Szerzők: BÖDEY JÁNOS, NÉMETH TAMÁS, SARKADI ZSOLT
2026.11.21.
egy nagy sötétlő erdőbe jutottunk.
– Leszakadt?
– Valami valahol leszakadt.
– Pedig a kipufogó, az megvan!
– De hát ment minden belülre!
– Nem szakadt le, de itt… egy kicsit ez az izé… egy drót kellene, azzal megcsinálom.
Éjfél, csípős hideg, fejlámpa és két mobil világít egy zalai szőlőhegyen, a kavicsos földút közepén álló régi Škoda Felicia mellett. Az autó Domján Petié, Bödőcs Tibor zalai vízőrző barátjáé, aki felhozott bennünket a kocsmából, hogy megmutassák, hol élnek a Zalába költöző svájciak. Most ez így utólag leírva furcsának tűnhet, de akkor, a sokadik sör után teljesen logikusnak hangzott, hogy most pedig megyünk kujtorogni, és megnézzük a svájciakat.
Svájcit végül nem láttunk, de az öt utas súlya alatt leért a kis autó alja a horgosban (így nevezik a hegybe vájt utakat Zalában). Néhány koppanás után éreztük, hogy dől be a kipufogógáz az utastérbe, muszáj volt megállnunk. Balra sötét borospincék, jobbra Zalaegerszeg fényei pislákolnak, az autó úgy néz ki, mint valami repülő csészealj, ahogy a kipufogót szerelő Domján Peti fejlámpájának sugarai éles árnyékokat vetnek.
„Menjünk be ide, a Krisztiánék pincéjébe, csak van itt valami drót!” – jön a felvetés, és az öt férfi (négy részeg, egy józan) nekiindul drótot keresni.
„A Krisztián meg biztos néz bennünket Körmendről a biztonsági kamerán.” Röhögünk. Furcsa helyzet, az tény.
Húsz perc múlva ismét repesztünk hegyre fel, hegyről le. Bödőcs az anyósülésről Petivel együtt énekli a Hiperkarmát. „Szépen lassan mindenünk leépül, nemsokára elmúlik a nyár, minket egytől egyig felzabál az élet. Ezután mi vár?”
„Azért szép ez, gyerekek” – mondja valaki, és bár nem tudni, mire mondja pontosan, de mindenki bólogat, mert hát valami itt tényleg szép, bármi legyen is az...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.