Szerző: MAGYAR HELSINKI BIZOTTSÁG
2025.04.30.
Géza [kitalált név!] 20 éven át volt munkabiztonsági szakelőadó a vasútnál. A főigazgató megküldte neki is véleményezésre a pandémia kezeléséről szóló utasítása tervezetét. Géza munkatársa, Tibi ezt megosztotta több kollégával e-mailben. Tibi felvetette, hogy a jegyvizsgálók kereskedelmi tevékenységét fel kellene függesztenie a munkáltatónak, mert járványügyi szempontból veszélyes a sok érintkezés. Géza erre válaszolt e-mailben az eredeti 80 fős munkavédelmis címzetti körnek: „Kedves Tibi! Akkor lesz majd itt mozgolódás, ha az első vasúti vezető és/vagy munkavédelmis kolléga elkapja a koronavírust, addig nagy dolgokra ne számíts.”
Az e-mail eljutott a munkáltatóhoz, aki még aznap felmondta a munkaviszonyt, Gézát felmentette a felmondási idő teljes tartamára a munkavégzés alól, végkielégítést nem fizetett.
Géza bírósághoz fordult és nyert. Merthogy ugyan bírálatot fogalmazott meg a vezetőkről, azonban véleményét osztotta meg, nem állított hamisan tényt. Véleményének kifejezésmódja sem indokolatlanul bántó, sem megalázó nem volt, nem tartalmazott az érintett körre megalázó megállapításokat. Hasonló munkakörben dolgozó kollégáknak küldte el véleményét, így nem volt valós veszélye annak, hogy a munkáltató gazdasági érdeke vagy jó hírneve sérüljön.
Ez a jogeset is szóba került a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) „road show”-ján, amelyen Major Magda, a Magyar Helsinki Bizottság jogász szakértője szakszervezeti tisztségviselőket képzett a munkavállalókat megillető alapjogokról, leginkább a véleménynyilvánítás szabadságáról. Pécsre, Veszprémbe és Miskolcra összesen mintegy 60 szakszervezetis jött el, döntően versenypiaci munkahelyekről.
A véleménynyilvánítás korlátai
Ideális világban egyetlen munkavállaló sem félne kiállni az igazságtalanul büntetett kollégája mellett vagy saját jogaiért. Mert azt tapasztalná: nem kell választani becsület és megélhetés között. Ma nem ilyen világban élünk. De tehetünk érte, hogy közelebb legyünk hozzá.
Ezt a világot nem kampányszerű fellángolások hozzák el, hanem azok a mindennapi tettek, amelyekkel egyénileg járulunk hozzá ahhoz, hogy a kölcsönös tisztelet és szolidaritás legyen a norma. Az ilyen légkör, kultúra megteremtése mindannyiunk felelőssége, egyben lehetősége.
A véleménynyilvánítás szabadsága alapjog, így csak indokolt esetben, más alapjog érvényesülése érdekében korlátozható. Ezért van az, hogy a munkavállaló szólásszabadsága olykor szűkebb, mint a többi polgáré, mert a szólásunk, véleményünk vagy tényállításunk nem veszélyeztetheti vagy sértheti súlyosan a munkáltatónk jó hírnevét vagy jogos gazdasági érdekét. A joggyakorlat által védett elvárás a munkahellyel szembeni hűség, lojalitás is, de ilyen igényét sem érvényesítheti korlátlanul a munkáltató...
Ideális világban egyetlen munkavállaló sem félne kiállni az igazságtalanul büntetett kollégája mellett vagy saját jogaiért. Mert azt tapasztalná: nem kell választani becsület és megélhetés között. Ma nem ilyen világban élünk. De tehetünk érte, hogy közelebb legyünk hozzá.
Ezt a világot nem kampányszerű fellángolások hozzák el, hanem azok a mindennapi tettek, amelyekkel egyénileg járulunk hozzá ahhoz, hogy a kölcsönös tisztelet és szolidaritás legyen a norma. Az ilyen légkör, kultúra megteremtése mindannyiunk felelőssége, egyben lehetősége.
A véleménynyilvánítás szabadsága alapjog, így csak indokolt esetben, más alapjog érvényesülése érdekében korlátozható. Ezért van az, hogy a munkavállaló szólásszabadsága olykor szűkebb, mint a többi polgáré, mert a szólásunk, véleményünk vagy tényállításunk nem veszélyeztetheti vagy sértheti súlyosan a munkáltatónk jó hírnevét vagy jogos gazdasági érdekét. A joggyakorlat által védett elvárás a munkahellyel szembeni hűség, lojalitás is, de ilyen igényét sem érvényesítheti korlátlanul a munkáltató...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.