Szerző: STUMPF ANDRÁS
2025.09.26.
Meg kell védenünk Semjén Zsoltot. Nem mintha rászorulna. Ő az, aki a hatalom csúcsain csücsül, nem mi. Azon a csúcson, ahol elvtársai sosem látott megtorlást helyeznek kilátásba épp. Nekik nyomozó- és erőszakszervezeteik vannak, amelyek rögtön meg is jelennek annál, aki – igencsak felelőtlen módon egyébként – súlyos vádat fogalmazott meg Semjénről. Szóval nem, Semjén Zsolt nem szorul a védelmünkre. Ott van neki a TEK meg a testőrök meg minden. Mi fizetjük neki azt is.
Egyébként pedig: meg sem érdemli a védelmünket. Sőt. Semjén Zsoltnak semmilyen erkölcsi alapja nincs, hogy kikérje magának, ha bizonyítékok nélkül vádolják, ha pletykák terjednek róla országszerte. Nem azért nincs erkölcsi alapja kifogásolni ezt, mintha elkövetett volna bármit abból, amivel egy elemző megvádolta, meg amire egy ellenzéki politikus utalgatott neki a Parlamentben. Azért nincsen erkölcsi alapja Semjén Zsoltnak felháborodni, mert még arra sem figyel, akire úton-útfélen hivatkozik. Az illető egy bizonyos Jézus Krisztus, akiről evangéliumok számolnak be, s például ilyen szövegeket tulajdonítanak neki: „És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanúgy cselekedjetek velük.” Továbbá: „Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?”
Ha Semjén valóban e mondatok szellemében él, akkor kénytelenek vagyunk feltételezni: kifejezetten vágyott rá, hogy vádolják őt is pedofíliával, mégpedig alaptalanul. Hiszen ezt teszi ő maga is másokkal. Évtizedek óta. „Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re!” – mondta húsz éve, de még most hétfői parlamenti „védőbeszédében” is lepedofilozott néhány tízezer embert.
Az mindenesetre, hogy Semjén dühödten kérte ki magának a vádakat, arra enged következtetni, hogy mégsem vágyott ezekre. Ez esetben viszont az válik egyértelművé, hogy régen kukába hajította az erkölcsi iránytűt, amelynek reklámarcaként tetszeleg. Amelyet követendőnek tart – de kizárólag mások számára. Az erkölcs márpedig nem ilyen. Az olyan, hogy vonatkozik mindenkire.
Akárcsak a jog.
Éppen ezért kell most megvédenünk Semjén Zsoltot. Az alapjogok lényege ugyanis ez: nem kell kiérdemelni azokat. Nem az emberi lény erkölcsi vagy bármilyen minőségétől függ, hogy járnak-e neki. Járnak. Mindenkinek.
Nem egy megítélésünk szerint erkölcsét vesztett politikus lelki világa miatt kell tehát kijelentenünk, hogy pletykák alapján senkit nem lehet bűnösnek tekinteni semmiért – hanem magunk miatt. Magunkon itt nem a Válasz Online szerkesztősége értendő – noha a sajnálatosan „Zsolt bácsi-üggyé” alakult történet részben egy általunk készített interjúval indult. De erről később. Magunkon most az ország egészét értjük. Amely könnyen törzsi háborúban találja magát, ha a valóság, a megalapozott információ végképp sehol sem fog számítani.
Ha mindenki azt hiszi el, amit el akar hinni, ha a tények, bizonyítékok (vagy azok hiánya) nem számítanak, akkor tényleg nem marad semmilyen alapja a kommunikációnak.
A NER-re pedig nem azzal lehet nemet mondani, ha az ember beáll a pletykaalapú megközelítésbe és Semjén fejét kívánja bizonyítékok híján is. Éppen azzal lehet, ha ezt a megközelítést nem fogadjuk el. Ez a rendszer ugyanis nem joganyag, nem is gazdasági rendszer. A NER valójában mentalitás. A lényege, hogy nem ugyanaz a szabály vonatkozik a kegyencre mint a körön kívülire. S ha valamin, hát éppen ezen kellene változtatni. De ha az erkölcs vagy a hazánk sorsa fölött érzett aggodalom túl magasztos eszmének tűnne, könnyen belátható: a pletykaalapú ítélkezés ingoványa helyett csupán önös érdekből is érdemes megmaradnunk a megalapozott tényekből levont következtetések szilárd talaján. Ahol bizonyítékok nélküli vádakkal tönkre lehet tenni valakit, ott ugyanis tényleg bárkit tönkre lehet tenni így.
Hogy a gyerekvédelem fontos kérdéséből mégis „Zsolt bácsi”-ügy lett, az, bár egyáltalán nem szerencsés, sajnos teljesen érthető. A Szőlő utcai ügy ugyanis úgy folyhatott hosszú éveken át, hogy a szakmabeliek többször jelezték: romlott alak vezeti az intézményt. Mégis lepattantak a hatóságokról, holott Juhász Péter Pál szinte már titkot sem csinált bűnös tevékenységéből – hatalmas, drága autók, amelyek már a Facebookon is megjelentek… Ha valaki nem bolond, csak akkor rázza így a rongyot, ha egyébként érinthetetlennek érzi magát. Ha pedig a kormánynak nincs és sosem volt takargatnivalója, nagyon gyorsan meg kellett volna válaszolniuk néhány kérdést. Ők is úgy jártak volna a legjobban, a májusi elfogás óta pedig erre bőven lett is volna idő. Például:
ki ragaszkodott annak idején Juhász Péter Pál kinevezéséhez a minisztériumban, a jelzések ellenére is? Miért tette?
Hogyan suhanhatott át a javítóintézeti vezető még idén is a kormányzat gyermekvédelmi csodafegyverének szánt átvilágításon? Védte-e valaki odafentről? Ha nem, csupán a rendőrség hibája, nemtörődömsége volt az oka, hogy ennyi ideig lehetett lányokat futtatni javítóintézeti igazgatóként? Egy évtizeden át nem kezdtek semmit a bejelentésekkel. Ha nem volt politikai vagy másféle felső védelme, konkrétan kinek a felelőssége állapítható meg a rendőrségen belül?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.