Szerző: HANULA ZSOLT
2026.04.26.
Három nappal a győztes választás után Magyar Péter megválasztott miniszterelnökként bement először a Kossuth rádió, majd az M1 stúdiójába, ahol rekordnézettséget produkált azzal, hogy élő adásban közölte az őt kérdező riporterekkel, illetve a nézőkkel-hallgatókkal, hogy
„ennek a hazugsággyárnak a kormányalakítás után vége van, fel fogjuk függeszteni a hírszolgáltatásukat”.
A következő napokban a közmédia hangneme és mondanivalója is egyre vadabb kanyarokat véve ingadozott az úgy-ahogy normális hírszolgáltatás és a megszokott propaganda között. Ez eléggé összezavarhatta azokat, akik a közmédiából követik a világ történéseit, és ők valószínűleg még most sincsenek tisztában azzal, hogy mi vár még rájuk.
Bár az MTVA több mint évi 200 millió forint közpénzt költ a saját nézettségmérésére, csak becsléseink lehetnek arról, hogy hány embernek jelent elsődleges (esetenként szinte kizárólagos) információforrást a világról a magyar közmédia. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) médiapiaci elemzéseiből és a publikus nézettségi-hallgatottsági adatokból az rajzolódik ki, hogy nagyjából egy-, talán másfél millióan lehetnek, akiknek az M1, a Duna TV vagy a Kossuth rádió híradói jelentik a fő hírforrást. Szintén az NMHH tanulmányaiból tudjuk, hogy ők jellemzően a 60 év feletti, kisebb településen élő, alacsony iskolázottságú és jövedelmű emberek közül kerülnek ki, sok köztük a határon túli. Vagyis nem túl meglepő módon elég nagy átfedésben vannak a Fidesz fő támogatói csoportjaival.
Azt, hogy milyen az a valóság, amiben a közmédia rendszeres nézői élnek, azok is könnyen el tudják képzelni, akik amúgy nem fogyasztanak ilyen tartalmakat, hiszen az ellenségképekre épülő és egyre extrémebb fideszes propaganda ezer más csatornán is ömlött, és lehetetlen volt elbújni előle az utóbbi legalább tíz évben. A közmédia volt ennek a legtisztább és legtöményebb formája, ebbe a buborékba gyakorlatilag semmi más nem tudott beszivárogni a Fidesz aktuális ellenségeivel szembeni gyűlöletkeltés mellé. Valamikor 2015-ben, a migránsozással kezdett a közmédia által bemutatott világ elszakadni a valóságtól, ekkoriban lett központi kommunikációs elem az EU-ellenesség („Brüsszel”) is. Ezekhez csatlakozott 2017 környékén témaként a sorosozás, 2020 táján a „családvédelem” címke mögé rejtett melegellenesség, majd 2022 óta az egyre durvább háborús pszichózis és Ukrajna ellenséggé formálása...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.