REMÉNYTELEN ÁLLAPOTBÓL HOZTÁK VISSZA AZ ORSZÁG LEGSZEBB ÁRUHÁZÁT

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2024.01.04.

Több mint fél évszázadig rejtette alumíniumburkolat a Corvin Áruház neoreneszánsz homlokzatát, amit egykor itáliai palotákhoz hasonlítottak. Néhány hónapja már üzletek is működnek a részben megújult épületben, és a belső további titkokat rejt. A felújítás kezdetén a szakértők is azt hitték, hogy az egykori pompás tereket nyomtalanul elpusztította az igénytelen szocialista átalakítás, de kiderült, hogy néhány izgalmas részlet mégiscsak megmaradt. Megmutatjuk, mi rejtőzik az építési paravánok mögött, és az első mozgólépcső rejtélyének is utánajártunk.

„Magyarország legnagyobb és legszebb áruháza” – egyszerűen ez volt a Corvin reklámszlogenje a két világháború között, és ezt a tényszerű állítást senki nem vonhatta kétségbe. A Corvin mindjárt a megnyitásakor, 1926 márciusában legendás épülete lett Budapestnek. Abban az időben úgy tartották, hogy mindössze két valódi áruháza van a fővárosnak: a Párisi Nagy Áruház az Andrássy úton és a Corvin a Blahán. A kettő közül a Corvin volt a modernebb, közönsége a művelt középosztály, amely jó áron, jó minőségű termékekhez akart hozzájutni. A Corvin első igazgatója, a Németországból érkezett Max Lewin a megnyitáskor úgy fogalmazott: a Corvin célja „olyan árakkal dolgozni, melyek a középosztály számára is lehetővé teszik az elegáns, nagyvilági öltözködést, a hozzáférhetést mindahhoz, amit a nyugati ízlés szépségben és minőségben nyújtani tud.”

Az 1930-as bővítés után a Corvin 60 különböző osztályon kínált minden elképzelhető holmit, amire egy polgári háziasszonynak szüksége lehetett: elsősorban természetesen divatárut, de lámpákat, élelmiszert, kályhákat, bőrárut, szőnyeget, órákat, tisztítószereket, játékokat, esernyőt, bőröndöt is. Az áruház abban is hasonlított a későbbi plázákhoz, hogy a vásárlást össze lehetett kapcsolni az étkezéssel és más ügyek intézésével, a Corvinban ugyanis volt étterem, bisztró, hivatalos MÁV menetjegyiroda és tudakozó is...

ITT OLVASHATÓ