Szerző: RÁCZ ANDRÁS
2025.05.16.
.
Kedves Lánczi Tamás!
Ugyan eddig csak egyszer találkoztunk személyesen, de mivel az általad vezetett Szuverenitásvédelmi Hivatal már nem először hord össze rólam hetet-havat, ez az "ismeretség" tulajdonképpen indokolja a tegezést.
.
Olvastam a legújabb "jelentéseteket" , amely szerint "Sokkszerű dezinformációs kampányt indítottak Magyarországgal szemben. (1. hivatkozás).
.
Az anyag nagyon szépen egymás mellé rakja a Kárpátalján elfogott magyar ügynökök ügyét, ennek a sajtóban történő megjelenését és a TISZA párt által egy nappal korábban nyilvánosságra hozott hangfelvételt a honvédelmi miniszterről, és azt állítja, hogy ezek egy összehangolt dezinformációs kampány részei.
.
1) Az első probléma az, kedves szuverenitásvédők, hogy semmilyen módon nem bizonyítjátok, hogy ténylegesen lenne összefüggés. Az egyetlen érvetek a két esemény időbeli közelsége - de ezen kívül semmi. Semmiféle bizonyítékot nem említ a jelentés arra, hogy egyáltalán létezne az állítólagos összehangolt kampány. Önmagában attól, hogy sokszor és baljós szavakkal leírjátok, még nem válik valósággá.
.
Ahhoz, hogy egy elég nagy port kavart ügyről sokan megszólaljanak a magyar nyilvánosságban, még nem kell összeesküvés.
Ha az embereket érdekli valami, akkor beszélnek róla - tudod, így működik a szólás- és véleményszabadság, hm?
.
2) És akkor fordítsuk komolyabbra, hogy tanuljunk is valamit.
.
a) Bármiféle elemzési módszertannak alapvető tétele, hogy meg kell tudni különböztetni az összefüggést az egybeeséstől - azaz, hogy két esemény véletlenül történik-e egymás után, vagy ennek oka van.
Sőt, hogy bonyolítsuk, különbség van aközött is, hogy két esemény csak összefügg (mert pl. egy harmadik faktor váltja ki mindkettőt), vagy konkrét ok-okozati viszonyban van egymással.
.
Ti azonban nem vesződtök ilyesmivel, hanem csak simán kijelentitek, hogy itt márpedig egy nagy, összefüggő dezinformációs kampány látszik. Ugyan mégis miből látszik, hm?
.
Ilyen szintű módszertani slendriánsággal még egy egyetemi szemináriumi dolgozatot sem szoktunk átengedni - ehhez képest ti hivatalos kiadványként publikáljátok.
.
b) Ha valami szerintetek nem igaz, akkor azt nem úgy kell cáfolni, hogy leírom, hogy "ez márpedig nem igaz" vagy "ez dezinformáció".
.
Megalapozottan cáfolni úgy kell, hogy felsorakoztatod a tényeket, érveket, amelyek cáfolják az adott narratívát. Tudod, tényellenőrzés, "debunking", ilyesmik. Ha tudnátok BÁRMIT a szakmáról, aminek a tudoraként próbáltok tetszelegni, akkor persze menne ez is, mert egyébként nem ördöngösség.
.
Ti azonban nem bajlódtok szakmai cáfolattal, hanem csak kinyilatkoztatjátok, hogy márpedig azok a problémák, amelyeket a kémügy felvet - vajon mégis miért gyűjtött a magyar katonai hírszerzés információt a Kárpátalját védő haderőről, és főleg a légvédelemről? - nem valósak, a felvetésük pedig "dezinformáció".
.
Fun fact: a magyar független sajtóban többen is vannak, akik roppant magas szinten használják ezeket a tényellenőrző módszereket, sőt, tanítják is őket. Bőven tanulhatnátok ti is akár pl. a Lakmusz vagy a Válasz Online újságíróitól.
.
c) Attól, hogy valami számodra nem érthető, még nem biztos, hogy összeesküvés van mögötte.
Nem külföldi ügynök vagyok, kedves Tamás, hanem egyszerűen csak külföldön (is) dolgozom - hasonlóan sok százezer másik magyarhoz. Nincs ebben semmi rendkívüli..
Nyílt versenyben, pályázaton nyertem el ezt a pozíciót is. Nem minden állás mögött van politikai befolyás, Tamás, hidd el - még ha számodra a piaci verseny esetleg kevésbé ismert terep is.
.
Tudod, az én apám nem volt sem állampárti megmondóember sem rektor; nem intézett nekem jól fizető állásokat sem. A minőségben, a folyamatos tanulásban és munkában hitt (villamosmérnökből képezte át magát informatikussá, később nyomda- , aztán gyógyszeripari szakemberré). Az ő apjának sem voltak állampárti kapcsolatai, (sőt...) - úgyhogy neki is saját erőből kellett boldogulnia, ahogyan őutána nekem is. Egyikünk alá sem tett az épp aktuális állampárt kutatóintézetet vagy tévéműsort, nem lettem a felügyelőbizottsági tagja a British-American Tobacco-ban sem (na, akkor ki szolgált kettőnk közül külföldi érdekeket?
- 2. hivatkozás) ... így aztán az előrejutás eszközeként maradt az, hogy dolgozni kell..
Szóval, Tamás, szerintem a külföldi munkámat ne konspiráld túl
- egyszerűen csak fogadd el, hogy ilyen is van..
3. Az anyagotok hat (!) alkalommal hivatkozik a hétfői Facebook-posztomra. Még azt a kedvességet is megteszitek (és akkor ennyit az objektivitásról), hogy úgy hivatkoztok rá, hogy részlet Rácz András Oroszország-szakértő "elemzéséből" - köszönöm az idézőjelet, igazán szép gesztus... ami szerencsére inkább titeket minősít, mint engem.
(Az persze vicces, hogy még ezt sem tudtátok rendesen megcsinálni, mert ugye ezen logika mentén "szakértőt" kellett volna írni, idézőjellel.
).
Csak azt sajnálom, hogy az ilyen hivatkozás nem számít be a tudományos idézettségembe, mert amit ti csináltok, az minden, csak nem tudomány.
.
4. Tudom, persze, hogy mit és miért csináljátok. Orosz logika van mögötte, odaát információs elrettentésnek hívják.
.
Az információs elrettentés az, hogy ha valakire elég erős információs nyomást helyezünk (esetetekben: lejáratás), akkor ezzel az illetőt rá lehet venni az aktuális tevékenysége megváltoztatására - mégpedig anélkül, hogy explicitebb, vagy erőforrás-igényesebb módszerekhez kelljen nyúlni. Az összes NER-es lejáratókampány erre a logikára épül.
.
Sokszor működik, persze... de nem mindig. Velem szemben sem fog.
Mindjárt elmondom, hogy miért..
5. A "jelentésetek" szerint ez az állítólagos "dezinformációs kampány" súlyos nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. Azzal vádoljátok a "kampány" résztvevőit, hogy veszélyeztetik Magyarország biztonságát és szuverenitását - sőt, még arra is felszólítjátok őket, hogy hagyják ezt abba.
.
Ami, őszintén szólva, kicsit meglepett...
.
Ti tényleg azt hiszitek, fiúk, hogy megijedek tőletek?!
Csak azért, mert "felszólítotok"?! Hogy megijedek attól, ha össze-vissza irkáltok rólam olyan színvonalú dolgokat, ami egy szemináriumi dolgozathoz is kevés? Hogy ettől majd nem fogom megírni, amit az általatok szolgált rendszer Moszkvához való viszonyáról tudok?.
Tényleg azt hiszitek, hogy három év háború után még meg tudtok rémiszteni? Hogy még bármennyire is félek attól, ha néhány névtelen senkiházi csúnyákat ír rólam...?
.
Ejj, ejj... el vagytok tájolva, kedves szuverenitásvédők, az a helyzet. Amiért persze kicsit irigyellek benneteket... El vagytok tájolva, mert fogalmatok sincs róla, hogy mennyire változtatja meg az embert a háború. Olyan dolgokat láttam az elmúlt három évben, amikre szavak sincsenek... és nemcsak én, hanem mindenki azok közül, akik rendszeresen járnak ki, és - eltérően a kormánymédia munkatársaitól - Kárpátaljától keletebbre is elmerészkednek.
.
Ti persze ezt nem értitek és nem is fogjátok megérteni, egyszerűen azért, mert gyávák vagytok odamenni. Nota bene: még ahhoz is gyávák vagytok, hogy névvel vállaljátok a "jelentést", amit írtatok. (És, tegyük hozzá, vannak a magyar sajtóban nálam sokkal bátrabbak is, akik sokkal közelebb mentek a fronthoz, és/vagy több időt töltöttek odakint. Őket az igazi, független média környékén kell keresni.)
.
Egyedül azt irigylem a gyávaságotokban, hogy így nem tudjátok meg azt sem, hogy milyen átélni egy többórás légitámadást egy pincében, ami nem óvóhelynek épült, úgyhogy csak remélni tudod, hogy kibírja, ha eltalálják felette az épületet... vagy amikor először kerülsz tüzérségi tűzbe... vagy amikor úgy autózol keresztül egy kisvároson, hogy negyed órával korábban még aknavetővel lőtték az oroszok és bármikor lőhetnek újra... és ezek még csak azok a dolgok, amiket leírhatok anélkül, hogy letiltana a Facebook.
.
Persze, hozzá lehet szokni a légiriadókhoz is, az aknaveszélyhez, meg az idő előrehaladtával nyilván a tapasztalat is segít... de közben mindez meg is változtatja az embert. Megtanulsz szembenézni a saját félelmeddel és úrrá lenni rajta, ami egyik oldalról persze nyilván jó... másik oldalról viszont közben valahogy kihűlsz, kifakulsz... és utána a lényegtelen dolgok nem érdekelnek.
.
Azért hiszitek, hogy még meg tudtok ijeszteni, mert nem tudjátok, hogy minden, amit tudtok, az összes hangzatos írásotok és nyilatkozatotok "a szuverenitásra leselkedő veszélyről" mennyire semmi a tényleges életveszélyhez képest. Gulyás Gergelyt idézve: lepkefing. És aki szembenézett a halállal, rettegett már a saját életéért egy lövészárok aljában, azt utána egy lepkefing már nem ijeszti meg. Kettő sem.
.
Egyszer már leírtam, de láthatóan nem sikerült megértenetek, úgyhogy leírom még egyszer: az orosz haverjaitok rakétáitól és robotrepülőgépeitől, na, attól félek. A tüzérségtől is.
De tőletek, bohócok, nem félek és nem is fogok soha.
.
6.Viszont cserébe azért, hogy ilyen kedvesen foglalkoztok velem, ígérek én is két dolgot.
.
Egyrészt, mostantól minden egyes alkalommal, amikor leírjátok a nevemet bármelyik "jelentésetekben," ugyanúgy ízekre fogom szedni a módszertanát, mint most. Másképp fogalmazva, segítek majd benne, hogy újra és újra hülyét csinálhassatok magatokból.
.
Másrészt, fiúk, én még akkor is itt leszek és kutatóként fogok dolgozni, amikor nektek már a nevetekre sem emlékszik majd senki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.