Szerző: ÉS
2021.11.26.
Száz éve született Pilinszky János
I N T E R J Ú
Beszélgetés Lučka Kajfež Bogataj szlovén éghajlatkutatóval
K R I T I K A
Danyi Zoltán: A rózsákról. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 468 oldal, 3999 Ft
Danyi Zoltán komoly művet tett le az asztalra. Miként hőse, úgy ő is magának szabta meg a szabályokat. A fő szabály az, hogy a súlyos dolgokról csak a rózsák közt szabad gondolkozni, mert ott biztonságban van az ember, főleg, ha szaggatott, töredezett az élete. Ez a regény a szabadságot keresi. És a szabadság minden kényszeresség, kielégületlen szerelem, szenvedés és mániás bizonytalanság közepette létezik. Bizonyság a létezésére éppen az, hogy nem találjuk.Tovább
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.Tovább
Rácz Péter: Ex libris
Hargittai István: Jeremiás nyomában
Mesterházi Mónika: Nem félek
Vladimir Nabokov: Pnyin
Selma van de Perre: Nevem SelmaTovább
A szerző további cikkeiVáncsa István
Buszi
Kontra Miklós–Borbély Anna (szerk.): Tanulmányok a budapesti beszédről a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú alapján. Gondolat Kiadó, Budapest, 2021, 355 oldal, 4000 Ft
A program a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú (röviden BUSZI) nevet kapta, kezdeményezője Herman József, az MTA Nyelvtudományi Intézete igazgatója, vezetője pedig 1985-től 2010-ig Kontra Miklós volt. 2010 után a kutatás még két évig vegetált, majd lassan kiszenvedett. Anyaga persze megvan, egy kicsiny hányada kutatók számára el is érhető, és nem mellékesen az első olyan adatbázis a magyar nyelvészetben, amely a magyar beszéd sokoldalú kvantitatív elemzését lehetővé teszi.Tovább
Soltész Béla: Apokaliptikus tropikália
Urbán Bálint: Oscuro. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2020, 96 oldal, 2000 Ft
„Lautréamont és Artaud, a fekete festményeket megfestő Goya és Georges Bataille, a bécsi akcionisták és Hajas Tibor – ők e két szereplő elődei” – állítja a kötet fülszövegét író Földényi F. László. A névsorhoz hozzáadhatunk néhány spanyol és portugál nyelvű szerzőt is, hiszen Urbán Bálint ezen irodalmak kutatója és műfordítója. Fernando Pessoa heteronimjei és Roberto Bolaño hősei, különösképpen pedig egyes XX. századi brazil klasszikusok – Mário de Andrade és João Guimarães Rosa – világának alakjai köszönnek vissza a szövegben.Tovább
Szarvas Melinda: Végiggondolt viszonyok
Kormányos Ákos: Töredezettségmentesítés. Forum Könyvkiadó–FISZ, Újvidék–Budapest, 2021, 77 oldal, 2200 Ft
A kötetcímet illetően a versek elé kiemelve olvasható egy definíció, amely informatikai fogalomként adja meg a töredezettségmentesítést. A meghatározás közepén egy, a kötet világát tekintve idegen szövegnek ható (rákeresve valóban, alig módosítva, egy tanulmányban is fellelhető), élettörténetre vonatkozó árnyalás is olvasható; az infós meghatározást kettészelő betoldás nehezen illeszthető a versek kontextusához. Szerencsésebb lett volna ténylegesen Kormányos írásaiból kiindulva dúsítani a tech fogalmát. Nem is e kiemelt definíció alapján értékelném a verseket, hanem az alapján, hogy más fogalmakat mennyiben árnyalnak és gazdagítanak. Olyanokra gondolok, mint az érzékenyítés vagy a szolidaritás. Ezekben nagyon sok fontos újat hoz a kötet.Tovább
Szarka Judit: „Ősi, kihalhatatlan fajok”
Ketten egy új könyvről – Mesterházy Balázs: Penészes isten. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 187 oldal, 2990 Ft
Mesterházy Balázs az irodalmi életben a kilencvenes években először mint irodalomtudós jelentkezett, kitüntetett kutatási területe a német romantika filozófiai és irodalomelméleti összefüggéseinek feltárása volt Novalis, Goethe és E. T. A. Hoffmann műveiben. A Penészes isten című verses regényét olvasva úgy tűnik, hogy a pályakezdés elméleti érdeklődése a művészi alkat rezonálásából eredt. A szépírói életmű költői és prózai szövegeinek ismeretében egyre inkább állíthatjuk, hogy annak a nagyszabású és autonóm alkotói gesztusnak tanúi lehetünk, amely a nagyság, a magány, a szív érzékenysége és a tragikus sors együttállásának romantikus szövegtestét eleveníti meg.Tovább
Visy Beatrix: Az is bolond, aki poétává?
Ketten egy új könyvről – Mesterházy Balázs: Penészes isten. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 187 oldal, 2990 Ft
Ez a roppant nehéz és komplex vállalkozás talán azért sem sikerülhetett maradéktalanul, mert Mesterházy sokkal inkább támaszkodott tudására, (irodalom) elméleti, (pszichológiai, pszichiátriai) tudományos ismereteire, mint magára az emberre, a költészetre, a beleélés, beleérzés, a „ráhagyás” aktusaira. Nem hagyta élni a benne lévő poeta natust a poeta doctusszal szemben – ha már skizofrénia.
De számomra mégis az a legnagyobb kérdés, hogy ez az egész konstrukció mivégre. Persze ez is kirajzolódik, csak össze kell szedegetni.Tovább
Ruff Borbála: 1 embert szeretni
(A legszebb kutyatörténetek. Gerald Durrell ajánlásával. Előadja Szacsvay László. Kossuth–Mojzer, 2021)
Sokféle, és mégis fontos tulajdonságaiban azonos kutya tűnik fel csak ebben a néhány történetben is, Alaszkától Hollywoodig (vagy az eredeti kötetben Budapestig). Gerald Durrell az előszóban hidat is képez közöttük: „Ahogyan a görögök mondják, egy ház nem otthon addig, míg fecske nem fészkel az eresz alá, ugyanúgy azt tartom, hogy egy ház attól lesz otthon, ha van benne kutya.” És ha kutya van benne, az az otthon bárhol lehet.Tovább
Papp Lídia: Királydráma a bunkerben
(William Shakespeare: Hamlet, Óvóhely Kultúrbunker, november 8.)
A Harmadrosta Csoport fiatal színészei viszont olyan lendületes és humoros előadást hoztak létre, amit könnyű szeretni, és amivel könnyű lenne megszerettetni Shakespeare drámáját az iskolásokkal, nem csak azért, mert szinte velük egykorúak vannak színpadon. A látványvilág letisztult, jól illeszkedik a hidegháborús tér sajátosságaihoz. Hamletet – mintegy kívülállóként – többször látjuk a bunkerbe vezető létra tetején szorongani vagy valamelyik fokáról leugrani.Tovább
Kőrösi Boglárka: Művészetté lett lelet
(Anca Benera és Arnold Estefán: A természetalatti / Subnature. Megtekinthető a Trafó Galériában 2021. december 5-ig.)
A kiállítás egészén átfut ugyanis a kortárs kultúra szerepzavara: nemcsak maguké a művészeké, de az intézményrendszeré, a kurátoroké, de még a látogatóké is (kelljen vagy ne kelljen végül is kísérőszöveget olvasni). A kortárs művészet és a művészek feladatának lehetséges útvonalai rajzolódnak itt ki: a „kutató-művész” már önmagának és önmagában adja meg saját programját, keres egy tézist vagy összeszed néhány érdekesnek, fontosnak vélt kötetet; akárhogyan is, beleveti magát a kutatás (gyűjtés) valamilyen módjába.Tovább
Stőhr Lóránt: Túlélők
(17. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, november 10–14.)
A politikai-háborús konfliktusok és a vallási fanatizmus terhével, a szexuális abúzus és az érzelmi elhanyagolás szenvedéseivel együtt élő gyerekek ugyanakkor nem ragadnak meg az áldozat pozíciójában a fesztivál filmjeiben. Az éveken át tartó forgatások eredményeként a mindennapos sokkhatások, a poszttraumás stressz, a fájdalom és a gyász intenzív, megrendítő erejű felmutatása mellett a gyerekek és kamaszok küzdelméről is nagyfokú érzékenységgel beszélnek a Verzió alkotásai.Tovább
Csengery Kristóf: Tanulmányi kirándulás
(Rohmann Ditta és Fejérvári Zoltán – Zeneakadémia, november 16.)
Rohmann és Fejérvári kamarazenélését figyelve a zenehallgató újra és újra megállapíthatta: a cselló–fortepiano konstellációban modern hangszeres élményeinkhez képest megváltoznak a darabok hangzásdimenziói, gesztusaik – átalakul egész kommunikációs rendszerük. Másképp érvényesül egy telt szimfonikus akkord, másképp egy figyelmeztető basszusmenet, egy staccato, egy trilla, másképp hat ránk egy retorikusan tagolt dallam. Mindez meg is béníthatta volna a zongoristát, de nem így történt: Fejérvári Zoltán felszabadultan és kreatívan, sok oldott, rögtönzésszerű elemmel muzsikált, játéka megtelt kezdeményezéssel és felfedezőkedvvel, sok apró részlet kapott a zongoraszólamban figyelemfelkeltő hangsúlyt. Rohmann Ditta éneklő hangon csellózott, az ő – intellektuális kontroll és érzelmek között egyensúlyt teremtő – játékát is a részletekre irányuló figyelem jellemezte, s a két művész együttműködése mindvégig harmóniát sugárzott. Közös produkciójuk egymás kölcsönös inspirálásának jegyében bontakozott ki.Tovább
Molnár Zsófia: Déjà vu
(Isten, haza, család, Katona József Színház, Kamra, október 23.)
És mázlink van másodszor azért, mert vannak olyan, fiatal színházi alkotóink (esküszöm, utoljára írom le velük kapcsolatban a semmitmondó fiatal jelzőt), akik a mában élnek, nyitott szemmel. Akik tudomást vesznek a közös műveltség sokféle rétegéről, akik nemcsak elővesznek egy (vagy több) klasszikust, és azon keresztül sugallják az örök és öröklődő mintákat, hanem saját anyagot gyúrnak belőle, beillesztik a nagyba a kisebbet, összekötik a múltat és a jelent, a távolit és a közelit.
Mert valami ilyesmi történik a Katona József Színház Kamrájában: egymásba gabalyodik görög mitológia és magyar eredetmondakincs egy számunkra hétköznapi magyar lakásban: örökölt bútorok, giccses tájképek, keresztény jelképek és szokások között.Tovább
Fáy Miklós: Vannak-e még csodák?
(A MÁV Szimfonikus Zenekar koncertje – Zeneakadémia, november 19.)
A trükk persze nem nagyon bonyolult, sarkantyúzza a lovakat Leonard Slatkin, száguldunk a szimfóniával, amitől az embernek rezeg keze-lába, és legfeljebb a két középső tételnél erős a hiányérzete, mintha ennél gazdagabb szokott volna lenni a mű, mintha a pompázatosan gyors tempók a kifejezés rovására mennének, nincsenek színek, nincs finommechanika. Talán észszerű a kompromisszum, legyen ez ilyen, erőtől duzzadó, a Gyászindulón is könnyebb így átvergődni, csak a darab elején még többen reménykedtem.Tovább
Grecsó Krisztián: Végképp eltörölni
(Ötszemközt, 1974, Vitray Tamás beszélgetése Lomb Katóval, YouTube, publikálva 2021 áprilisa)
A tisztesség meg a tisztelet az, amitől egyszerre lesz felemelő és letaglózó ez a különben egyszerű és néhol banális beszélgetés, a teátrális termoszos kávézással meg a mesterséges, nyúlfarknyi szünettel, amit az interjúalanynak Vitray a kávé megivására hagyott. És mégis, a legjobb és legtöbb, ami történhet egy ennyire régi, de nem olyan régen publikált és mostanában felkapott felvétellel, hogy érdemes a szoros olvasásra, kötözködésre, kritikára. Mert egészében olyan remek anyag, majdnem ötven év után annyira élő, hogy az ember nem hisz a szemének. Nem baj, ha a Tik-Tok-univerzum nem tud róla, elég, ha mi büszkék vagyunk rá, hogy zseniális kortársaink vannak.Tovább
Fuchs Lívia: Fekete, fekete, fekete
(Zenei montázs – Nagy József/Joseph Nadj: Omma, Hangvilla, Veszprém, november 21.)
Nagy József koreográfiája szerencsére, ha nem is következetesen, de jobbára elkerüli a másságot egzotikusnak, vadnak vagy épp alacsonyrendűnek beállító közhelyeket. A saját színházi univerzumából ismerős fekete öltönyökbe öltöztetett, majd félmeztelenre vetkőző táncosok Nagy kompozíciójában nem az etnikus gyökereket felidéző mozgásokban tobzódnak, hanem az ugyancsak jellegzetesen Nagy-féle suta, szögletes, kicsit bábos szökdécselésekben és ugrásokban, megmerevedő pózokban, téblábolásokban és gurulásokban jeleskednek. Ám ezekből az ötletesen szerkesztett, nemegyszer többszólamú mozgásszekvenciákból nem épül valamiféle követhető folyamat, így egyre-másra visszakanyarodunk egy kvázi ősi rituáléba, ahol állatutánzó vagy munkamozdulatok alkotják a jelenetek mozgásszövetét.
(Isten, haza, család, Katona József Színház, Kamra, október 23.)
És mázlink van másodszor azért, mert vannak olyan, fiatal színházi alkotóink (esküszöm, utoljára írom le velük kapcsolatban a semmitmondó fiatal jelzőt), akik a mában élnek, nyitott szemmel. Akik tudomást vesznek a közös műveltség sokféle rétegéről, akik nemcsak elővesznek egy (vagy több) klasszikust, és azon keresztül sugallják az örök és öröklődő mintákat, hanem saját anyagot gyúrnak belőle, beillesztik a nagyba a kisebbet, összekötik a múltat és a jelent, a távolit és a közelit.
Mert valami ilyesmi történik a Katona József Színház Kamrájában: egymásba gabalyodik görög mitológia és magyar eredetmondakincs egy számunkra hétköznapi magyar lakásban: örökölt bútorok, giccses tájképek, keresztény jelképek és szokások között.Tovább
Fáy Miklós: Vannak-e még csodák?
(A MÁV Szimfonikus Zenekar koncertje – Zeneakadémia, november 19.)
A trükk persze nem nagyon bonyolult, sarkantyúzza a lovakat Leonard Slatkin, száguldunk a szimfóniával, amitől az embernek rezeg keze-lába, és legfeljebb a két középső tételnél erős a hiányérzete, mintha ennél gazdagabb szokott volna lenni a mű, mintha a pompázatosan gyors tempók a kifejezés rovására mennének, nincsenek színek, nincs finommechanika. Talán észszerű a kompromisszum, legyen ez ilyen, erőtől duzzadó, a Gyászindulón is könnyebb így átvergődni, csak a darab elején még többen reménykedtem.Tovább
Grecsó Krisztián: Végképp eltörölni
(Ötszemközt, 1974, Vitray Tamás beszélgetése Lomb Katóval, YouTube, publikálva 2021 áprilisa)
A tisztesség meg a tisztelet az, amitől egyszerre lesz felemelő és letaglózó ez a különben egyszerű és néhol banális beszélgetés, a teátrális termoszos kávézással meg a mesterséges, nyúlfarknyi szünettel, amit az interjúalanynak Vitray a kávé megivására hagyott. És mégis, a legjobb és legtöbb, ami történhet egy ennyire régi, de nem olyan régen publikált és mostanában felkapott felvétellel, hogy érdemes a szoros olvasásra, kötözködésre, kritikára. Mert egészében olyan remek anyag, majdnem ötven év után annyira élő, hogy az ember nem hisz a szemének. Nem baj, ha a Tik-Tok-univerzum nem tud róla, elég, ha mi büszkék vagyunk rá, hogy zseniális kortársaink vannak.Tovább
Fuchs Lívia: Fekete, fekete, fekete
(Zenei montázs – Nagy József/Joseph Nadj: Omma, Hangvilla, Veszprém, november 21.)
Nagy József koreográfiája szerencsére, ha nem is következetesen, de jobbára elkerüli a másságot egzotikusnak, vadnak vagy épp alacsonyrendűnek beállító közhelyeket. A saját színházi univerzumából ismerős fekete öltönyökbe öltöztetett, majd félmeztelenre vetkőző táncosok Nagy kompozíciójában nem az etnikus gyökereket felidéző mozgásokban tobzódnak, hanem az ugyancsak jellegzetesen Nagy-féle suta, szögletes, kicsit bábos szökdécselésekben és ugrásokban, megmerevedő pózokban, téblábolásokban és gurulásokban jeleskednek. Ám ezekből az ötletesen szerkesztett, nemegyszer többszólamú mozgásszekvenciákból nem épül valamiféle követhető folyamat, így egyre-másra visszakanyarodunk egy kvázi ősi rituáléba, ahol állatutánzó vagy munkamozdulatok alkotják a jelenetek mozgásszövetét.
I R O D A L O M
Az új raklapokon ült, volt alatta vagy négy. Fenyvesi, aki most érkezett vissza a nagyraktárból, érezte még a szagukat is. Az öreg lehajtotta a fejét, a válla megereszkedett. Fenyvesi tudta, hogy sápadt, mint egy halott. Magához intette Ferikét, aki máris szaladt, hagyta a parkettákat.
– Elesett?
– Nem tudom, főnök.
– Mondtam, hogy figyeld.
– Mondta, Főnök, figyeltem is. Egyszer csak nem láttam. Kiabáltam, hogy Karcsi bácsi! Karcsi bácsi!
Az öregember erre felemelte a fejét. Fenyvesi intett, hogy jó, jó, halkabban. Aztán hátrament Ferike, és akkor már csak azt látta, hogy ott fekszik. Szerinte...
– Szerinted?
– Nem esett el. Csak lefeküdt oda, hátra. Hogy ne essen össze. Itt – Ferike körbemutatott, lécek, forgácsok, pozdorják mindenütt, a nagy, piros szeletelőgép. – Vagy akárhol. Idetámogattam, főnök.
Bólintott, jól van, Ferike menjen a dolgára. Ő meg odalépett hozzá, óvatosan megfogta a vállát, apa, hoztam újságot meg szendvicset.
– Milyet?
– Marhahúsos.Tovább
Oravecz Péter: A világ legnagyobb rágcsálója
Az MZ/X névre hallgató banda a közép-európai elektropop egyik úttörője volt. Sikerét leginkább füstös hangú énekesnőjének, Eszternek köszönhette, akit rajongótábora az első pillanattól kezdve üstököscsóvaként követett. Az ezredforduló tinédzserei Eszter dalszövegein tanulták meg a választékos angol nyelvhasználatot, de mint utóbb kiderült, még az angolt második anyanyelvként bíró hallgatóság is sok esetben arra kényszerült, hogy a refrén kulcsszavát az online szinonimaszótár böngészőjébe pötyögje, ha tisztába akart kerülni vele, milyen tartalomra bólogat egy haszontalan árucikkeket forgalmazó multicég legfelső emeleti irodájában, amikor főnöke távollétét kihasználva stikában pasziánszozni vagy mahjongozni kezd.Tovább
Kutas József: Az igazság keresése
Az Esernyőárus gyönyörködött kézzel varrott bőrcipője koppanásaiban, amiket a kövezet úgy hangosított fel, mint egy hajdani kedves alakot vagy eseményt az emlékezet; a mellette elmaradó házak rései sárga fényt köptek az úttestre, ami így néhol fluoreszkáló rovar páncéljára hasonlított, míg másutt a világos foltok látványosan kiemelték, egyben elmélyítették a sötétséget. A férfi feltűnően alacsony, cingár volt, hosszú, fekete köpenye a térdét paskolta fordított vászonsztüxként. Tempósan lépkedett, mint akinek meg sem fordulna a fejében a lehetőség: igazoltathatják, kérdőre vonhatják a kijárási tilalom megszegése miatt, esetleg beleszaladhat az esetleges konkurenciába – egyszóval mindenféle kellemetlenségek érhetik. Nem, az Esernyőárus egy álruhás uralkodó magabiztosságával poroszkált a városka szebb napokat látott főutcáján.Tovább
Fecske Csaba: Kecskehús
(...) meghalt Csilla, a kutyám, majdnem akkora volt, mint én, etettem, itattam, simogattam minden reggel, amikor fölkeltem, felmásztam a létrán hozzá, a disznóól fölött lakott, rajtam kívül senki se látta, még Gusztinak se mutattam meg, féltettem a szemmel veréstől, lehet, hogy valaki megnézte, amikor nem vettem észre, és azért halt meg, ott van eltemetve a kertben a barackfa alatt, az a fejfája neki, oda járok szomorkodni és panaszkodni, neki panaszolom el a piros nagykabátot meg a többit, hogy eltűnt atyuska is, Bori néni apja, kint ült a karosszékben, a rózsalugas mellett, ahol mindig is szokott (...)Tovább
Deák Mór: Fekete lyuk
Géczi János: Egymáshoz fér és egybeforr
Géczi János: A szent dolgok
Géczi János: Új változat, tollseprűvel
Géczi János: Napkelte
