, csak hogy elkerülje a kínai nagykövet kellemetlen telefonhívását. Üdítő kivétel – teszi hozzá – a litván külügyminiszter és a cseh köztársasági elnök, aki gratulált a tajvani elnöknek. Laj győzelmének elismerése az EUObserver vendégkommentátora szerint nem jelentené semmilyen politikai irányváltás támogatását. Néhány nyugati média szalagcíme ugyan azt sugallja, hogy a megválasztott elnök Tajvan függetlenedésének a pártján áll, ha viszont figyelemmel kísérjük Laj megnyilatkozásait, akkor kiderül, hogy az eddigi irányvonalat kívánja követni, fenn akarja tartani a status quo-t, vagyis az „egy Kína” politikát, és ez korántsem ellentétes a demokratikusan megválasztott tajvani vezetéssel való kapcsolattartással – írja Parello-Plesner. Felhívja a figyelmet arra is, hogy Európának érdekében áll a gazdasági kötelékek erősítése Tajvannal, amely domináns szerepet játszik a félvezetőiparban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.