„HA EGY KIS FALUBAN MÉG A KOCSMA IS BEZÁR, AZ A TELEPÜLÉS TELJES TÁRSADALMI ELLEHETETLENÜLÉSÉT JELZI”

NÉPSZAVA
Szerző: DOROS JUDIT
2026.09.21.

A magyarországi szociális és társadalmi felzárkóztatás rendszere az elmúlt években gyökeresen átalakult. Az állam szerepét a leghátrányosabb helyzetű kistelepüléseken az eredetileg hazai finanszírozású, majd túlnyomórészt európai uniós forrásokra átterelt Felzárkózó települések (FETE) program vette át. A valódi kistérségi autonómiát és a partnerség elvét közben felváltotta egy felülről irányított felépítmény, amelyből mára az állami felelősségvállalás szinte teljesen hiányzik – hangzott el nemrégiben a programot górcső alá vevő szakmai konferencián, ahol a civilek számos kritikát is megfogalmaztak.

A magyarországi felzárkóztatási politika kulcselemévé előlépett Felzárkózó települések program eredetileg az ország háromszáz legszegényebb, leghátrányosabb helyzetű kistelepülésének komplex fejlesztését tűzte ki célul. A kezdeti időszakban a megvalósítást döntően öt nagy karitatív szervezet – köztük kiemelkedő hangsúllyal a Magyar Máltai Szeretetszolgálat – végezte. Bár a stratégia 2022-es módosítását követően a döntéshozók a nyilvánosság előtt azt kommunikálták, hogy a végrehajtási hálózatot megnyitották a civil szféra előtt, a gyakorlati tapasztalatok merőben más képet mutatnak – mondták el többen az Autonómia Alapítvány nemrégiben megrendezett „Merre tovább, FETE?” nevet viselő szakmai rendezvényén, amelyen közel kétszáz érintett szakember és döntéshozó vett részt.

Az egyik felszólaló Szendrák Dóra, a miskolci székhelyű Regionális Civil Központ Alapítvány elnöke volt. Vele beszélgettünk arról, milyen sebekből vérzik az állam által kiszervezett felzárkóztatási program, s hogyan lehetne ezeket kezelni, begyógyítani.

– Az alapítvány csaknem három évtizedes múlttal rendelkezik a társadalmi felzárkózás területén, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében korábban harmincegy településen láttunk el különféle foglalkoztatási, munkaerőpiaci és komplex telepprogram-szolgáltatásokat. Kifejezetten azért kapcsolódtunk be a FETE pályázati rendszerébe, mert felelősséget éreztünk azon kistelepülések felé, ahol a megelőző években már elindítottunk egyfajta fenntartható felzárkózási modellt, s ezt a munkát szerettük volna szervesen folytatni – mondta a szakember.

Az alapítvány az összes megcélzott településre benyújtotta jelentkezését, ám első körben egy helyszínt sem nyertek el, csupán egyetlen település esetében kerültek tartaléklistára.

Végül két hónapos várakozási időszakot követően, szinte „vigaszágon” juthattak feladathoz: miután az eredeti nyertes karitatív szervezet, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nem indította el a tervezett programot Rakacaszenden, a feladat ellátása a civil alapítványra hárult.

– A statisztikai adatok mögött rejlő valóság azt mutatja, hogy bár a hivatalos beszámolók büszkén emlegetnek huszonnyolc úgynevezett megvalósító partnert, a háromszáz érintett település nagyjából 85 százalékát továbbra is a „nagy ötös” karitatív hálózat, a máltaiak, az ökumenikusok, a katolikusok, a baptisták és a reformátusok fedik le. A fennmaradó mintegy 15 százaléknyi helyszínen osztozik a közel húsz civil szervezet, amelyek zöme – a nemzetközileg és országosan is ismert Igazgyöngy Alapítványhoz hasonlóan – mindössze néhány településen kapott cselekvési lehetőséget – tette hozzá Szendrák Dóra...

ITT OLVASHATÓ