PAKS I NAGYON KELL, PAKS II NEM IGAZÁN

G7.HU
Szerző: JANDÓ ZOLTÁN
2026.09.27.

Kifejezetten megosztottak voltak a G7 Paradigma konferencia nukleáris energiáról szóló kerekasztal-beszélgetésének résztvevői a terület jelenével, kilátásaival és a paksi bővítéssel kapcsolatban is. A beszélgetés az „Atomreneszánsz vagy zsákutca?” címet viselte, és már ebben a kérdésben sem volt teljes egyetértés.

Technológiai áttörés vagy tőzsdei lufi?

Mezősi András, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) kutató főmunkatársa adatokkal alátámasztva kiemelte, hogy míg a villamosenergia-felhasználás világszinten folyamatosan nő, addig a nukleáris termelés csak stagnál. Ennek eredményeként az atomenergia szerepe a globális áramtermelésben fokozatosan csökken.

Míg 1985-ben a termelés 15-16 százalékát adták az atomerőművek, ez tavalyra 9 százalék alá csökkent.

Az EU-ban 38-39 százalék környékén volt a csúcs, jelenleg azonban már csak 25 százaléknál tartunk.

A beszélgetés többi résztvevője ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a közelmúltban több állam hozzáállása is változott a nukleáris projektekhez, így olyan országokban is terveznek beruházásokat, amelyek korábban inkább távolodtak az atomenergiától. Beck Zsófia, a BCG integrált energiaközmű szegmensének globális vezetője azt mondta, hogy becsléseik szerint

a jelenlegi 370 gigawattnyi kapacitás mellé 300 gigawattnyi új kapacitás épülhet ki, ebből ötven olyan országokban, amelyekben korábban egyáltalán nem voltak atomerőművek.

Hugyecz Attila, a Paks II Zrt. nemzetközi kapcsolatok szakterületének vezetője pedig azt emelte ki, hogy nemcsak a régi atomerőművek pótlására épülnek új létesítmények, hanem teljesen új kapacitásokat is behúznak a rendszerbe.

Hosszan beszélgettek a résztvevők a kis moduláris reaktorokban (SMR) rejlő lehetőségekről is. Egyetértettek abban, hogy itt az üzleti modell sem teljesen kiforrott még, a költségek pedig láthatóan magasak. A technológia jövője attól függ, hogy az egységnyi termelés költségét le lehet-e szorítani a nagy erőművek szintjére.

Ez alapján egyelőre nehéz eldönteni, hogy technológiai áttörésről vagy tőzsdei lufiról van-e szó.

Az azonban biztos, hogy érdeklődés van a technológia iránt. Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanára azt mondta, hogy az SMR-ek elsősorban az építési idő lerövidítése miatt lehetnek vonzók. Ez egyrészt csökkenti a finanszírozás költségeit, másrészt a politikai kockázatot is mérsékli. Ha ugyanis valaki egy politikai cikluson belülre tud hozni egy ilyen beruházást, akkor kisebb lesz az esélye, hogy egy kormányváltás esetén lefújják a projektet.

Kell-e nekünk paksi bővítés?

...

ITT OLVASHATÓ