Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2026.08.12.
Néha létezik megkésett igazságtétel,
és Magyarországon Orbán Viktor négy hónappal ezelőtti választási veresége óta többször adódik erre példa. Ilyen Baka András államfővé választása is – írja a berlini Tageszeitung, a taz.
De mennyire független az új köztársasági elnök? – teszi fel a kérdést a szerző, és felhívja a figyelmet arra, hogy a Tisza kétharmados többséggel rendelkezik, hogy a Mi Hazánk által jelölni kívánt Tóth Máté nem tudott a hivatalos jelöltté váláshoz szükséges számú támogatót maga mögé állítani, és hogy Bóka János, a szavazástól távol maradó Fidesz frakcióvezetője szerint az ország legitim elnöke továbbra is Sulyok Tamás, Baka András pedig egy jogellenes eljárás társtettese, a Tisza-többség bábfigurája.
Magyar Péter azonban – teszi hozzá a taz – azt mondta, büszke arra, hogy nem pártjelöltet választottak meg, hanem egy független, egyetlen párthoz sem tartozó, nagyra értékelt személyiséget, aki egész életútjával azt bizonyította, hogy képes egyesíteni a nemzetet.
A német portál szerint ennek hamarosan eljön a próbája, hiszen Magyar ragaszkodik radikális reformkurzusához. Bakának már az első döntései meg fogják mutatni, hogy saját hangon szólal-e meg, vagy alárendeli magát a Tisza-többségnek – fogalmaz a taz.
Most pedig nézzünk két Politico-cikket,
egy olasz, illetve egy lengyel vonatkozású jelenségről – mindkettő érinti így vagy úgy a radikális jobboldalt, vagyis az európai politizálás nagy kérdőjelét.
Az egyik írás arról szól, hogy az olasz politikai porondon olyan új szélsőjobbos riválissal kell szembenéznie Giorgia Meloni miniszterelnöknek, aki rákényszeríti őt arra, hogy visszatérjen saját szélsőjobboldali, posztfasiszta gyökereihez, és félretegye a mérsékelt imázsát, amit az elmúlt években kialakított magáról.
Itáliában jövőre, kora tavasszal várható a választások megrendezése, és a Roberto Vannacci vezette Nemzeti Jövő Pártja feljövőben van: már megelőzte Meloni pártjának, az Olasz Testvéreknek az egyik koalíciós partnerét, a Ligát, és nagyjából most éri utol a másikat, a Hajrá Itáliát. Meloni nem akar vereséget szenvedni úgymond saját pályán, ezért a korábbinál keményebb hangot üt meg a migráció kérdésében.
Erre vezethető vissza, hogy Meloni kormánya volt az első az EU-ban, amely támadást intézett a spanyol kabinet ellen, a marokkóiak Ceutába történt betörése nyomán, majd pedig miközben Franciaország csupán megszigorította az ellenőrzést a spanyol határon, Róma felfüggesztette Madriddal szemben a szabad mozgást biztosító schengeni megállapodás érvényét. Az olasz reptereken most a spanyol utasoknak külön sorba kell beállniuk. „Egy millimétert sem hátrálunk az illegális migráció ügyében” – fogalmazott Meloni.
Az olasz miniszterelnöknek nem csupán a migráció ügyében jelent kihívást Vannacci pártjának a nyomulása, hanem a külpolitikai orientáció kérdésében is. Saját koalíciós kormányán belül már eddig is elég gondot okozott neki, hogy a Liga párt ellenzi Ukrajna támogatását, és békülékenyebb politikát szeretne folytatni Moszkva irányába. Vannacci ugyanilyen irányú nyomást fejt ki, ellenzi Kijev katonai megsegítését és az olasz védelmi költségvetés növelését.
A másik Politico-cikk fő állítása az, hogy a lengyel konzervatív jobboldalon belül bekövetkezett pártszakadás nem menti meg szükségszerűen Donald Tusk kormányát.
A jobboldali Jog és Igazságosság párt szakadását örömmel üdvözölte Donald Tusk EU-párti, centrista kormánya, de a portál szerint nem világos még, hogy ez javítja-e a hatalom megőrzésének az esélyét a Lengyelországban szintén jövőre esedékes választásokon.
A Politico a különböző felmérések súlyozott átlagolásából arra a következtetésre jut, hogy Tusk Polgári Koalíciója 32 százalékos támogatottsággal magasan vezet ugyan, de ha az összes jobboldali párt összefogna, akkor az többséget eredményezhetne. A Tusk-párt négy kisebb koalíciós partnere közül pedig hárommal könnyen előfordulhat, hogy nem tudják majd átlépni a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt.
Így hát Tusk helyzete korántsem biztos, bár az tény, hogy Mateusz Morawiecki volt miniszterelnök és negyven követőjének a kilépése a Jarosław Kaczyński vezette Jog és Igazságosság pártból bonyolultabbá tette az erőegyensúlyt a jobboldalon belül. Kaczyńskiéknak 147 képviselőjük maradt. Morawiecki most utólag bírálattal illeti saját egykori kormányának a döntéseit a COVID-korlátozásokkal kapcsolatban, de legfőképpen az abortusz jogi szabályozásának a szigorítására irányult próbálkozás miatt. Mint most mondja, ő ugyan ellenzi az abortuszt, de a sok nőt felháborító tilalom a kormányzó párt számára választási összeomláshoz vezetett.
egy olasz, illetve egy lengyel vonatkozású jelenségről – mindkettő érinti így vagy úgy a radikális jobboldalt, vagyis az európai politizálás nagy kérdőjelét.
Az egyik írás arról szól, hogy az olasz politikai porondon olyan új szélsőjobbos riválissal kell szembenéznie Giorgia Meloni miniszterelnöknek, aki rákényszeríti őt arra, hogy visszatérjen saját szélsőjobboldali, posztfasiszta gyökereihez, és félretegye a mérsékelt imázsát, amit az elmúlt években kialakított magáról.
Itáliában jövőre, kora tavasszal várható a választások megrendezése, és a Roberto Vannacci vezette Nemzeti Jövő Pártja feljövőben van: már megelőzte Meloni pártjának, az Olasz Testvéreknek az egyik koalíciós partnerét, a Ligát, és nagyjából most éri utol a másikat, a Hajrá Itáliát. Meloni nem akar vereséget szenvedni úgymond saját pályán, ezért a korábbinál keményebb hangot üt meg a migráció kérdésében.
Erre vezethető vissza, hogy Meloni kormánya volt az első az EU-ban, amely támadást intézett a spanyol kabinet ellen, a marokkóiak Ceutába történt betörése nyomán, majd pedig miközben Franciaország csupán megszigorította az ellenőrzést a spanyol határon, Róma felfüggesztette Madriddal szemben a szabad mozgást biztosító schengeni megállapodás érvényét. Az olasz reptereken most a spanyol utasoknak külön sorba kell beállniuk. „Egy millimétert sem hátrálunk az illegális migráció ügyében” – fogalmazott Meloni.
Az olasz miniszterelnöknek nem csupán a migráció ügyében jelent kihívást Vannacci pártjának a nyomulása, hanem a külpolitikai orientáció kérdésében is. Saját koalíciós kormányán belül már eddig is elég gondot okozott neki, hogy a Liga párt ellenzi Ukrajna támogatását, és békülékenyebb politikát szeretne folytatni Moszkva irányába. Vannacci ugyanilyen irányú nyomást fejt ki, ellenzi Kijev katonai megsegítését és az olasz védelmi költségvetés növelését.
A másik Politico-cikk fő állítása az, hogy a lengyel konzervatív jobboldalon belül bekövetkezett pártszakadás nem menti meg szükségszerűen Donald Tusk kormányát.
A jobboldali Jog és Igazságosság párt szakadását örömmel üdvözölte Donald Tusk EU-párti, centrista kormánya, de a portál szerint nem világos még, hogy ez javítja-e a hatalom megőrzésének az esélyét a Lengyelországban szintén jövőre esedékes választásokon.
A Politico a különböző felmérések súlyozott átlagolásából arra a következtetésre jut, hogy Tusk Polgári Koalíciója 32 százalékos támogatottsággal magasan vezet ugyan, de ha az összes jobboldali párt összefogna, akkor az többséget eredményezhetne. A Tusk-párt négy kisebb koalíciós partnere közül pedig hárommal könnyen előfordulhat, hogy nem tudják majd átlépni a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt.
Így hát Tusk helyzete korántsem biztos, bár az tény, hogy Mateusz Morawiecki volt miniszterelnök és negyven követőjének a kilépése a Jarosław Kaczyński vezette Jog és Igazságosság pártból bonyolultabbá tette az erőegyensúlyt a jobboldalon belül. Kaczyńskiéknak 147 képviselőjük maradt. Morawiecki most utólag bírálattal illeti saját egykori kormányának a döntéseit a COVID-korlátozásokkal kapcsolatban, de legfőképpen az abortusz jogi szabályozásának a szigorítására irányult próbálkozás miatt. Mint most mondja, ő ugyan ellenzi az abortuszt, de a sok nőt felháborító tilalom a kormányzó párt számára választási összeomláshoz vezetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.