LEVÉL EGYHÁZI VEZETŐKNEK A FIDESZ HÁBORÚS KAMPÁNYVIDEÓJÁRÓL – ÉS A VÁLASZOK

SZEMLÉLEK
Szerző: DUDÁS RÓBERT GYULA
2026.02.24.

Személyesen szólított meg több magyar püspököt a nagyobbik kormánypárt múlt heti háborús kampányvideójának ügyében Dudás Róbert Gyula katolikus teológiát is végzett történész. A Szemléleknek elküldött levelében arról kérte állásfoglalásukat, hogy hol húzódik az a határ, amelyet keresztény ember nem léphet át. Eddig Beer Miklóstól és Várszegi Asztriktól kaptunk jóváhagyást válaszuk közléséhez.

„Főtisztelendő Püspök Atya!

Katolikus hívőként olyan lelkiismereti kérdéssel fordulok Önhöz, amely az utóbbi napokban mélyen megrendített, és amelyben nem találok megnyugtató eligazítást.

Magyarországon nagyjából két hónap múlva választások lesznek, és úgy tűnik, ez a helyzet sokakból a legrosszabbat hozza ki. Meggyőződésem, hogy itt most nem az a kérdés, hogy az egyik fél jobb-e, vagy a másik rosszabb, hanem az, hogy szabad-e olyan eszközöket támogatni vagy elfogadni, amelyek a legalapvetőbb erkölcsi normákkal is ellentétesek.

Pap ismerőseimtől több alkalommal azt a választ kaptam: ez politika. Olyan válasz is érkezett, hogy az „ördögnek” (értsd, egyes pártok és azok vezetői) oda kell csapni, s minden eszköz megengedett. Én azonban úgy látom, hogy a jelen helyzet túlmutat a napi pártpolitika világán, és

a kérdés egyértelműen a keresztény erkölcstan és etika körébe tartozik.

Teológiát is végzett történészként elvből nem szoktam aktuálpolitikai kérdésekben megnyilvánulni, mert hivatásomnak a múlt értelmezését tekintem. Most sem politikai állásfoglalásról van szó, hanem egy olyan erkölcsi határról, amelyet keresztény emberként nem tudok figyelmen kívül hagyni.

A napokban megjelent egy kampányvideó, amely dramatizált jelenetben azt sugallja, hogy egy esetleges választási eredmény magyar emberek kivégzéséhez vezetne a háborús fronton. A videó erőteljes, megrázó képekkel dolgozik, és a politikai döntést közvetlen élet-halál kérdéseként ábrázolja. Az ilyen kommunikáció – megítélésem szerint – tudatosan a félelemre épít.

A Katolikus Egyház Katekizmusa tanítja, hogy az emberi méltóság sérthetetlen, mert az ember Isten képmása (KEK 1700). A közéletben is kötelez bennünket az igazmondás, amely „az igazságosság és a szeretet erényében gyökerezik” (vö. KEK 2468). A félelemkeltésre, dehumanizálásra vagy a másik ember jelképes megsemmisítésére épülő kommunikáció – még ha politikai kontextusban történik is –

nehezen egyeztethető össze ezzel a mércével...

ITT OLVASHATÓ