Szerző: DR. RUSZIN-SZENDI ROMULUSZ
2025.07.17.
A válaszom egyszerű: mert Magyarország még mindig a hazám és én még mindig hiszek a magyar emberekben.
Vannak, akik szerint egy katona hallgasson. Én viszont úgy gondolom: egy katona nem akkor szolgálja legjobban a hazáját, ha csendben nézi annak tönkretételét, hanem ha kiáll azokért, akikkel együtt esküt tett – és azokért is, akik utánunk jönnek.
Hiszem, hogy a magyar nép különleges: tehetséges, kreatív, bátor. Világszinten kiemelkedő az olimpiai sikereink, Nobel-díjasaink, feltalálóink száma. Nem az egyénekkel van a baj – hanem a rendszerrel, ami rendre elárulja őket.
Ezért vándorol el fiatal, tudás, becsület, az akarat. Ezért omlik össze újra meg újra, amit építhetnénk.
A katonaság más. A Honvédség az az intézmény, ahol még egymásért élünk és dolgozunk.
Ahol az adott szó, a bajtársiasság, a tisztesség, az összetartozás és a haza szolgálata nem üres frázis, hanem napi gyakorlat. A Honvédség az a hely, ahol hisznek benned, ahol nem maradsz magadra, mert ott melléd állnak, támogatnak, és nem hagynak el akkor sem, amikor más már hátat fordítana.
És én szeretném, ha Magyarország is újra ilyen lenne. Ezért beszélek. Ezért vállalom. Ezért maradok.
Hiszem, hogy szükség van egy olyan Magyarországra, egy olyan rendszerre, egy olyan lehetőségre, amelyben a fiatalok megtanulják, mi az összetartozás, a tisztesség, az egymásért való felelősség a közös jövőbe vetett hitünk érdekében.
Ez nem csak katonásdi – ez jövő és közösségépítés.
Aki most nem áll ki, az cinkos a hallgatásban. Aki most nem mondja el, mi a baj, az a jövőt árulja el.
Magyarország még mindig a mi hazánk és nem az oligarcháké. És mi nem túlélni akarunk benne, hanem élni.
A jövő már elkezdődött – és nem adjuk oda senkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.