EURÓPAI MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2018.12.23.

Balkáni barbár kiskirályság. Ez van. Európai magyar köztársaság. Erre van szükségünk. Két akarat feszül egymásnak. Az egyik barbárabb nagy királysággá szeretné tenni az országot, elfoglalni a kelet-közép-európai térséget. Övé a rendszer. Övé az alig korlátozott hatalom. Övé a többség. Övé az ellenőrzött sajtó és az őt kiszolgáló gazdaság. A másik Európához szeretne csatlakoztatni egy magyar köztársaságot. Övé a magyar nemzet érdeke. Övé a magyar társadalom nyitott, szabad, autonóm értékrendje. Övé a kisebbség. Nincs szervezett politikai, gazdasági és kommunikációs ereje. Nincs képviselete. De még lehet.

Harc a Disznófejű Nagyúrral

A hatalom korlátlan kiterjesztése immár nem annyira intézményekbe, mint társadalmi csoportokba, személyekbe ütközik. A magyar társadalom intézményes ellenállása többé-kevésbé megsemmisült: nem pártok, érdekképviseletek, önkormányzatok, egyetemek, egyházak, bíróságok állnak ellen, hanem egy-egy politikus, érdekképviseleti vezető, egyetemi tanár és diák, püspök és pap, bíró, illetve a névtelen tüntető, együttérző, dühös, sérelmet sérelemre eltevő, jogát, szavát vesztő európai magyar. Nem pártok, szakszervezetek, civil szervezetek próbálták visszafoglalni a Kossuth teret, hanem egy tisztességes edelényi munkásember Komjáthi Imre, akit aztán ugyancsak politikai névtelenek követtek. Nem ellenzéki pártok vonták felelősségre Orbán Viktort és Kövér Lászlót a megszállt parlamenti ülésteremben, nem a pártok hatoltak be a köztévé épületébe, hanem olyan ellenzéki politikus nők és férfiak, akik szakítottak a meghunyászkodás és a félelem gyakorlatával és megkísérlik hitelessé tenni arcukat.

A magyar politika intézményközi küzdelemből személyközi összecsapássá változott. Mindenki magáért felel és csakis magáért. Önmagával kell szembenéznie: lehet-e képviselő, tanár, bíró, pap, orvos, polgármester, egyetemi hallgató, sőt, pénztáros, rakodó, pincér, taxis, villanyszerelő a mai feltételek között? Nemcsak ember áll szemben emberrel, hanem az ember önmagával. Hogyan hagyhattam, hagyhattuk, hogy idáig fajuljanak a dolgok? Nemcsak a politikusoknak kell harcolniuk a hiteles arcukért, hanem valamennyi magyar választópolgárnak. A hatalom követeli, hogy mellé állj. A lelkiismeret és tisztesség, hogy ne tedd.

Az ellenforradalmi autokrata hatalom természete, hogy újabb és újabb háborúkat kezdeményez, most ötöt egy hónap alatt: hajléktalanok büntetése, CEU elüldözése, MTA megtámadása, „rabszolgatörvény”, támadás a független bíróságok ellen. Amíg a kezdeményezés nála, addig a hatalma biztos. Ám a házról-házra folyó harcban az ellenzék itt is, ott is átveszi a kezdeményezést. Hadházy Ákos százezreket mozgósít az európai ügyészség mellett. Felmorajlik az eddig néma parlament. Összeáll a fiatalok és az idősek szövetsége az utcán. Meddig? Az eddigi gyakorlat szerint néhány hétig, majd jön a csend. Másként lesz-e most?

...

ITT OLVASHATÓ

SZÁMOK NÉLKÜL

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.12.22.

„Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet” – ezzel a mondattal zárta le a vitát Orbán Viktor, amelyet Pokorni Zoltánnal, a Fidesz oktatási szakpolitikusával folytatott a köznevelési és szakképzési átalakításokkal kapcsolatban. Ez volt az utolsó pillanat, ameddig valaki hihetett abban, hogy a kormányzati döntésekben a tényeknek, a kutatási adatoknak, a nemzetközi tapasztalatoknak bármilyen szerepük lehet. Ez 2011-ben történt. Azt akkorra már tudtuk a miniszterelnökről, hogy soha semmiben semmilyen kompromisszumra nem hajlandó, a szakértelmet afféle ócska liberális trükknek tartja, de az azért sokakat meglepett, hogy egy párttársa, a korábbi oktatási miniszter érvelését így söpri le.

A tények, a kutatási adatok, a nemzetközi tapasztalatok, tehát a számok akkor már minden kétséget kizáróan mutatták, hogy tragikus következményei lesznek a közoktatási rendszer Orbán-féle átalakításának. Hiába mondják mostanában egyre többen a kudarcok láttán, hogy ezt vagy azt a fejleményt sajnos nem lehetett előre látni. Dehogynem lehetett. A legtöbb kutató jó előre megmondta, hogy igen, ez lesz a vége, hogy gyerekek tömegei fognak kiesni az iskolából, ha a tankötelezettség korhatárát 16 évre leszállítják. Így is történt. Azt sem értette senki, hogy miért löki oda a miniszterelnök annak az embernek, az iparkamara elnökének a szakképzést, aki minden mondatával bizonyítja, hogy fogalma sincs erről a területről. A választ tudjuk, azért, mert a számok őt sem érdeklik, viszont hasonlóan látja az életet, mint Orbán.

2011–2012 tájékán voltak, akik a válság miatti pénzügyi szigorral indokolták ezeket az intézkedéseket. Azzal ugyanis, hogy a szakképzésbe visszaállították a szocializmusból jól ismert hároméves tanoncrendszert és lerövidítették a tankötelezettség idejét, jelentős mennyiségű pénzt vontak ki az oktatásból. Ezzel egy időben a felsőoktatás területét is olyan kemény megszorítással sújtották, hogy még a mindenbe beletörődő és minden megalázást eltűrő rektorok is majdnem tiltakozni kezdtek. Ezekben az években indult el az a nemzetközi konjunktúra, amely a mai napig tart, miközben ömlött az országba Brüsszelből a fejlesztésre szánt uniós támogatás. Az évek óta tartó gazdasági növekedésből azonban az oktatás nem sokat profitált, a kormány legfeljebb akkora korrekciót hajtott végre, hogy megszűnjön az iskolákban a „krétaprobléma”...

ITT OLVASHATÓ

A REZSIMACSÓ

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda

2018.12.23.

Németh Szilárd interjút adott, meg önmagát. Tulajdonképpen fölmondta a házit – Soros, migráncs, egyebek -, de volt újság is a delírben, ami vagy saját kútfőből fakadt, vagy napiparancsból, mindegy is végül is. Ha így, ha meg úgy, csak kőtaplóságról tanúskodik. Viszont ez sem nóvum. Ha a pártközpont jutott erre, ha a rezsis ember agya veleje folyt ki ekképp, tökmindegy, a lényeg a keresztény szánkók védelme úgyis. De azért nézzük, miből élünk.

“Az újdonság csak annyi, hogy mindegyik ellenzéki párt, a Jobbiktól az MSZP-n, LMP-n, Párbeszéden át a DK-ig, elkezdte a női politikusait maga előtt tolni. A magunk mögött hagyott hét bebizonyította, hogy ezek a főszereplőkké vált hölgyek – Varga-Damm Andrea, Bangóné Borbély Ildikó, Kunhalmi Ágnes, Szél Bernadett, Demeter Márta, Szabó Tímea, Vadai Ágnes –, gátlástalanságban, agresszivitásban, hazudozásban, hataloméhségben simán felülmúlják férfi elvtársaikat.”

Ilyeneket mesélt karácsony alkalmából ez a Németh, és én most zavarban vagyok. Hiszen eddig azt hittem, nőügyekkel nem foglalkozik a Párt, csupán néhány kósza szülés, a töltött káposzta receptje és a vak komondorokkal való kapcsolattartás erejéig. Aztán mégis, mint láthatjuk. Eddig az volt a reakció az említett hölgyekkel kapcsolatban, hogy maga szép lehet, de okos nem, ahogy emlékezhetünk. Sőt, hogy: maga nem merje miniszterelnök úr nevét a szájára venni. Ilyenek is rémlenek.

A keresztényi fideszcsürhe szerint az a feladata a nőnek, hogy verje vissza a fényt. Egyik sem, Németh Szilárd meg pláne nem járt Heigl osztályfőnök úr óráira, mint kitetszik. Ő, amikor negyedikesek voltunk, azzal a tanáccsal bocsátott el minket a nagybetűsbe, hogy “kedves fiúk, a nő nem élvezeti cikk”. És ebben a mondatban nagyon sok minden benne van, olyan mélységek is, amiről ezek a fals keresztények még csak nem is álmodnak.

Viszont térjünk vissza oda, hogy Németh Szilárd milyen is az ő elméjében, amit most csak kicsit forszírozok, mert holnap már karácsony, és nekem is van lelkem, ha nem is dicsekszem vele. Egészen elképesztő, hogy a rezsimacsó, amikor a létét kérdőjelezik meg voltaképp ezek az emberek, akkor a nőt látja bennük és nem a politikust. Persze, mit csodálkozunk, Hadházyban is az állatorvost látták, amikor elment a tévébe rendet rakni...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN MÉG NINCS NAGY BAJBAN, DE MÁR FÉL ÉS BIZONYTALAN - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.12.23.

- Lengyelország példája azt mutatja, hogy ha a lakosság az unió mellett van, akkor az EU le tudja törni az illiberális próbálkozásokat 

- Orbán Viktor a rabszolga törvénnyel még a saját híveit is maga ellen fordította, de egyelőre nem kell izgulnia, bár ha nem vigyáz, könnyen rajtaveszthet

- A határkerítések szezonja leáldozott, így most klotyópapír készül ömlesztve a márianosztrai börtönben

Washington Post

A vezércikk arra figyelmeztet, hogy Lengyelország a tekintélyuralom felé sodródik, ám most majd kiderül, hogy képes-e megállítani az EU. A demokratikus visszalépés már jó pár államra jellemző a térségben, így a hataloméhes magyar, lengyel és román kormányra. Valamennyi leszerelte a jogi fékeket és ellensúlyokat, elhallgattatta a független sajtót és cinikus módon felszította az érzelmeket az idegenekkel szemben, az EU-tól kezdve Sorosig. Ezért volt szívet melengető a héten, hogy a lengyel vezetés meghajlott Brüsszel, illetve a saját lakosság akarata előtt és visszakozott a bírák nyugdíjazása ügyében. Ám az országban változatlanul veszélyben van a demokrácia. Merthogy átpolitizálták a titkosszolgálatokat, az állami médiából hivatalos propaganda szócső lett, és nyomás nehezedik a civil társadalomra, valamint a be nem hódolt újságírókra.

De hogy a PiS beadta a derekát az uniónak, abból kiderült, hogy Európának vannak eszközei, mégpedig azért, mert a lengyelek nagy része azt akarja, hogy az ország az integráció tagja maradjon. A politikai visszacsúszás lefékezéséhez az kell, hogy az ellenzék győzelmeket arasson a választásokon, közben pedig az EU többet tehet a károk feltartóztatására. Továbbra is fel kell lépnie, hogy a Jog és Igazságosság vonja vissza az igazságszolgáltatás ellenőrzését szolgáló intézkedéseket. Ezzel párhuzamosan a Trump-kormányzatnak felül kell vizsgálnia, hogy a lengyel nacionalistákra tette tétjét. Ez az egész egy gusztustalan történet, de lehet, hogy már megindult végjáték felé.

The Times

Terjed a nyugtalanság Európában és ez elvonja az unió figyelmét a Brexitről. A fagyos budapesti utcákon sok ezer tüntető WC-papírtekercsekkel dobálta meg az elnöki palotát és általános sztrájkot helyezett kilátásba. Franciaországban ismét barikádra keltek a sárga mellényesek. Belgiumban az erőteljes tiltakozások elősegítették a kormány bukását. A földrésznek évek óta nem volt ilyen rosszkedvű tele, ám ez szinte kivétel nélkül megdöbbentette az államokat. A populista és hagyományos vezetők egy sor hazai válsággal küszködnek, ha együttvéve nézzük ezeket, akkor a brit kilépés igazából eltörpül mellettük. A londoni UCL egyik professzora azt mondja, a migráció, a magyar és a lengyel jogállam helyzete, valamint az eurózóna jövő jelent létveszélyt az EU számára.

A magyar és a lengyel vezetés nem tudott segíteni a briteknek a kiválási folyamatban, mert lekötötte őket, hogy Brüsszellel birkóztak az illiberális reformok kapcsán. Magyarországon a munkások elutasítják a rabszolga törvényt, ám az akut munkaerő ínséget csak tetézi a nagyarányú kivándorlás, miközben a hatalom nem enged be migránsokat. Orbán keményen kézben tartja az irányítást, de a tiltakozásokra adott válasza idegességről árulkodik. Szél Bernadett szerint a rendszer a valódi arcát mutatta meg, amikor Hadházy Ákossal együtt kihajították az állami tévéből.

A magyar események vegyes hét csúcspontját jelentették a populista vezérek szemszögéből. Az olasz Salvini azt közölte, hogy kompromisszumra jutottak Brüsszellel a költségvetés ügyében, ám ily módon veszélybe kerültek a két kormánypárt hazai ígéretei, így nem kizárt, hogy új választásokat kell kiírni. A franciáknál a Macron által tett engedmények beleütközhetnek az unió szabályaiba, ám ha Brüsszel szemet huny felettük, akkor újabb felháborodás célpontja lesz. Talán egyedül Merkel gondolhatja végig nyugodtan az ünnepek alatt a stratégiai teendőket, de az nem szokott jól elsülni a többiek számára, ha csakis tőle várják a saját problémáik megoldását.

New York Times

Orbán Viktor, a szélsőjobbos miniszterelnök már sokszor keltett riadalmat különféle lépéseivel Európában és odahaza is, ám ritkán okozott akkora dühöt, mint a rabszolga törvénnyel. Ennek megfelelően most már jó ideje tartó utcai tiltakozásokkal kell szembenéznie. Pedig idáig már korlátozta a bírói függetlenséget, a sajtószabadságot és sokszínűséget, pofátlanul teletömte üzleti szövetségeseinek zsebét. Az új jogszabályról Köllő János, a Közgazdaságtudományi Intézettől azt véli, hogy sok százezer olyan dolgozó van, aki nem mondhat nemet a munkáltatónak, ha az jelentős többletmunkára akarja kötelezni őket. Elemzők hozzáteszik, hogy a változás ritka húrt pendített meg az átlag magyaroknál, az ellenzék fészkének számító Budapesten kívül is, mert a mindennapi életet érinti. Az OECD szerint a magyar lakosság már így is többet dolgozik, mint a nyugati szomszédok - nagyjából fél pénzért.

Juhász Attila a Political Capitaltől úgy értékeli, hogy az elégedetlenség olyan rétegeket is elért, amelyek idáig nem jártak tüntetésekre. Csakhogy a kormány rákényszerült a húzásra, mert nincs elegendő munkaerő. Legalább 350 ezren mentek Nyugatra, amit nem ellensúlyoz a bevándorlás. Orbán - a kerítéssel és a nemzetközi sajtóban folytatott idegengyűlölő hadjárattal - ismételten elriasztja a külföldieket attól, hogy Magyarországra jöjjenek. Köllő János szerint azonban a munkáskezek hiánya mögött ott van a közmunka program is, mert ez a 200 ezer ember a körülmények folytán nemigen törekszik arra, hogy a versenyszférában találjon magának állást. A helyzetet csak súlyosbítja születések alacsony száma. Közben az emelkedő bérek rontják a magyar gazdaság vonzerejét a külföldi befektetők szemében. Egyes források szerint a hatalom éppen ezt a hátrányt igyekszik ellensúlyozni a sok túlóra lehetőségével...

ITT OLVADSHATÓ

EGY SZUPER HÍR: 100 MAGYAR FILMET LEHET INGYEN MEGNÉZNI AZ ÜNNEPEK ALATT

MIKROFILM BLOG
Szerző: GERA MÁRTON
2018.12.21.



Fábri Zoltán, Sára Sándor és még 52 rendező filmjeiből lehet válogatni.

A tavalyi év egyik legszimpatikusabb filmes akciója minden bizonnyal az volt, amikor elérhetővé tettek egy csomó magyar filmet, melyeket ingyen lehetett megnézni. Szerencsére a Filmalap–Filmarchívum folytatja a hagyományt, és a mai naptól 100 magyar alkotást pakolt fel fel a netre, hogy azokat mindenféle korlátozás nélkül meg tudjuk nézni.

A listán 54 rendező 100 filmje szerepel, összesen 4200 percben, a legrégebbi film 1912-ből, a legújabb 1998-ból származik. Többek között lehet nézni az idén 85 éves Sára Sándor filmjeit, például között a szocialista kiskirályok harcát megjelenítő Tüske a köröm alattat, vagy a Lefegyverzett ellenséges erőket. A Fábri Zoltán életmű restaurálásból pedig kevésbé ismert darabok kerülnek sorra, köztük a Dúvad, a Hangyaboly és a Requiem.

De megnézhetünk retro felvételeket is a hatvanas évek Budapestről, és a két ünnep között felújított minőségben élvezhetjük Rofusz Ferenc, Foky Ottó, Szoboszlay Péter, Vajda Béla, Jankovics Marcell és Kovásznai György kisfilmjeit is.

A filmek 2018. december 21-től 2019. január 4-ig a Filmarchívum Vimeo csatornáján láthatók.

ITT OLVASHATÓ

AJÁNDÉKOZZON FORTEPAN-FOTÓKAT KARÁCSONYRA

INDEX / FORTEPAN
Szerző: PRESINSZKY JUDIT, BARAKONYI SZABOLCS
2018.12.22. 

A fotóarchívum ugyanis most csak erre a célra töltött fel egy hangulatos gyűjteményt, Szöllősy Kálmán fotográfus többnyire a harmincas években készült, nagy felbontású képeit. A válogatás nosztalgia a két világháború közti Magyarországról, de főképp Budapestről, a nagyvárosi lét kényelméről. Az egyik képen egy útszéli kávézó vendégei fürdenek a jólétben, egy másikon fiatal lányok napoznak vidáman a kocsiban. A Balaton-part szintén elengedhetetlen téma minden nagy huszadik századi fotósnál, ahogy a téli városkép is a maga hófödte, latyakos, jeges utcáival és korzóival. A Fortepan ötvenöt frissen felkerült képéből kedvére válogathat, és akár méteres méretben is kinyomtathat belőlük karácsonyra. Ingyen.

A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Szöllősy Kálmán dolgozott irodatisztként, vasúti tisztviselőként, hivatalnokként és cégvezetőként is, mielőtt 45 évesen, 1932-ben hivatásszerűen elkezdett a fotózással foglalkozni. Hosszú karrierje alatt készített aktokat, népi életképeket, tájképeket és városképeket, jelentek meg fotói külföldi neves lapokban, ezernél is több kiállításon szerepelt. 1956-ban alapító tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének.

A frissen felkerült fotók nagyrészt a harmincas éves Budapestjén készültek. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár tudományos főmunkatársa, Baji Etelka így ír róluk: „Budapest az első világháború következményein már túllépett, a második nagy háború pedig még nem érintette meg. Néhány év, amikor a város lakói az európai szintű nagyváros kényelmes életét élhették. Láthatjuk a napfényes vagy ködös, esős utcákon sétáló embereket, a parkokban gyerekeket levegőztető anyákat és dadákat, a modern nagyváros autóforgalmát, más képeken a téli város havas hangulatát. A fény és árnyék játéka teszi teljesebbé a képek által megfogalmazott érzéseket.”

Ha valamelyik Szöllősy-kép megtetszik önnek, vagy épp maga előtt látja karácsonyi ajándékként, akkor csak kattintson a letöltés linkre, és máris ingyen az öné lehet. Csak ne felejtse el feltüntetni a forrást és a fotós nevét, amikor továbbadja...

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

MEGJELENT A JÓTÉKONYSÁGI VILÁGRANGLISTA, A MAGYAROK AZ ÁTLAG ALATT ADAKOZNAK

QUBIT
Szerző: qubit.hu
2018.12.21.

A napi rosszhír-adaghoz szokott szemnek meglepő lehet, milyen sokan foglalkoznak azzal a világon, hogy aktívan segítsenek. A Gallup kutatása szerint 2017-ben csaknem 1 milliárdan önkénteskedtek, 1,4 milliárdan adakoztak pénzben, és 2 milliárdan segítettek egy rászoruló idegennek a felmérést megelőző hónapban. Ők már biztosan tudják, hogy adakozni jó: közelmúltbeli kutatások szerint a jótékonykodástól jobban érzi magát az ember, a jótékonyság az agyból hasonló válaszokat hív elő, mint a csokievés vagy a szex.

Az Egyesült Államokat sokan tekinthetik a világ legnagyvonalúbb országának, mert az amerikaiak fordítják a legtöbb pénzt jótékony célra: 2017-ben például magánszemélyek, cégek és alapítványok csaknem 410 milliárd dollárt adakoztak, a tavalyi magyar GDP majdnem háromszorosát. Ami azt illeti, 40 ország van csak a világon, amelynek a GDP-je meghaladja az amerikaiak által tavaly jó célokra fordított összeget – írja a 2018-as jótékonysági jelentésben a Gallup.

Amerikának persze könnyű, mert ott bőven van pénz – mondhatnák erre sokan. A tanácsadó cég éppen ezért olyan módszertannal dolgozott, amellyel valamelyest kiszűrhető a vagyon szerepe a jótékonyságban: amellett, hogy megnézték, ki mennyi pénzt szán adakozásra, arról is faggatták a nemzetközi felmérés résztvevőit, hogy önkénteskedtek-e, illetve segítettek-e egy rászoruló idegennek.

A Gallup évről évre a következő három egyszerű kérdést teszi fel:

- Adott-e pénzt jótékony célra az elmúlt hónapban?

- Önkénteskedett-e szabadidejében az elmúlt hónapban?

- Segített-e valakin az elmúlt hónapban, akit nem ismert?

Idén 146 országban több mint 153 ezer 15 év feletti személy adott ezekre választ személyes vagy telefonos interjú formájában. A legbőkezűbb ország Indonézia és Ausztrália lett, utánuk nem sokkal lemaradva az Egyesült Államok és Új-Zéland következik...

ITT OLVASHATÓ

"A POKOLRA SZÁLLÁS KÖLTEMÉNYE"

444
Szerző: URFI PÉTER
2018.12.22.

Ma lenne 75 éves Petri György, a 20. század második felének nagy költője, a szamizdat irodalom sztárja, aki a nyolcvanas években egyáltalán nem jelent meg a hivatalos nyilvánosságban. Satöbbi. 

Az életrajzi adatok és az életmű nagyívű elemzése helyett egyetlen verset szeretnék mutatni.

Illetve, persze, annyira nem akarnék modortalan lenni, hogy meg sem említem a kapcsolódó eseményeket: a Toldiban például fotókiállítás és filmvetítés lesz. Aztán a születésnapra kijött a fia, Petri Lukács Ádám visszaemlékezése Petri 75 -Közelítés címmel. A könyvet Schmidt Mára alapítványa adta ki, mivel a NER történésze Petrinek is talált helyet a saját antikommunista kánonjában, és megvette a hagyaték egy részét. A Magvető életműsorozatában pedig alig egy hónapja jelent meg Petri verseinek minden eddiginél bővebb gyűjteménye, egy egész új ciklussal, több mint hetven, kötetben korábban nem publikált verssel és töredékkel...

De akkor lássuk azt a verset, amit ígérgetek! Csak annyit hadd jegyezzek még meg, hogy kétségtelenül választhattam volna úgymond karácsonyi verset, ha már mindjárt ránk köszönt az ünnep. És még csak nem is a hírhedt Apokrifra gondolok, hanem a 13 éves fiú egy estéjét leíró Karácsony 1956-ra és a Sára halála utáni 65 karácsonyára.

De nem, a választottam a Hogy elérjek a napsütötte sávig. Az egyik leghíresebb verse, de aki nem olvasta, annak talán ugyanúgy átformálja a költészetről alkotott elképzeléseit, mint nekem, amikor kamaszkoromban a kezembe került. Ekkor szembesültem vele, hogy versben is lehet úgy beszélni, mint akárki az utcán, és lehet arról is beszélni, amiről az utcán soha nem merne senki...

ITT OLVASHATÓ

FORRADALOM EZ?

MÉRCE
Szerző: BORBÉLY ANDRÁS
2018.12.22.

Tamás Gáspár Miklós baloldali filozófus szerint a jelenlegi magyarországi népi megmozdulások – ahogy egyébként Balázs Gábor szerint részint a franciaországiak is – nosztalgikus jellegűek, amennyiben céljuk a kormányzatnak egy korábbi állapothoz, a liberális demokratikus és alkotmányos elvekhez való visszatérítése:

„Végül is mire törekszenek a tüntetők és a velük rokonszenvezők?

Arra, hogy a kormányzat vonja vissza néhány (csakugyan fölháborító, munkásellenes és népellenes) intézkedését, mondjon le néhány romboló hatású új rendszabályról (az emberi jogi csoportok korlátozása, a kétes szándékú közigazgatási bíráskodás bevezetése, az egyetemek és a tudományos kutatás tönkretétele stb.), állítson helyre néhány korábban megvolt intézményt (pártatlan ügyészség, számvevőszék, ombudsmani hivatal, kötelező érdekegyeztetés stb.).

Magyarán tehát arra, hogy állítsa vissza a korábbi, kedvezőbb állapotot sok (bár nem minden) tekintetben és sok (bár nem minden) területen, vagyis ezek a mozgalmak a status quo ante restaurálását szeretnék előmozdítani.

Ez nem szemrehányás.

Még csak nem is bírálat.

Ez az, ami jelenleg lehetséges.”

A lázadás restauratív jellege arra utal, hogy a másik jövő, a másik társadalom elképzelésének komoly kognitív akadályai vannak. S ez valóban nem a lázadók gyengeségének a jele, oka sokkal inkább a neoliberális fázisba lépett kapitalizmusba beépített kognitív korlát, melynek hírhedt maximája a Margaret Thatcher szájából elhíresült mondat: „There is no alternative.” („Nincs alternatíva” – értsd: nincs alternatíva a kapitalizmusra. Lásd erről itt is.) Aminek következtében – ahogy a neoliberalizmus egyik kritikusa, Mark Fisher megfogalmazta – „könnyebb elképzelni a világ végét, mint a kapitalizmusét.”

...

ITT OLVASHATÓ

MIT REJTEGET A MINISZTERELNÖKSÉG ORBÁN ÚJ PALOTÁJÁBAN?

INDEX
Szerző: MG
2018.12.22.

Pár napja a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely miniszter megerősítette, hogy januárban Orbán Viktor már a Budai Várban lévő új irodájában kezdi el a munkát. A Várba költözéssel Orbán régi vágya teljesül: első kormányzati ciklusa idején a Sándor-palotát is miniszterelnöki irodának újíttatta fel, csakhogy a 2002-es kormányváltás keresztbe tett a terveinek, és a reprezentatív épületbe végül a köztársasági elnök hivatala költözött be.

2010 után Orbán a szomszédos, a Várszínháznak otthont adó Karmelita kolostort nézte ki irodának. Ez az épület bő kétszer akkora, mint a Sándor-palota. A tervezett költözésről az első hírek 2016-ban jelentek meg, és még abban az évben megkezdődött az építkezés. Lázár János, a miniszterelnökség vezetője 2016 májusában kijelentette, hogy

"a helyhez illően egyszerű, szerény, puritán építészeti kialakítású irodák lesznek a kolostor épületében."

Hamarosan kiderült, hogy a Karmelita kolostor a leendő kormányfői dolgozóból nyíló, Dunára néző hosszú erkéllyel, az északi végénél pedig egy új, a kolostorhoz illeszkedő stílusú épülettel gazdagodik. Az utolsó, 2017-es hír szerint az építkezés és a költözés összköltsége 21 milliárdba forint, amin belül csak a miniszterelnöki dolgozószoba belsőépítészeti kialakítása 3,925 milliárdba kerül.

Megpróbáltuk a nagy közgyűjteményektől megtudni, hogy a Miniszterelnökség milyen műtárgyakat kért kölcsön letétbe két új épülete kidekorálásához. A kérdéseinkre nem kaptunk választ, végül informális csatornákon annyit sikerült megtudni, hogy a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből mintegy 40 festmény kerül át a szomszédba. Nem kiemelkedő, az állandó kiállítás részét képező művekről van szó, hanem a raktárban tároltakról...

ITT OLVASHATÓ

MOBILT AD A GYEREKNEK KARÁCSONYRA? EZEKET MINDENKÉPPEN ÁLLÍTSA BE RAJTA

HVG ONLINE
Szerző: PAVLÓ PÉTER
2018.12.22.

Az okostelefon évek óta az egyik legnépszerűbb ajándék, amit a szülők a gyerekeknek szánnak karácsonyra. Sorra vettük, milyen alkalmazásokat érdemes telepíteni, illetve milyen beállításokat érdemes elvégezni a mobilon, mielőtt az örömből sírás lesz.

Bár világszerte már 2,5 milliárd embernek van mobiltelefonja, részben az „új felhasználók”, részben a készülékcserék miatt továbbra is a mobil a legkeresettebb termék, ami bekerülhet a karácsonyfa alá. Gyakran kapják gyerekek is ajándékként, ma már egyáltalán nem ritka, hogy egy kisiskolásnak okostelefonja van. Ám a jó szívvel adott ajándékból veszélyforrás válhat, főleg ha a gyerek az első mobilját kapja, és nincs tisztában a kiberbiztonsági kérdésekkel, sem a szülők nem gondolnak arra, hogy gyermekük telefonján bármit is másképp kellene beállítaniuk, mint a sajátjaikon.

A szülőknek már jó előre érdemes felkészülniük arra, hogy felvilágosítsák gyereküket a mobil biztonságos használatáról. Ez a feladat nehezebb lehet, mint elsőre tűnik. Egy nemrég készült amerikai tanulmány szerint a legnagyobb probléma az, hogy a szülők és gyermekeik többet beszélgetnek az általuk használt mobileszközök működéséről, mint az azokon megtekintett tartalmakról. A kutatók úgy vélik, aggasztó, ahogy a szülők alig tudnak valamit arról, hogy gyerekeik mit néznek, mit töltenek le a mobileszközeikre. Ráadásul rendszerint nem is a szülők, hanem a gyerekek kezdik el megbeszélni a mobilon látottakat, egy idősebb testvér még fontosabb szerepet kap ezekben a beszélgetésekben, mint maguk a szülők.

A korlátok nélküli mobilhasználat nem csak a gyerekeket juttathatja kellemetlen – esetleg veszélyes – helyzetbe, de akár a családi költségvetést is megterhelheti. (Gondoljunk csak az alkalmazáson belüli vásárlásokról szóló költséges rémtörténetekre.) A problémák zöme egyszerűen megelőzhető, ha a gyerek eleve úgy kapja meg a mobilt, hogy arra bizonyos alkalmazásokat már feltelepítettek a szülők, illetve elvégeztek néhány fontos beállítást rajta...

ITT OLVASHATÓ

TARJÁNYI SZELLEME

168 ÓRA ONLINE
Szerző: Tóth Ákos
2018.12.22.

Bezárt a Zoom.hu, egy tehetséges emberek által működtetett hírportál, mert a NER egyik kétes figurája úgy döntött, hogy most már nincs szükség a további működtetésére - Tarjányi Péter a jövőben inkább más vonalon szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy Orbán Viktor rendszere éljen és viruljon.

Dolga, mi volt, megcselekedte. A magát biztonságpolitikai szakértőként beállító, tucatsztorikat író férfi - nem mellékesen a mai egyik legbefolyásosabb MSZP-s, Molnár Zsolt személyes tanácsadója - immáron új kihívásokat kereshet: hírportáljával épp akkor és épp oda döfött, amikor és ahová kellett. A legérzékenyebb pontra, ami ahhoz épp elegendő volt, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje, az egyetlen, akinek reális lehetősége lett volna legalább visszaszorítani a kétharmadot, visszatáncoljon, hogy legalább Szegedet ne veszítse el, ha már az övéi is rárontanak.

A Zoom volt az a hírportál, amely a miniszterelnök-jelöltségre aspiráló MSZP-s Botka Lászlót szétütötte. Abban az időszakban, amikor meghirdette a programját, és bejelentette, hogy Gyurcsány Ferenccel nem akar közösködni, a Zoom írt ellene folyamatosan cikkeket. A Zoom volt az, amely egy-egy írásában a szocialisták belső méréseire és hangulatára hivatkozva csepülte Botkát azzal, hogy „nem hozza a számokat”, és nem kifizetődő a Gyurcsány-ellenessége, épp akkor, amikor az MSZP társadalmi támogatottsága épp emelkedni kezdett.

A Zoom hírigazgatója és testvére - aki épp akkoriban cserélte föl az MSZP kommunikációs vezetői posztját a szintén MSZP-s fővárosi ember, a csillagszemű Horváth Csaba tanácsadójáéra – volt az, aki egy páros interjúban darabokra szedte az akkor még Botka vezette MSZP-t a Heti Válaszban. És a Zoom.hu tulajdonosa, Tarjányi Péter volt az a „felelős értelmiségi”, aki egy nap váratlanul bejelentette, hogy megalapította a Magyar Progresszív Mozgalmat annak érdekében, hogy valódi miniszterelnök-jelöltet találjanak, mert Botka László nem tűnik annak, hiszen „nem hozza a számokat”. Csak hogy tisztán lássunk: e bejelentés idején az MSZP a teljes népességen belül 11- ma hat százalék -, a biztos pártválasztók körében 17 százalékon állt.

És Tarjányi Péter volt az az ember, aki a legváratlanabb pillanatban előhúzta a kalapból Lattmann Tamást, aki azzal állt elő, hogy nem is Botka László az MSZP miniszterelnök-jelöltje, hanem valójában ő, mert vele már korábban megállapodtak a szocialisták, bár az soha nem derült ki, hogy kicsoda. Lattmann utóbb újra feltűnt a színen: akkor már a kisgazdák miniszterelnök- jelöltjeként.

És Tarjányi Péter volt az, aki pár hónappal a választások előtt, a legnagyobb ellenzéki káoszban fogta a kalapját, és elegánsan távozott: bejelentette, hogy a Magyar Progresszív Mozgalom beteljesítette a feladatát, mert Botka visszalépett, és különben is, a pártok most már tudják a dolgukat.

Tudták...

ITT OLVASHATÓ

MÉSZÁROSNÉ ESETE A JÓISTENNEL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. A.
2018.12.22.

Kevés álságosabb, cinikusabb dolgot tudok elképzelni annál (najó, ne hazudjak: van azért néhány), mint karácsony előtt két nappal, az adófizetőktől ellopott pénzből működő Magyar Idők hasábjain Mészáros Lőrinc univerzális nemzeti nemstróman, pár év alatt mesésen megmilliárdosodott miniszterelnöki gázszerelő feleségét magasztalni és heroizálni. Aki arról mesélt a tátott szájú közönségnek, micsoda nagyszerű dolog

VISSZAADNI MINDABBÓL, AMIT A JÓISTEN SEGÍTSÉGÉVEL KAPTUNK.

Mármint kaptak ők. A mindenkinél tehetségesebb férjeurával, és a rangidős miniszterelnöki sarjjal fej fej mellett tollasodó, a nemzet tyúkszemén egyre pofátlanabbul taposó gyerekeikkel együtt. (Ennél az ünnepi interjúnál még az is emberibb lett volna, ha lefesti a békemenetet, és jó pénzért eladja a fideszes államnak.)

Mészárosné Kelemen Beatrixnál leplezetlenebb módon talán még senki nem azonosította Felcsút küldetéstudatos szülöttét a nagybetűs Jóistennel. Akinek 2010-es teljhatalomba kerülése (ezt az arcot pirító Jóisten dumát próbáljuk egy pillanatra elfelejteni) tök véletlenül egybeesett azzal a nagyszerű fejleménnyel, hogy a mindaddig középszerű gázszerelőként futó mangalicaszerelő, aki a polgármesteri széket is behúzta egy időre, a maga 37 szavas szókincsével és a Zuckerbergnél is csavarintosabb agyával (egy fél emberélet alatt sajnos nem derült ki, hogy van neki ilyen) felfegyverkezve egyik percről a másikra, egyik hétről a másikra, egyik évről, gyakorlatilag két zsinórban fideszes kétharmad után egy 300 milliárdot súroló, matematikai értelemben is csodának minősülő vagyon boldog tulajdonosává avanzsált.

Természetesen erről Beatrix asszony egy szót sem ejtett, ellenben könnyesbús önvállveregetésbe csapott át, midőn a Mészáros-família nagyszerűgétől megrészegülve ecsetelte, milyen csodálatos, páratlan, egyszerre lokálpatrióta és hazafias munkát végeznek ők a férjével kettecskén az általuk gründolt Vál-völgyi Fiatalokért Alapítványnál. Amelyen keresztül csak adnak, adnak, visszaadnak abból, amihez Lölö mester egyedül kevés lett volna. Még szerencse, hogy a Jóisten lenézett Felcsútra...

ITT OLVASHATÓ

IGAZGYÖNGY KARÁCSONY 2018

IGAZGYÖNGY / YOUTUBE
Szerző: Igazgyöngy
2018.

Az Igazgyöngy köszönete és karácsonyi jókívánságai mindenkinek....


ITT NÉZHETŐ MEG

EGYETLEN ÉJSZAKA ALATT ÖSSZEOMOLHAT A RENDSZER

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2018.12.22.

„A rabszolgatörvénnyel például a brutalitásnak és az erkölcstelenségnek olyan szintjére érkeztünk, hogy bármelyik pillanatban felrobbanhat az egész Fidesz-féle építmény. Én magam pedig azt gondolom, hogy a szabadság és az igazság olyan hihetetlenül isteni, csodálatos dolgok, hogy egyetlen egy órára is elérni őket, már megérte – ezt nyilatkozta a hírklklikk.hu-nak Iványi Gábor lelkész, akinek egyházát immár nyolc éve üldözi az Orbán-kormány. Azt is mondja, hogy a rendszerváltás lobogó hajú fiataljaiból bűnözők lettek.

- Fidesz, vagy talán pontosabb, ha úgy fogalmazok: Orbán Viktor ellenséglistáján te hol helyezkedsz el?

- Nem tudom, nem pályázom a legelőkelőbb helyre, valószínűleg Soros Györgytől kezdve van egy vonal, ahol egy ponton én is ott vagyok.

- Az első tízben benne vagy, nem?

- Gyanítom, hogy igen.

- Harmadszor találkozunk egy éven belül, és a helyzet semmit nem javult, sőt romlott. Legutóbb, amikor beszélgettünk, már voltak benned feladási gondolatok, utód kijelölésének gondolatai. Olyan időket élünk, amikor fel kell adni, vagy olyan időket, amikor meg kell keményedni?

- Feladni nem gondolnám, hogy feladnám; csak az idő kényszeríti az embert. A nikkelszamovár felettem is elrepült és bölcs dolog ilyenkor azon tűnődni, hogy valaki vigye tovább. Fel nem adnám, de tudomásul kell venni az embernek azt, hogy eljárt felette az idő.

- De nem azt éreznéd ilyenkor, hogy vesztesen vonulsz le a pályáról?

- Az is bennem van, persze. Természetesen úgy szeretném átadni a feladataimat, hogy a dolgok rendben mennek. Vonatkozik ez az egyházra, a főiskolára és az Oltalom egyesületre egyaránt. Ezek a főbb állomásai az életemnek. 1981-ig küzdöttem különböző módszerekkel, utcán is prédikáltam, börtönbe is zártak, aztán végre elismerte a metodista egyházat a magyar állam. Ezt harminc, viszonylag békés időszak követte, az Állami Egyházügyi Hivatal megszűnéséig azért gyötörtek bennünket, de a rendszerváltás környékén már komoly lendületet kaptunk. 1987-ben megalakítottuk a Wesley főiskolát, az Oltalom 1989 óta bejegyzett szervezet; azóta ez nagyon sokat fejlődött, hiszen a szervezet a hajléktalan ellátásban, a beteg- és idős ellátásban, a családgondozásban jelentős munkát végez. Az egyházi intézményeink a hitélet mellett komoly munkát végeznek az oktatásban is. Összességélben nagyjából ezer ember kap nálunk fizetést, dolgozik hivatás-szerűen. Ebben a helyzetben ért bennünket az a döbbenetes tapasztalat, hogy közellenséggé váltunk...

ITT OLVASHATÓ

BEJÁRTA A VILÁGSAJTÓT A TÜNTETÉS

24.HU
Szerző: 24.hu
2018.12.22.

Ahogy arról beszámoltunk, pénteken este újra több ezren tüntettek Budapesten: péntek este hattól a Magyar Kétfarkú Kutya Párt rendezett Békemenetet, majd pedig Áder Jánoshoz vonultak a tüntetők, a Sándor-palotába.

A demonstráción több felszólaló is jelezte, hogy januárban folytatják, az esemény végén pedig vécépapírral dobálták meg a Sándor-palotát. „2019 az ellenállás éve lesz” – mondta Donáth Anna.

A folytatódó tüntetések bejárták a nemzetközi sajtót is,

- a hír éjjel a BBC főoldalára is kikerült,

- a The Guardian is foglalkozott a pénteki budapesti eseményekkel,

- a The Nation is beszámolt a történésekről,

- Ausztrália sem maradt ki, hiszen a Sydney Morning Herald is hírt adott a demonstrációról.

Az AP pedig videós összefoglalót készített a közelmúlt eseményeiről, íme:

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

TÖBB EZREN DEMONSTRÁLTAK A SÁNDOR-PALOTÁNÁL AZ OBÁN-KORMÁNY ELLEN...

NÉPSZAVA
Szerző: nepszava.hu
2018.12.21.

Éjszakába nyúlóan, több ezren tüntettek a Sándor-palotánál a kormány ellen, ellenzéki pártok politikusai és civilek szóltak az összegyűlt tömeghez.

22:54 Donáth Anna, a Momentum alelnöke arról beszélt: ez nem egy budapesti ügy, vidéken is tüntetéseket tartanak, és Európa-szerte tiltakozások vannak. „2019 az ellenállás éve lesz” – szögezte le. Ezt követően az MSZP-s Bárány Balázs azt mondta, új ellenzék született, a kormánynak pedig hozzá kell szoknia, hogy így néz ki az új ellenzéki politizálás. A liberálisok parlamenti képviselője, Bősz Anett egyebek mellett közölte: szabadidő nélkül nem lehet élni, vissza kell vonni a túlóratörvényt, Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke pedig – utalva a sztrájkra – arról beszélt: januárban meg kell állnia az országnak. 

22:36 Most is több ezren vannak a helyszínen, de tudósítónk szerint sokan már elindultak haza. 

22:14 Lassan elkezdődnek a beszédek. „Elegünk van“, „Boldog karácsonyt” – skandálják a tüntetők. 

22:04 A Sándor-palota falára „O1G” feliratot vetítettek, tudósítónk jelenleg 3-4 ezer embert lát az épületnél.

21:42 Tudósítónk a helyszínről közölte, hogy megérkezett a több ezres tömeg eleje a Sándor-palotához. A rendőrök egyelőre egy sorban, félkörben veszik körül az épületet, a bejáratnál viszont nagyon sok egyenruhás van. „Szégyelld magad, János!”, „Demokráciát!” – skandálják a tiltakozók...

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ 

NEM KÖZÉRDEKŰ ADAT, MIÉRT BÉRELNEK MILLIÁRDOKÉRT INGATLANT A FARANCSI-FÉLE CÉGTŐL

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KONCZ TAMÁS
2018.12.22.

Az viszont kiderült, hogy a rendőrség hónapokon át nem publikált egy nyílt pályázatot. A későbbi nyertes ezalatt két olyan telek tulajdonjogát is bejegyeztette, amit aztán bérbe adott a hatóságnak.

Nem közérdekű adat – ezzel utasította el azt a kérdésünket a BRFK, hogy miért bérelik a korábbinál jóval drágábban, évi 450 millió forintért kispesti bűnjelraktárukat attól a Sinvest Hofa 11 Kft,-től, melynek egyik ügyvezetője az Orbánt reptető nagyvállalkozó, Garancsi István. 

Ötszörös áron is kell a bérlemény

A Népszava írta meg először, hogy a BRFK évek óta bérel egy több tízezer négyzetméteres ipari területet a Hofherr Albert utca -Tóth Árpád utca sarkán, a volt traktorgyár területén - a placcért 2012 és 2017 között összesen 454 millió forintot (tehát évente mintegy 90 milliót) fizetet a Garancsi-féle cégnek. (A vállalkozás akkor még Sinvest Rippl Rónai 1 néven futott, 2017 áprilisától már Sinvest Hofa 11.)...

ITT OLVASHATÓ

KARÁCSONY ELŐTT HÁROM NAPPAL IS SOKAN TÜNTETTEK

INDEX
Szerző: Index / KOROKNAI GERGELY
2018.12.22.

Ez történt a pénteki, Szégyelld magad, János! néven meghirdetett összellenzéki tüntetésen

December 21-én, pénteken folytatódtak a túlóratörvény miatti tüntetések Budapesten és több vidéki városban is, a pénteki apropó a túlóratörvény csütörtöki aláírása volt.
Budapesten két, egymásba kapcsolódó tüntetést hirdettek meg. Előbb az este 6-ra a Kossuth tér mellé összehívott tömeg indult meg a Kétfarkú Kutyapárt békemeneteként egy belvárosi sétára – a Deák tér érintésével tért vissza a Kossuth térre a többezres tömeg.
Innen rövid füstbombázás és kivetítés – a decemberi tüntetések egyik szimbóluma, az O1G jelent meg a Parlamenten és a Néprajzi Múzeumon is – után a Momentum vezetésével, de az összes ellenzéki párt részvételével a Lánchídon át indultak a tüntetők a Várba, a Sándor-palotához a „Szégyelld magad, János!” című összellenzéki, szakszervezetek és civilek részvételével tartott demonstráció keretében. Ide este 10-re érkeztek meg a tüntetők.
A Sándor-palota előtt több beszéddel készültek, a sort Donáth Anna, a Momentum alelnöke nyitotta azzal, hogy ennyi tüntetést rég látott az ország, és addig nem állnak le, amíg nem érik el céljaikat, vagyis amíg nem törlik el a rabszolgatörvényt, a rendőri túlórákat, nem szüntetik meg a közigazgatási bíróságokat, amíg nem csatlakozik Magyarország az Európai Ügyészséghez, és amíg nem lesz független közmédia. „Legyetek dühösek és hangosak, mert jogotok van hozzá!" – zárta Donáth.

Az ellenzéki politikusok, civilek és szakszervezeti vezetők által tartott beszédek alatt visszatérő elem volt az ellenzék összekovácsolódása, az általános sztrájkra hívás, illetve, hogy nem a túlóra a megoldás, hanem a tisztességes fizetés mindenkinek.

A Liberálisoktól Bősz Anett, a Párbeszédtől pedig Szabó Tímea is azt hangsúlyozta, hogy ez csak a harc kezdete, utóbbi egyébként azzal az Áder-bábuval jelent meg a színpadon, amiért korábban 250 ezer forintos büntetést kapott Kövér Lászlótól.

Szintén közös pont volt, hogy 2019-ben ugyaninnen, ugyanilyen lendülettel folytatják majd a tüntetéssorozatot. Donáth 2019-es az ellenállás éveként jelölte meg.

A beszédek alatt a tömeg sokszor hangos skandálásban tört ki.

Zárkásként elénekelte a tömeg a Himnuszt.

Majd vécépapírokat dobáltak a téren, ahol volt egy-egy füstgránát is, de viszonylag gyorsan kiürült fél 12 táján...

ITT OLVASHATÓ

KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK KERESTETIK

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: FÖLD S.PÉTER
2018.12.21.

Magyarországnak nincs köztársasági elnöke. Tegnap ugyanis kirúgtam Áder Jánost. Berendeltem a hivatalomba, kicsit túlóráztattam a folyosón, aztán közöltem vele, hogy nincs tovább. Történetünk véget ért, mondtam neki, nem tartok igényt a szolgálataira.

Úgy tett, mint aki nem érti. Hogy ő egész életében a nemzet egységének megteremtésén dolgozott. És, hogy a törvényesség számára szent. Meg még hasonló hülyeségek.

Mondtam neki, hogy betelt a pohár. Sok van a rovásán. Eddig sem az én elnököm volt, hanem a miniszterelnöké, de mostantól már akkor sem lenne az államfőm, ha eddig az lett volna.

– Mi a baj? – kérdezte Áder.

– Az neked már édesmindegy Jánosom. De azért elmondom. Nem szólaltál meg soha, amikor kellett volna. Például, amikor azt a Gruevszki nevű bűnelkövetőt a te kormányod Magyarországra szöktette, bújtatta és menedékjogot adott neki. Nem szóltál János akkor sem, amikor teleplakátolták az országot egy közel kilencvenéves magyar származású amerikai milliárdos fényképével. Egy olyan embert zsidóztattatok le ily módon az emberekkel, aki majdnem annyi jót tett Magyarországgal, mint amennyi rosszat a te miniszterelnököd. Nem szóltál akkor, amikor Kósa Lajos. Hallgattál arról is, hogy Semjén Zsolt. Csöndben maradtál, amikor Orbán veje. Soha nem mondtál semmit, amikor valamit mondanod kellett volna.

Ő csak a törvények szellemében, kezdte megint a mantrát. Meg hát, értsem meg, őt a miénkénél nagyobb horizontok vonzzák. Legutóbb is a Föld megmentésén dolgozott.

A Városligetnél csöndben voltál, mondtam neki. Vagy amikor kiirtották a fákat a Kossuth téren. Ő a globális problémákkal foglalkozik, mondta. A vízek és a levegő tisztaságával.

Nem érdekel, válaszoltam. Van egy hazád, úgy hívják, hogy Magyarország. Az itteni emberek bajaival kellene foglalkoznod. A szegénységgel, a hajléktalansággal. A leharcolt egészségüggyel, a lebutított oktatással.

Alá kellett írnom a törvényt, mondta Áder. Nem találtam fogást rajta.
Te csak a tóban találsz fogást a halak között, válaszoltam. Ki vagy rúgva, felejtsük el egymást.
Kezdte felfogni, hogy nincs tovább.
Közös megegyezéssel? Próbálkozott, de nem voltam rá vevő.
Alkalmatlanság miatt, válaszoltam. Horgásznak jó vagy, államfőnek nulla.

Mindez csütörtökön délután történt. Még ma feladok egy hirdetést: államfő kerestetik. Ha nem lesz alkalmas jelölt, megismétlem, ezzel a szöveggel: Hozott szalonnával egérirtást vállal özvegy Varsányiné.

ITT OLVASHATÓ

AZ ETNIKAI CSAPDA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MARKÓ BÉLA
2018.12.19.

Az európai nemzetek természetesen mind megemlékeztek idén az első világháború befejezéséről, bár nem egészen egyformán. Ünnepelni inkább a győztesek ünnepeltek, de mindenki elsiratta a maga halottait, és próbálta megfogalmazni a tanulságokat. Együtt vagy külön-külön. Úgy tűnik, Nyugat-Európában együtt is, Kelet-Közép-Európában és a Balkánon pedig csak külön. Biztosan van a közös emlékezésekben képmutatás is, hiszen itt-ott még tőlünk nyugatra is felpúposodik a szőnyeg alól, amit az elmúlt évszázadban besöpörtek alája. Nem igazán esett szó arról sem, hogy az elrontott béke nagyon hamar újabb világégéshez vezetett. Mégis biztató volt látni, hogy Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök az 1918-as compiègne-i fegyverszünet emlékhelyén a századik évforduló alkalmából közösen avatott emléktáblát, amelyen mindketten „ismételten kinyilvánították a francia-német megbékélés jelentőségét Európa és a béke szolgálatában”. Volt ott azelőtt is egy emléktábla a következő szöveggel: „[...] itt ért véget a német birodalom bűnös gőgje, amelyet legyőztek a szabad népek, akiket igába akart hajtani”.

Szembetűnő a különbség nemcsak a két felirat tartalma, hanem hangütése között is, hiszen jól láthatóan a győzelmi mámornak a pátosz, az együttműködésnek az egyszerű fogalmazás felel meg inkább. Fontosabb viszont, ki hogyan értelmezi földrészünkön az együttműködést: zárómozzanata-e a „megbékélés” egy történelmi vitának, vagy csak egyszerűen lehetőség, hogy a nézetkülönbségeket folyamatos párbeszéddel próbáljuk megoldani. Abban ugyanis nem hiszek, hogy a franciák és németek máris mindenben egyetértenek. A kézfogás vagy összeölelkezés csupán „kinyilvánítása” annak a szándéknak, hogy holnap és holnapután is le fognak ülni ugyanahhoz az asztalhoz, és tisztázni fogják a felmerülő vitás kérdéseket.

Ehhez képest Európa felénk eső részében minden jel szerint szinte lehetetlen közös konklúziókat megfogalmazni például a mögöttünk hagyott száz esztendővel kapcsolatosan. Itt mélyebbek a sebek, szó sincs arról, hogy mára behegedtek volna, mondhatná valaki. Nem gondolom én sem, hogy máris ad acta tehetnénk mindent, ami száz évvel ezelőtt történt velünk. Elzásznak sem oldódott meg minden problémája mostanáig, úgy vélem, hanem csak hovatartozásának vitája került le a napirendről, és ezáltal talán könnyebben megoldhatóvá vált minden egyéb. Ami nem jelenti azt, ismétlem, hogy máris az égvilágon minden rendben van arrafelé. Viszont: előbb-utóbb rendben lehet. Adottak a feltételek. De ne erőltessük az analógiákat, mert ez tévútra vezethet. Egyvalamire érdemes hivatkozni: a német–francia szándékra. A párbeszéd, netán a megértés szándékára ünneplők és gyászolók között. Ez pedig nálunk egyelőre hiányzik, és nemcsak a román–magyar viszonyban, hanem az egykori Osztrák–Magyar Monarchiában mindenütt, ahol a soha igazán meg nem valósult multikulturalizmus helyett ezelőtt száz évvel épülni kezdtek a nemzetállamok, majd egy részük a második világháború után összeomlott, hogy aztán ismét erőre kapjon a nemzetállami koncepció ebben a kevert, soknemzetiségű régióban.

Romániában annyi mindent ünnepelhetnénk együtt. Példának okáért, hogy jövőre harminc esztendeje lesz a Ceaușescu-diktatúra bukásának, és igazán örülhetnénk ennek közösen, de sejtésem szerint ebből sem lesz már szolidáris ünneplés: ki államcsínyről, ki népfelkelésről, ki forradalomról beszél majd az évfordulón. Az egyetértés esélyét elszalasztotta a román parlament, amikor 1991-ben nem 1989. december 21-ét iktatta alkotmányba Románia nemzeti ünnepeként, hanem 1918. december 1‑jét, az Erdély és Románia egyesülését kinyilatkoztató Gyulafehérvári Román Nemzetgyűlés napját. 1989. december 21. lehetett volna a román–magyar szolidaritás ünnepe, 1918. december 1. viszont egy évszázad múltán is alkalom a román–magyar viszályra, sőt gyűlölködésre. Így kell‑e ennek lennie? El lehet-e jutni oda, hogy a történelmi sérelmeket félre­té­ve kialakítsunk egy közös jövőképet Erdélyben és Erdélyről? Sokszor és sokan kérdezték ezt tőlem, és óvatos optimizmussal máig azt válaszolom, igen, ez elképzelhető, de nem a túlságosan közeli jövőben. Miért? Az úgynevezett „centenáriumi évben” Romániában felszínes és egyoldalú ünnepségsorozat előzte meg a december 1-jei grandiózus megemlékezést, ami magyarázatot ad erre is. Mert hát nehezen tudom a szemléletváltás jelének tekinteni, hogy éppen a német Klaus Johannis, a jelenlegi romániai államelnök harangozta be úgy annak idején ezt a centenáriumi évet, hogy kényesen vigyázott, nehogy a kisebbségi jogokról is szót ejtsen közben. Az pedig elképzelhetetlennek tűnt, hogy valamelyik felelős román politikus netán a gyulafehérvári határozat kötelezettségvállalásait is szóba hozza, miközben lapok, könyvkiadók, rádiók, televíziók, színházak tülekedtek a kormánytól vagy az önkormányzatoktól könnyen megszerezhető pénzért, hiszen az egyébként is tervezett események fölé csak oda kellett írni, hogy mindez a centenárium tiszteletére készült. Voltak persze ilyen-olyan kritériumok, de egyvalami nem volt pályázati feltétel: a román–magyar viszonyról beszélni. Egyesek mégis megtették, érezhetően a „mainstream” ellenében. Igaz, azok az erdélyi magyar jóslatok sem teljesedtek be, amelyek a folyamatos gyűlöletkeltést vizionálták. A centenáriumi év nagyobb részében egyszerűen önmagukat ünnepelték a románok, és kevés kivétellel maradéktalan történelmi igazságtételként értelmezték Trianont, ami szerintük egyébként is a már 1918. december 1-jén meghozott gyulafehérvári döntést szentesítette csupán. Aztán a „célegyenesben” mégis felocsúdtak a hírtelevíziók, és sorra rendeztek olyan beszélgetéseket, ahol műsorvezetők, történészek és politikusok egymást túllicitálva próbálták felidézni a magyar veszélyt. Érezni lehetett a jövő évi európai választási kampány előszelét már­is. Holott ezúttal a romániai magyar politika inkább kerülte a konfrontá­ciót, és a kezdet kezdetén elismételték ugyan többen, hogy nekünk december 1-je nem lehet ünnep, de utána inkább az erdélyi magyarok által a száz év alatt megteremtett kulturális és tudományos értékeket próbálták felmutatni különféle kiadványokban vagy konferenciákon a civil szervezetek és az RMDSZ is. A visszatérő érv egyébként a status quo elfogadása ellen most is a gyulafehérvári határozat sokat idézett passzusa, amelyet azóta sem tartott be Románia: „...a Nemzetgyűlés a megalakuló új Román Állam alapelveiként kinyilvánítja a következőket: 1. Teljes nemzeti szabadság az összes együtt lakó népnek. Minden nép a saját nyelvén fogja működtetni az oktatást, a közigazgatást és az igazságszolgáltatást a saját kebeléből származó egyének által, és a számarányának megfelelő képviseletet kap az ország törvényhozó testületében és a kormányzásban.” Van, ami 1989 után megvalósult ebből, a képviselet arányossága például és – legalábbis az oktatási törvényben – a teljes körű anyanyelvű oktatás, illetve részben a magyar nyelv használata a közigazgatásban, de egyértelmű, hogy összességében olyan autonómiaígéretről van szó, ami máig nem teljesült. Az akkori politikusok egyébként sem fukarkodtak az ígéretekkel. Iuliu Maniu, a román nemzeti mozgalom egyik emblematikus figurája hangsúlyozta gyulafehérvári beszédében, hogy az erdélyi románok nem akarnak „elnyomottakból elnyomókká” válni, és: „nem lehet elvárni, hogy jogfosztott, lelki sötétségben és társadalmi nyomorban tartott állampolgárok egy modern állam megbízható pillérei legyenek”...

ITT OLVASHATÓ

CSABA LÁSZLÓ: AZ ELMÚLT TÍZ ÉV KORMÁNYZÁSA MINDENT ELRONTOTT, AMIT CSAK TUDOTT

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SZABÓ BRIGITTA
2018.12.22.

Az elmúlt harminc év gazdaságtörténetének legfontosabb hozadéka, hogy Magyarország hátrahagyta a szocialista örökséget, kijutott egy összeomló rendszerből, és visszakerült az emberi fejlődés fő irányába, az európai kulturális, gazdasági, katonai közösségbe. Az igazi csoda a rendszerváltozáskor és az uniós csatlakozáskor is elmaradt ugyan, de Csaba László, a CEU professzora szerint nemcsak a vágyainkban, hanem a lehetőségeinkben is benne van, hogy jobbak legyünk annál, amilyenek vagyunk. Mindez csak azért nem következik be, mert a döntéseinkkel korlátozzuk a saját mozgásterünket. A közgazdásszal legújabb könyve, az Éghajlat kiadó gondozásában megjelent Válság – Gazdaság – Világ kapcsán beszélgettünk

– Legújabb kötetének számomra az az egyik legfontosabb megállapítása, hogy a fejlődés motorja az értékrend.

– A felismerés nem az enyém, hanem Deirdre McCloskey professzor asszonyé Chicagóból. Két irányból jut erre a következtetésre, egyrészt a gazdaságtörténet felől, amikor azt vizsgálja, miképp lehetséges, hogy Északnyugat-Európa a rendkívül kedvezőtlen feltételek ellenére is előrejutott. Erre az egyik elfogadott válasz általában a protestáns etika, a másik a tőkefelhalmozás, a harmadik az intézmények minősége, a negyedik megközelítés pedig az értékrend. A professzor azt mondja, ha külön-külön vesszük az első három szempontot, mindig több az ellenpélda, nem létezik olyan típusú algoritmus, amely egyértelműen igazolja, hogy mondjuk a megtakarítás, a beruházási ráta, a technológiai szint lenne a fejlődés egyértelmű meghatározója. McCloskey szerint értékrend függvénye, hogy a társadalmak mit tekintenek eredménynek, megvalósíthatónak, és ha a jó értékek vannak előtérben, akkor befogadó intézmények alakulnak ki, és akkor ott érdemes befektetni, beruházni is. Szerintem ez rendkívüli felismerés. A másik irány, amikor fölveszi a kesztyűt a Nobel-díjas főáramú közgazdászokkal, akik matematikai úton bizonyítják, hogy a kulcs a tőkefelhalmozás. Szerinte a matematika nem tud mást, mint a feltételezésekben rejlő filozófiát bonyolultan bemutatni, és bár nincs benne logikai bakugrás, de nem is tud új ismereteket hozni. A professzor szerint attól, hogy matematikával írjuk le a folyamatokat, a logikai összefüggés és az alkalmazás nem lesz más. Ennek következtében vele és nélküle is igazolni lehet a felismeréseket...
ITT OLVASHATÓ

KOMOLY, KÉZZEL ÍRT (5.)

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2018.12.22.

Tisztelt szerkesztőség!

Amióta legutóbb elvették védelmi és támadó eszközeimet, úgymint a fazokat, a födőt és a sprayt, itt állok védtelenül. Már arra gondoltam, behozom a kertből a slagot, és a konyhai csaphoz csatlakoztatva vízágyúként vetem be, ám ahhoz ki kellene jutni a lakásból, ami jelen pillanatban embert próbáló, sőt, megoldhatatlan feladat. Itt lapítok az ostromlott várban védtelenül, mint drága hazám is mostanában egyre inkább, s félek.

Amióta híre ment, hogy a csőcselék a fővárosban szánkókat gyújtogat, szerkesztőségeket zaklat és a kisjézust ócsárolja, sőt, a nemzet karácsonyfáját fenyegeti, ezek itt, hárman, K. József, a hentes, J. Miklós, hajdani vasutas és M. István, volt történelemtanár elvesztettek minden tiszteletet Isten és ember iránt. Mária néni pedig teljesen megvadult, kivetkőzött magából, rázza a járókeretét és szidja a rendszert.

Nem is érdemes már feljegyeznem, miket beszélnek, minden egyes mondatuk kimeríti a hazaárulás, felségsértés, eretnekség, sőt, istentagadás tényállását. Szerintem fekete mágiát is űznek, csirkecsontokat találtam az ajtó előtt ugyanis. Védekezésül kiakasztottam az ajtóra egy fokhagymafűzért meg egy feszületet, a fokhagymát ordítva elvették, hogy pont jó lesz a kocsonyába, a feszület pedig szőrén-szálán eltűnt.

Helyette az ajtómra festették fehér Trináttal azt, hogy O1G, amiről nem tudom, mit jelenthet. Utánanéztem a szakirodalomban és a szabadkőműveseknél, de sehol nem említik, lehet, ezek valami új, istentelen szektát alapítottak már az is kitelik tőlük. Teljes a káosz a lépcsőházban, de, ami még félelmetesebb, a többi lakót ez nem zavarja, sőt, szimpatizálnak velük, azt mondják nekik, hajrá, és hátba veregetik őket.

Néha körülnézek az utcában a gukkerommal, hátha biztatóbb dolgokat lehet tapasztalni, de nem. Sehol egy békemenet a maga méltóságával, misére siető fiatalok üdén, és csecsemőket toligáló ifjú magyar anyákat sem látok sehol. Csak ez a globalista nihil üli meg az utcát, kamaszok vihorásznak Nike cipőben, és vedelik a Coca Colát nyakló nélkül. Megvert minket az Isten, azt hiszem...

ITT OLVASHATÓ

AZ EU-NAK KI KELL HASZNÁLNIA A TÜNTETÉSEKET, HOGY ORBÁN NE PACKÁZZON TÖBBÉ VELE - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.12.22.

- A magyar miniszterelnök saját magáról állított ki bizonyítványt azzal, ahogyan keresztülverte a rabszolga törvényt és a közigazgatási bíróságok felállítását a Parlamentben 

- Orbán egyelőre nem enged a tömeges tiltakozásnak, de lehet, hogy a nők ezúttal móresre tanítják

- A kormányfő foghatja a fejét, amiért évek óta a bevándorlás ellen uszít, mert most éppen a szakképzett migránsok húzhatnák ki a bajból a magyar gazdaságot

Yahoo/Bloomberg

A túlóra törvénnyel Orbán melléfogott és ily módon megkönnyítheti, hogy az EU végre érdemi nyomást gyakoroljon rá a demokratikus normák védelmében. Szóval, lehet, hogy a populizmus Magyarországon tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ért. Az utóbbi napokban tízezrek demonstráltak. A jelek szerint a rabszolga törvény egyesíti az ellenzéki pártokat. A miniszterelnök kezében tartja a sajtót, támadja a vele szemben álló erőket és elfojtja a szabad beszédet. Éppen emiatt annál meglepőbbek a tiltakozások. A politikus félreállította a független bíróságokat, uralma alá hajtotta a jobboldali médiát, de ugyanilyen riasztó a CEU bezárása is. A miniszterelnök bőszen terjeszti az antiszemita összeesküvés elméleteket Soros ellen.

Az unió hiába próbálta megdorgálni. A lengyelek által kilátásba helyezett vétó miatt leállt a jogállami eljárás is. Európának bizonyosan nincs szüksége újabb civakodásra, de rövidlátó és veszedelmes, hogy nem reagál a magyar illiberalizmusra. Orbán antidemokratikus ténykedése és az a tény, hogy nem hajlandó szembeszállni az erősödő zsidóellenességgel, túl komoly ahhoz, hogy csak úgy átlépjenek rajta. De most meg lehet próbálkozni keményebb eszközökkel. Brüsszelnek végre ki kell mondania, hogy a kohéziós alapok elosztását a jogállam betartásától teszi függővé. Azt is egyértelművé kell tennie, hogy kész megvonni a magyar szavazati jogot az Európai Tanácsban. Ha a magyar vezető nem enged, az EPP-nek ki kell zárnia a Fideszt még az EP-választások előtt. A magyarok hirtelen a sarkukra állnak és azt mondják, most már elég. Ugyanezt kell tennie a földrésznek, csak komolyan is kell gondolnia.

FAZ

Nem sok jót gondol az orbáni demokráciáról a konzervatív lap kommentárja. Mint írja, lehet, hogy a tüntetések ereje alábbhagy az ünnepek miatt, a megmozdulások azonban rávilágítanak, hogy igazából itt már nincs szó valódi demokráciáról. És itt teljesen mindegy, ki mint értékeli a túlórák szabályozását. Sokkal inkább számít az, milyen körülmények között született meg a jogszabály, és hogy a miniszterelnök hogyan reagál a bírálatokra. A demokratikus rendszerek egyik jellemzője, hogy a törvényjavaslatokat alaposan meghányják-vetik a parlamentben. Ám Magyarország ilyesmiről már nincs szó. A Fidesz egyszerűen keresztülveri az indítványokat. Az ellenzék nem fejtheti ki véleményét. A demokratikus szokásokhoz hozzátartozik is, hogy a kormány szembenéz a bírálók véleményével. Orbán többet elárult magáról, mint az ellenfeleiről, amikor a tiltakozásokat azzal intézte el: azok hisztérikus sikongatások...

ITT OLVASHATÓ