Szerző: STUMPF ANDRÁS
2025.07.22.
„Egyetértve Schmidt Mária történésszel, az utolsó sztálinista intézmény működését felül kell vizsgálni. A Magyar Tudományos Akadémia költségvetési támogatásainak folyósítását, legfőképpen az akadémikusi tiszteletdíjakét pedig azonnali hatállyal fel kell függeszteni.”
Május 5-én, az MTA alapításának 200. évfordulóján jelentek meg a fenti sorok Lentner Csaba tollából. A jól időzített csapásról azóta tudjuk: csupán az Auróra cirkáló első lövései voltak. A közgazdász azóta is folyamatosan ágyúzza az Akadémiát – július elején a Demokratának már egyenesen úgy fogalmazott, hogy „az akadémikusok egy idegen, ma már csak foszlányaiban létező egykori világmodell helyi kiválasztottjainak érzik magukat, a komprádor burzsoázia utolsó mohikánjai. Tiltakoznak minden ellen, ami magyar, ami nemzeti, ami előbbre vivő”.
A vádak tehát súlyosak – és alapvetően két irányuk van. Az olyan NER-ideológusok, mint Schmidt Mária és Lánczi András, valamint a támadásban legaktívabb Lentner egyrészt politikai elfogultsággal és aktivizmussal vádolják az intézményt, másrészt silány teljesítménnyel. E kép szerint a nemzet testén élősködő testület szakmailag gyenge, belterjes, óbaloldali, azaz egykoron kommunista, most meg liberális társaság, ahova haveri és ideológiai alapon lehet bekerülni, miközben dőzsölésüket a magyar adófizetők kénytelenek nyögni.
Nem babra megy tehát a játék – másfelől viszont mégiscsak arra. Már ha az összegeket nézzük. Az MTA éves költségvetése harmincmilliárd, ráadásul ennek harmada saját bevétel. Az összegnek valamivel több mint tizedét fordítja az intézmény a tudósok támogatására: a nagyobb pénz tudományos pályázatokra (8 milliárd) és az Elektronikus Informatikai Szolgáltatások biztosítására (7 milliárd) megy el. Közfeladatok ellátására tehát.
A jelenleg 364 rendes és levelező tag, a néhány tucat Kárpát-medencei külső tag és a mintegy 2500 MTA doktor tiszteletdíja évi uszkve négymilliárdból megvan.
(Utóbbiak nagyjából százezret kapnak havonta, a levelező tagok 354 ezret, a rendes tagok pedig 455 ezer forintot. Bruttó.) Nemzetgazdaságilag nem jelentős összeg, ráadásul nem is csak az MTA-ra jellemző, hogy tiszteletdíjat fizet konkrét elvárás nélkül: a Fidesz által köztestületté tett Magyar Művészeti Akadémia (MMA) is így jár el. „Az MMA nem kavar, nem basáskodik, nem szól bele az egyetemi tanári kinevezésekbe doktori eljárásokkal, ahogy az MTA teszi” – érvel a Válasz Online érdeklődésére Lentner Csaba amellett, hogy utóbbit miért kell mégis megregulázni, ha előbbit nem.
Az érv tetszetős, de az MTA ma is legfeljebb áttételesen tud beleszólni az egyetemi tanári kinevezésekbe: a Magyar Akkreditációs Bizottság ugyan elfogadja az akadémiai doktori szintet a tudományos teljesítmény igazolásaként – ám az akadémiai doktorság ma sem feltétele a tanári kinevezésnek. Lentner Csaba is egyetemi tanár például: a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és a Károlin is tanít. Holott nincs neki akadémiai doktori fokozata.
És itt alighanem el is érkeztünk a történet kulcsmozzanatához.
Lentner ugyanis idén májusig nem adta nyilvános jelét, hogy vállalhatatlan, sztálinista társaságnak tartaná az Akadémiát. Ellenkezőleg: annak részévé, doktorává szeretett volna válni. Pályázatát aztán visszavonta – amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy nem bocsátható doktori eljárásra. Magát azóta „politikai leszámolás” és egy „szűk, meggyőző tudományos teljesítmények nélküli akadémikusi kör” áldozatának tekinti.
Ha igaza van, annak bizony fele se tréfa, a Válasz Online ezért úgy döntött: a magyar sajtóban eddig nem látott részletességgel, töviről hegyire átvizsgáljuk Lentner akadémiai doktori pályázatának útját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.