Szerző: STUMPF ANDRÁS
2026.09.22.
„Én beszéltem akkor Bayer Zsolttal” – ezzel a mondattal kereste meg lapunkat minapi interjúalanyunk, Lőrinczy György az egyre dagadó Bayer-botránnyal kapcsolatban. A sztorit magát Molnár Áron robbantotta múlt héten, a lényege pedig annyi, hogy a fideszes publicista először 2014-ben kapott 3 milliós NKA-támogatást, amelyet nem teljesített, de csak 2020-ban fizettették vele vissza az összeget. Ám – szól a fáma – egy titokzatos személy az NKA-tól rögtön közölte is Bayerrel, hogy – bár ilyen kiírás nincs – alkotói támogatásra pályázzon meg ugyanennyit és meg fogja kapni. Tény: Bayer megint kapott hárommilliót, aztán a pályázatában vállalt írói életrajzok nem készültek el, helyettük ukrajnázós-liberálisozós politikai publicisztikákat adott le teljesítésként.
Molnár Áron ma reggeli műsorában is emlegette azt a bizonyos embert, akivel Bayer állítólag beszélt. A kérdéses időpontban, 2020-ban még éppen Lőrinczy vezette az NKA-t, tegnap közölt interjúnkban (amelyet még a Bayer-ügy kirobbanása előtt vettünk fel) pedig úgy fogalmazott: ez az időszak már valóban a politikai befolyásolási kísérletekről és a trükközésekről szólt a szervezetben.
„Ne mossuk már össze a 16 évet!” – Lőrinczy György Lázárról, Vidnyánszkyról és saját szerepéről
Mielőtt Lőrinczy a konkrét Bayer-találkozót felidézné, némi háttér.
Elmondása szerint Kásler Miklós a miniszteri kinevezése után immár NKA-elnökként (az elnöki poszt a mindenkori miniszteré) minden miniszteri delegáltat lecserélt volna az összes NKA-kollégiumban. Kásler ráadásul emlékei szerint közölte, hogy a pályázatok többségét a nemzeti identitás erősítése jegyében kell majd kiírni minden művészeti ágban.
„Ebből az alaphelyzetből kellett kihozni valamit. A következő kompromisszumra tudtunk jutni hosszú tárgyalások után: a nemzetiidentitás-erősítés feladata az ideiglenes összművészeti kollégiumba került. Magyarán nem lett általános. Az ideiglenes kollégiumba Kásler kérte fel a kuratóriumot, a keret reális volt: 400 millió forint.”
Cserébe a kuratóriumi tagok csak a másik, könnyűzenei ideiglenes kollégiumban változtak, az állandó kollégiumok érintetlenek maradtak. A többségében még szakmai alapon kinevezett tagok tehát maradhattak a helyükön – magyarázza Lőrinczy, miért és milyen dealt kötött akkor, a lemondása után, már ügyvezető alelnökként.
A módszer egyébként részben már emlékeztet a későbbi, brutális, 17 milliárdos Hankó-ügyre.
Ott is egy ideiglenes kollégiumot hoztak létre a miniszter embereiből, amelyre az állandó kollégiumok vezetői sem láttak rá, és meghívásos alapon, valódi kiírás és pályázat nélkül osztották a pénzeket Fidesz-propagandára a kultúrbüdzséből. (Nagy különbség persze az összeg és az, hogy a Kásler-időszakban a nevezett ideiglenes kollégiumban nem minisztériumi hivatalnokok, hanem művészek ültek, és valóban döntéseket hoztak.)
Maga a meghívásos módszer egyébként az ideiglenes kollégiumok régi eszköze volt, és bár ma már látjuk, milyen visszaélésekre adott alkalmat, eredetileg egyáltalán nem a korrupciót volt hivatott segíteni. Ha például ült öt népzenész kurátor a Halmos Béláról elnevezett ideiglenes NKA-kollégiumban, és kitalálták, hogy támogatnák a népzenei táborokat, pontosan tisztában voltak azzal, kik szerveznek ilyeneket, tehát logikus volt, hogy meghívásos vagy egyedi pályázatot írnak ki számukra, amire a törvény az ideiglenes kollégiumoknál korlátlan lehetőséget ad...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.