Szerző: VÍGH EMESE (TRANSTELEX)
2026.07.03.
A nemrégiben kilencvenedik életévét betöltött Bodor Ádám, akivel idén februárban közölt a Transtelex születésnapi nagyinterjút, megkeresésünkre habozás nélkül szolidaritást vállalt szerzőtársával. Az író egyébként egyszerre tagja a Magyar Művészeti Akadémiának és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, ráadásul korábban a Nemzet Művésze címet is megkapta, tehát gyakorlatilag egyszemélyben testesíti meg azt az egységet, amelynek hiányát Krasznahorkai számonkéri az írótársakon. Bodor, akit több évtizedes barátság fűz Krasznahorkaihoz, kérésünkre elmesélte, hogyan lett MMA-tag, és azt is elmondta, hogyan látja ő maga a helyzetet.
„Én Lacival teljes mértékben egyetértek” – mondta Bodor Ádám rögtön az elején, hozzátéve, hogy már amúgy is tervezte, hogy megszólal az ügyben, mert „régóta gyűlik bennem a mondanivaló a témával kapcsolatban”.
Az író szerint tarthatatlan, hogy hiába zajlott le közel három hónapja a választás, a Magyar Művészeti Akadémia úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Semmiféleképpen nem reagál arra, hogy itt évekig milyen áldatlan légkör határozta meg a kulturális életet, és nem tesz észlelhető gesztusokat a másik oldal felé, amelyet a hatalom kiszorított, ellehetetlenített.
„Meggyőződésem, hogy az általam tisztelt Makovecz Imrének szerencsétlen pillanata volt, amikor az akadémia alapítása eszébe jutott. Az ötletre azonnal rátelepedett a politikum. Ennek a kisajátításnak az lehetett az oka, hogy Makovecz a nemzeti karakterű művészet gondolatát és az azt megillető kiváltságot (?) belekeverte az intézményalapításba, hogy ezáltal a nemzeti oldal társadalmi pozícióit erősítse. Nem tudta, mit tesz…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.