GÁBOR GYÖRGY: AKI MÁSOKAT TÁJÉKOZÓDÁSRA ÉS A DOLGOK HELYES ÉRTELMEZÉSÉRE SZÓLÍT FEL, AZ LEGALÁBB A SAJÁT ÁLLÍTÁSAIT ELLENŐRIZZE

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2026.10.19.

Nem tudom, Jámbor András és Horn Gábor milyen nyelveken olvas, és miféle forrásokból szerzi az ismereteit, de aki másokat tájékozódásra és a dolgok helyes értelmezésére szólít fel, miként tette ezt Jámbor András, legalább a saját állításait ellenőrizze. Jámbor néhány bekezdésben megfejti több ország társadalmi válságát, az utcai erőszak okait és a nyugati világ elmúlt negyven évét. Horn pedig a budapesti tévészékház 2006-os ostromával kívánja eligazítani a franciaországi és belgiumi zavargások értelmezőit. Ekkora vállalkozáshoz a politikai meggyőződés és néhány felidézett utcakép együtt is kevés.

Kezdjük Horn érvelésével, mert azon gyorsabban túl lehet jutni. Magyarországon húsz éve bevándorlók nélkül is megtámadták a tévészékházat, tehát a mostani nyugat-európai erőszak magyarázatában sem kellene ekkora szerepet tulajdonítani a migrációnak. Ez az érvelés legfeljebb azt bizonyítja, hogy utcai erőszakhoz nincs feltétlenül szükség bevándorlókra. Ezt eddig is lehetett tudni. Arról azonban semmit sem mond, milyen szerepet játszanak a migrációval összefüggő feszültségek egy másik ország más összetételű csoportjainak erőszakában.

Attól, hogy Budapesten mások, más előzmények után, más politikai körülmények között megtámadtak egy középületet, még egyetlen párizsi elkövetőről sem tudtunk meg semmit. A szerbiai diákmozgalom és a tiranai tiltakozások odavetése ugyanezt a hibát ismétli: különböző eseményeket sorol egymás mellé, majd a felsorolást magyarázatként kínálja fel. Közös bennük, hogy emberek vannak az utcán. Egy társadalmi elemzés ennél valamivel több különbség érzékelését igényelné.
Horn ráadásul maga is elismeri a nehezen vagy egyáltalán nem integrálódó bevándorlók jelentette problémát. Ezt azonban rögtön követi a megnyugtató mondat: „nem minden erről szól”. Rendben. Akkor mondja el, mi szól erről, mi másról, és milyen bizonyítékok alapján különíti el a kettőt. A „nem minden” kényelmes fordulat: úgy tesz, mintha árnyalná a képet, miközben a konkrét kérdést érintetlenül hagyja. Horn a dolgokat a helyükön kívánja kezelni, csak azt nem árulja el, hogyan állapította meg a helyüket.

Jámbor részletesebb magyarázatot ad, de a részletesség sajnos nem pótolja a bizonyítást. Szövegének alapvető csúsztatása, hogy a tüntetők megélhetési gondjaival a gyújtogatást és a fosztogatást is megmagyarázottnak tekinti. Abból azonban, hogy emberek jobb fizetést, több tanárt vagy megfizethető lakást követelnek, még nem derül ki, kik és miért gyújtanak fel középületeket vagy fosztanak ki üzleteket. Ehhez az elkövetők kilétét, céljait és szerveződését kellene megvizsgálni. Jámbor ezt a munkát megspórolja: a békés tüntetők sérelmeivel magyarázza a rombolók cselekedeteit, anélkül, hogy a kettő közötti kapcsolatot bizonyítaná. Megtudtuk, hogy az embereknek nehéz a megélhetésük. Egyetlen gyújtogató indítékát sem sikerült vele megállapítani...

ITT OLVASHATÓ