Szerző: ELEK PÉTER
2025.03.11.
Donald Trump első, 2016-2020 közötti elnöki ciklusában rendkívül büszke volt az amerikai tőzsde teljesítményére. A maga szokásos nárcisztikus stílusában ennek többször hangot is adott, természetesen saját magának kisajátítva az értékpapírpiacok emelkedésének érdemét. A kommunikációjában kiemelt szerepet játszott a tőzsde, a tőzsdei teljesítmény, egyfajta benchmarkként szolgált a saját elnöki teljesítménye megítélését illetően.
A befektetők joggal várhatták, hogy valami hasonló lesz a második ciklusa alatt is. Hogy a MAGA (Make America Great Again) kitalálója és sikerének kulcsát kezében tartó Mr. President intézkedéseivel a tőzsdei bikapiac fennmarad, sőt az SP500 index olyan magasságokba emelkedik, amiről évekkel ezelőtt álmodni se mertek volna. A választást (2024. november 5.) követően az amerikai kisbefektetők, háztartások long (vételi) pozíciója soha nem látott mértékben nőtt, ez ráadásul kiegészült az intézményi befektetők hasonló pozicionáltságával.
Az amerikai tőzsdék azonban nem úgy teljesítettek, ahogy a többség várta: az elmúlt másfél-két hétben jelentősebb korrekció kezdődött. Az amerikai piacok éves teljesítménye már mínuszban van, és még azt is meg kellett élniük az amerikai befektetőknek, hogy a korábban lesajnált európai piacok cirka 15 százalékkal felülteljesítik a korábban verhetetlennek tűnő amerikai piacot.
Nézzük, milyen okok vezettek az SP500 index látványos eséséhez. Bár 2016-2020 között már kapott a világ egy jelentősebb dózist Donald Trump elnöki tevékenységéből, annak furcsaságaiból, új elnöki ciklusának közel két hónapos antréja felejthetetlennek bizonyult. Számos olyan gazdasági és politikai témát dobott be a köztudatba, amire nem lehetett számítani (Grönland, Panama-csatorna, gázai kaszinóváros, Kanada mint az USA 51. tagállama). Ezek a kijelentései bár nem hatottak közvetlenül a piacokra, de sok befektető először itt szembesülhetett azzal, hogy a második ciklus más lesz, mint az első volt. Sok nagyotmondásra lehetett számítani, de azért ekkorára nem.
Az említett, elsősorban politikai megnyilvánulásaival sok barátot nem szerzett a „világ legjobb állama”, csúnya tekinteteket azonban biztos. Kanadában például – nem mellesleg az USA egyik legfontosabb kereskedelmi partnerénél – össznépi játék lett az amerikai termékek bojkottja. Sorra vesznek le mindent a polcokról, ami amerikai termék. Szintén a politikai játszmájának eredménye lett az elmúlt évtizedek legbizarrabb (és még nagyon finoman fogalmaztam) találkozója az ukrán elnökkel az Ovális Irodában, ahol az amerikai elnök, az alelnök és kisebb részben a külügyminiszter porig alázta egy olyan ország vezetőjét, amelynek hazáját hadüzenet nélkül megtámadták az oroszok, és amely most már több mint három éve a túlélésért küzd.
Ezek a bohózatok azonban eltörpülnek amellett, amit a gazdasággal sikerült művelnie szűk két hónap alatt.
Választási programjának gazdaságpolitikai legfontosabb üzenetei nagyjából így foglalhatók össze: vámok, vámok és vámok, de emellett majd csökkentjük a vállalati nyereségadó kulcsát, és hát azonnal megszüntetjük a költségvetési deficitet, de addig is vámok. A beiktatás után aztán majdhogynem napi szinten jelentette be az elnök, hogy melyik országra, melyik gazdasági régióra mekkora vámot vet ki. Vagy mégse veti ki. Aztán mégis kiveti, de ha ez meg ez teljesül, akkor talán mégse. De addig is, inkább vámok. Ja, nem, bocs, majd csak egy hónap múlva. Vagy mégsem. Vámokat a gyakorlatban ugyan eddig keveset vetett ki, azonban sikerült elérnie, hogy drasztikusan lecsökkenjen a bizalom a „gazdaságpolitikája” iránt, már ha annak lehet hívni a XXI. századi merkantilizmust...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.