MENNYIRE SZOMORÚ IS, HOGY ILYEN TÉMÁT KELL A SZÁJÁRA VENNIE EGY KORMÁNYTAGNAK, AMIHEZ MÉG ANNYI KÖZE SINCS, HOGY EGYÁLTALÁN MEGSZÓLALJON RÓLA, DE VALAMIVEL MÉG ROSSZABB, HOGY A SZABADSÁG RÉSZEKÉNT ADJA ELŐ

FACEBOOK
Szerző: BÉNDEK PÉTER
2025.06.20.

Lázár elismételte, hogy mindenki azzal fekszik le este, akivel akar, ebbe a kormány nem akar beleszólni. A Pride azonban nem erről szól szerinte. „A szerelem szabad, a Pride meg sok. Minek felvonulni fonnyadt meztelen férfiaknak, és 3-5 éves gyerekeknek mutogatni magukat? Mondják már meg nekem, hogy egy normális országban minek van erre szükség? Minek vagy kinek jó ez? (…) Erre szerintem az égadta világon semmi szükség nincs.”

Lázár nem ért semmit (?), de egy megválaszolatlan -- egyúttal azonban nem is megválaszolható -- kérdést azért hagy maga mögött a Pride. Lázár rosszul gondolja, hogy itt az "összefekvés" szabadságát kell bizonygatnia (de mennyire szomorú is, hogy ilyen témát kell a szájára vennie egy kormánytagnak, amihez még annyi köze sincs, hogy egyáltalán megszólaljon róla, de valamivel még rosszabb, hogy a szabadság részeként adja elő). A "fonnyadt meztelen férfiak magamutogatása", amely a Pride-okkal szembeni aljas narratíva újabb részlete, nyilvánvalóan nem a szexuális orgazmus kiváltására törekszik a szemlélőkben (és ha már itt tartunk, Lázárban se, akiből egyszer, ha szerencséje lesz, magából is fonnyadt férfi lesz), hanem egy kisebbségi életforma, beállítottság és szubkultúra szabadságra való igényének megmutatkozása, amit kb. mindenki ért már ebben az országban is, aki nem a maffia propagandagépezetének része. Tudjuk, hogy a Pride feletti gyűlölködés egyúttal a Fidesz köreiben és szatelitszervezetiben is tenyésző, részben szervezett pedofília ellennarratívája is (és ha tüzetesebben nézzük a miniszter fenti szavait, akkor a visszafordításának meglehetősen hánynivaló szándéka, amennyiben batidai polgártársunk arra céloz, hogy a szervezők a "3-5 éves gyerekek" számára rendeznék a "fonnyadtak" felvonulását). A maffia nagyon nem szeretné megengedni, hogy mérlegre kerüljön: vajon a gyermekotthonokban és az egyházakban dúló valós visszaélések, az elhíresült Fidesz/KDNP-körüli pedofil partyk és a kegyelmi (valójában pedofil) ügy okozza-e a nagyobb kárt a gyermekek (pláne az áldozatok) fejlődésében, vagy a Lázár által perhorreszkált évi egy felvonulás.

Megmarad azonban a lényegi kérdés, miután a szennyet nagyjából eltakarítottuk a témáról: meddig terjedhet a szabadság és a nyilvánosan képviselt életmódválasztás egy társadalomban? Mitől sérül egy kultúra, nemzet, közösség értékalapú összetartozása? Milyen legyen ez az "összetartozás"? Mitől kit kötelessége megóvni egy közösségnek és a képviseletében eljáró államnak a kisebbségekkel szembeni méltányosság határain? Egyúttal meg is adható a válasz: nem tudható. Az emberi együttélés optimuma nem számítható ki matematikai bizonyossággal, és mindig lesznek (nagyon sokan), akik nem elégedettek az aktuális trendekkel. De a politika arra való, hogy ezt a kárt a társadalmak mérsékeljék, ehhez azonban nyitottnak és argumentatívnak kell lennie, és mint ilyennek eleve nem kizárólag a politikusok, hanem az egész politikai közösség szabadon gyakorolt tevékenységének. Tehát nem a Lázár és haverjai által megnyomorított közegnek.

ITT OLVASHATÓ