NEM A GYENGÉK MORZSOLÓDNAK LE, HANEM A VALÓDI TEHETSÉGEKET VESZÍTJÜK EL A BULLYING MIATT

TELEX / ÉLETMÓD
Szerzők: PEER KRISZTINA, BÍRÓ ZSOLT
2026.09.28.

A sport egyszerre lehet védőfaktor és rizikótér is. Ideális esetben kapcsolati és kompetenciaélményt ad, identitásszervező tényezővé is válhat. Mindeközben a sport világa erősen hierarchizált, bármelyik szintjén jelen lehet a teljesítménynyomás, a testre fókuszáló visszajelzések, ez pedig kedvez a bullying kialakulásának. Azért fontos erről beszélni, mert ez a sportból való lemorzsolódás egyik fő oka lehet – és nem, nem a gyengék nem bírják, hanem valós tehetségvesztést okozhat. Közvetlenül hat a mentális egészségre és teljesítményre, és gyakran a sportban normalizált viselkedések mögé bújik („nálunk ez így szokás”, „én is így nőttem fel”, „mi így motiválunk”, stb.).

Sokan el se tudják képzelni, hogy a sport működhet bántalmazás nélkül, hiszen ők is ebben szocializálódtak. De nem a megalázó mondatok miatt válik valaki bajnokká, hanem azok ellenére. Paradox módon a bullying motivációt is adhat, fegyelmezettséget, sőt akár segíthet tompítani a teljesítményelvárás okozta feszültséget is.

Pszichológiai kutatásokból tudjuk, hogy a bullying valójában nem szolgál valódi motivációként, mégis előfordulhat – és ettől lesz igazán veszélyes –, hogy egyes érintett áldozatok egyfajta hajtóerőként értelmezik, ami előidézhet valódi fejlődést is. Emellett azonban folyamatosan ott van a szorongás, az önértékelés és az önbizalom csökkenése, így pedig olyan csapdahelyzet áll elő, ami fenntartja a bántalmazó dinamikát és hosszú távon rombolja az egészséges személyiségfejlődést.

A bullyingról általában

A bullying ismétlődő, szándékos bántalmazó viselkedés, ahol hatalmi egyensúlytalanság áll fenn (anyagi, társas, mentális vagy fizikai), azaz a bántalmazás mindig erőfölényen alapul. Nem egyszeri alkalom, mint például egy beavatás, ami lehet bántó, lehet szándékos, de ha a beavatás után nem folytatódik más formában, akkor nem lesz belőle bullying. A bullying célja rendszerint a másik fél folyamatos megfélemlítése, megalázása.

Két egyenrangú fél rendszeres, akár verekedésig menő vitája sem tekinthető bullyingnak. Ugyanakkor ha egy 13 éves hetente változó időpontban bemegy az ötödikesekhez és megpöcköli Zsolti fülét, és ezt gúnyos mosollyal kíséri, az már kimeríti a bullying fogalmát és Zsoltinál kialakulhatnak a bullying okozta tünetek. Később elég lesz az iskolaudvaron a zaklatónak csak az ujját mutogatnia, hogy Zsoltinál fennmaradjon a szorongás és akár néhány hónap alatt súlyos testi és mentális tünetei legyenek.

Fontos azt is megemlítenünk, hogy a sportban esetenként eltérő szabályok uralkodhatnak. Más fér bele az öltözőben, mint az iskolában. A sportkultúrában valóban léteznek olyan interakciók – ugratás, heccelés, „trash talk”, beavatási rítusok –, amelyek kívülről nézve bántónak tűnhetnek, de a résztvevők számára a csoportkohézió részét jelentik. Sportpszichológusként ilyenkor nem az a kérdés, hogy kemény-e egy közeg, hanem az, hogy biztonságos-e.

Az öltöző a sport egyik legintimebb szociális tere, itt informális hierarchiák működnek, erős szerepet kap a humor, a kölcsönös ugratások, de a teljesítmény miatti feszültség is itt csapódik le. A csapattársak közti cívódás sokszor feszültségoldó, státuszt kiegyenlítő és kapcsolatépítő funkcióval bír...

ITT OLVASHATÓ