BARTUS LÁSZLÓ VÁLASZA BAYER ZSOLTNAK

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZÓ
2023.07.27.

Nem vagyok könnyű helyzetben a megszólítással, mert Bayer Zsoltot nehéz nevezni mind kedvesnek, mind tiszteltnek, pedig mi nem vagyunk ismeretlenek egymás számára. Az egykori baloldali Népszabadság sztárpublicistája a 168 Óra megbecsült kolumnistája is volt, aki öleléssel (és talán puszival is) köszöntötte Mester Ákost, a 168 Óra főszerkesztőjét, ha beviharzott a szerkesztőségbe. Mi senkik voltunk hozzá képest. Ha Bayer Zsolt megjelent a 168 óra (mai elvbarátai szerint „168 Tóra”) szerkesztőségében, megállt az élet. Mindenki lábujjhegyen járt, akkora volt a szerelem.

Bayer személyében akkor a nagy ballliberális szerző érkezett meg, amitől mi még halkabban és visszafogottabban is beszéltünk. A baloldali megmondóember, a liberális média ikonja jelent meg, akitől reszketett a jobboldal. Bayer Zsolt a stílusát tekintve akkor még szalonképes újságíró volt, aztán a tartalomhoz igazodott a forma. Amilyen ocsmány a tartalom, éppen olyan szennyes a stílus. De akkoriban ezt senki nem tudta volna elképzelni. Senki nem gondolta, hogy Bayer Zsolt az „aljas” és „szennyes” szavak szinonimájává válik, és 1944 után a legjelentősebb nyilas szerző lesz.

Polgárháború vagy kivégzés?

Sok hulla lefolyt azóta az ukrán folyókon, akiket Bayer Zsolt és csókos barátja, Orbán Viktor orosz elvtársai gyilkoltak meg, ezért is ért váratlanul, hogy a volt szélsőbaloldali és ultraliberális kolléga, akit mi akkor baloldali elhajlónak éreztünk, Bayer Zsolt azonosít engem és lapom olvasóit a moszkovita Kun Bélával. Moszkvában életemben nem jártam, miközben Bayer Zsolt csókos cimborái az uniós és amerikai szankciók közepette járnak éjjel-nappal Moszkvába, hogy átvegyék a Kreml friss utasításait. Az oroszbarát magyar kormány szócsöve „kunbélázza” az antifasiszta magyar sajtót.

Mert mi azok vagyunk, azok voltunk, és azok is maradunk. Mi ugyanazokat az elveket és nézeteket valljuk, mint amikor a 168 Órában dolgoztunk, és amikor undorodva néztük azt a seggnyalást, amit Bayer Zsolt előadott Mester Ákosnak. Mi soha nem voltunk olyan közeli baráti viszonyban Mester Ákossal, akit nagyon tiszteltünk, de mi ma is ugyanúgy tekintünk rá, s tiszteljük, mint akkor. Függetlenül attól, hogy 2011-ben Mester Ákos nem ismerte fel Bayer és fideszes cimborái fasiszta államát, de egyszer talán még igazat ad nekünk. Ám, ha nem, az sem baj, mi akkor is szeretjük őt.

Nem nevezném megtiszteltetésnek, hogy Bayer Zsolt a Magyar Nemzet című szélsőjobboldali propagandakiadványban, amely egyszersmind a magyar fasiszta kormánysajtó zászlóshajója, „Demars – A polgárháború előérzete (2. rész)” címmel az Amerikai Népszavát és szerény személyemet polgárháborús víziója egyik okának nevezte. Bayer „polgárháborús előérzetének” volt egy első része is, ha jól látom, abban elintézte az egész ellenzéket. Éles szemre vall (maradt valami az egykori újságíró tehetségéből), hogy a teljes második részben az Amerikai Népszava veszélyességét taglalja.

Bayer Zsolt két részben vízionál polgárháborút Magyarországon, ami még meglehet, ha a nép felismeri a NER valódi jellegét, s ha elfogy a kaja és a türelem, Orbán pedig nem ad más lehetőséget a népnek, hogy eltávolítsa őt, mint az ország történelmi léptékben mérhető, legnagyobb kártevőjét. De Bayer nem ehhez a potenciális elégedetlenséghez és népfelkeléshez kapcsolja a polgárháborús veszélyt, hanem az ellenzék, s attól függetlenül, az Amerikai Népszava Orbán beszédére adott reakciójához. Bayer szerint „polgárháború” abból lehet, hogy mi elítéltük a revizionista uszítást.

Csakhogy ez nem „polgárháború”, mert mi emiatt nem háborúzunk senkivel. Hanem kivégzés. Ők végeznek ki bennünket. Bayer ennek „előérzetéről” beszél. Mielőtt azonban ezt az írása alapján taglalnánk és logikusan levezetnénk, idézzük fel röviden, mivel szolgáltunk rá erre...

ITT OLVASHATÓ

WAGNER PÉTER: NE AZ ALAPJÁN VÁLASSZUNK HARCKOCSIT, HOGY MIT BÍRNAK EL A MAGYAR HIDAK

SZABADON PLUSZ / SZABAD EURÓPA
Szerző: SZABAD EURÓPA
2023.07.21.

Nem működik transzparensen a magyar honvédség. Azt sem lehet tudni, hogy az elmúlt nyolc évben a Zrínyi Haderőfejlesztési Programra előirányzott 3500 milliárd forintból eddig mennyit költött el a minisztérium és mire - mondták elemzők, kutatók a Szabad Európának. Wagner Péter, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint azonban ez nem furcsa, hiszen a magyar honvédség a társadalom leképeződése: uram-bátyám világ, kontraszelektál a vezetők kiválasztásánál és éppen ezek gátolják meg abban, hogy olyan jól működjön, mint egy hatékony multi, ahol csak a legjobbak juthatnak fel a ranglétrán. A vezető kutató a Szabadon Pluszban azt is elmondta: a magyar honvédségre ráfért a fejlesztés, hiszen az Afganisztáni missziókban 1945-ben gyártott gépkarabélyokkal lövöldöztek a magyar katonák, amelyek közül nem egy néhány lövés után szétesett a tűzharcban. 

00:00 Mi a helyzet a Zrínyi Haderőfejlesztési Program 2026-os, vagy 2032-es határidejével? Vagy már nincs is semmilyen határidő? 

02:52 Miért nem bliccelünk továbbra is a NATO-ban? 

05:14 Az amerikai nagykövettel heti gyakoriságúak a beszólogatások, ezalatt stabil kapcsolatunk van a NATO keretein belül az Egyesült Államokkal? 

06:43 Lehet tudni, hogy pontosan mire megy el a pénz a Zrínyi keretében? 

09:02 Milyen a Magyar Honvédség helyzete valójában? 

13:22 Kirúgtak ezer embert, lefejezték a vezérkart. Ki az, aki ezek után katonának megy Magyarországon? 

15:25 A Magyar Honvédség a magyar társadalom leképeződése 

21:44 Mi a baj a Leopárd harckocsikkal?

ITT NÉZHETŐ MEG

„FEL NEM FOGHATÓ ÉLET EZ” - DOLGOZNAK, KARRIERT ÉPÍTENEK, MÉGIS KISZOLGÁLTATOTTAK A KEREKESSZÉKBEN ÜLŐK

NÉPSZAVA
Szerző: MUHARI JUDIT
2023.07.27.

– Helló, de jó, hogy jöttetek. Mindjárt beszélgetünk, csak figyelj már egy kicsit Gyuri. Azt tervezem, hogy Amerikába megyek, Seattle-be, de át kell szállni Londonban, én onnan még 9-10 óra lesz az út. Segíts már, te mi csinálsz ilyenkor? Mosdó, meg ilyenek, érted.

Így kezdődött a beszélgetés Kis Adri udvarán, mielőtt leültünk a leanderek közé egy fa árnyékába. Bovier Györgynek szólt a kérdés, aki előbb megállapította, hogy Adri lakása nagyon rendben van, kis ékszerdoboz, de a fürdőszoba ajtaja azért elég keskeny. Egyébként – áttérve az utazásra – úgy látta egy videóban, hogy a nagyobb gépeken két mosdó van, ezeket össze lehet nyitni, a kisebbeken meg oldja meg a kedves utas, ahogy tudja. Merthogy kerekesszékesként a pisilést is előre meg kell tervezni.

Adri nyitott gerinccel született, gyerekkorában még tudott járni, de mindig mozgáskorlátozott volt. Gyuri élete 21 évvel ezelőtt, 17 éves korában változott meg, egy autóbaleset miatt. Most az ő egyik munkahelyéről mentünk együtt át a Várba, Adrihoz. Kihajtott a kerekesszékkel az épületből, beült az autójába, majd egy mozdulattal leszerelte a két kereket. Azokat hátratette, a kerekesszék vázát pedig átemelte magán az anyósülésre. A kocsiban van egy kar, azzal adja gázt, vagy fékez. Gyuri és Adri saját autóval utaznak.

– Olyan mintha luxi nő lennék, akinek derogál tömegközlekedni – mondja Adri. De nem vagyok hajlandó akár órákat várni egy alacsony padlós buszra. Itt, ahol lakom, nem is tudok nyílegyenesen átmenni a következő sarkon lévő megállóhoz, mert ezen a részen még a régifajta macskakő van. A vonatozáshoz napokkal előre be kell jelenteni, hogy mikor hova megyek, akkor odakészítenek egy emelőt, ha van. És ezt sem kezelheti mindenki. Az agyunk olyan, mint egy számítógépes szoftver, ugye Gyuri? Minden reggel végigfuttatjuk, hova megyünk, hol mekkora járdaszegény vagy padka van, az épület előtt és az épületben van-e a rámpa és mosdó.

Afrikáig előbb elmegyek, minthogy felszálljak itthon egy buszra.

„Ez így van” – erősítette meg Gyuri. Mint a Terminátor, beszkennelem az agyamba a padkákat. Ha mondanál utcaneveket, megmondanám, hol hány centis a szegély. Ez már automatikus, de rohadt fárasztó.

Máshogy kezdték kerekesszékes pályafutásukat, de mindketten népszerű és sikeres kommunikációs szakemberek, sokat utaznak, világlátottak. Saját munkájuk mellett érzékenyítő előadásokat tartanak. Amiért mégis a nehézségekről beszélgetünk az az, hogy nemrég egy mozgáskorlátozott fiatalember elektromos kerekesszékét nem engedték fel a repülőre.

– Nemrég meg egy kerekesszékes család járt hasonlóan – mondja Adri. Csalódott vagyok, mert eddig azt mondtam, hogy ha mindenhol úgy működnének a dolgok, mint egy repülőtéren, akkor számomra az egy tökéletes világ lenne. Ezek most jól mutatják, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. Na, de térjünk már vissza egy kicsit az én utazásomra, mert ezt el akarom mesélni nektek. Az van, hogy előző életemben szerintem szörfös lehettem. Ha őket nézem, besírok...

ITT OLVASHATÓ

NAGYON VÁRJA AZ ÁLLAM A PÉNZÜNKET, DE EGYRE ROSSZABB FELTÉTELEKET KÍNÁL

G7.HU
Szerző: VÁCZI ISTVÁN
2023.07.27.

Emlékszik még valaki a 2012/I jelű prémium lakossági államkötvényre? Akinek volt ilyen, valószínűleg szívesen gondol vissza a 2009-ben kibocsátott papírra, mert mai szemmel nézve szinte hihetetlen, 6 százalékos prémiumot fizetett az infláción felül, pedig csak nagyjából két és fél évre kellett lekötni a pénzt.

A magyar állam akkor éppen csődközeli helyzetből próbált talpra állni, és ennek keretében igyekezett növelni a lakosság részvételét az adósság finanszírozásában. Ezt szolgálta a nagyon vonzó kamatozás, ám mivel ez drága volt az államnak, a következő sorozatok csak 3 százalékos prémiumot fizettek az infláció mértékén felül.

2012-ben aztán újra válságos helyzetbe kerültek az állami pénzügyek, ekkor jött ki az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) a 2015/J sorozattal, amely újra nagyon magas, 5 százalékos prémiumot fizetett az infláción felül, hároméves futamidőre. Ezt követően aztán már az állami pénzügyek konszolidációjával párhuzamosan egyre csökkentek a kamatprémiumok, a futamidők pedig egyre csak nyúltak.

Így jutottunk el odáig, hogy a ma elérhető legjobb inflációkövető állampapír, a 2031/I nevének megfelelően már nyolcéves, és csak egy százalékos prémiumot fizet a bázisidőszak inflációjához képest. Ám amiért mindezt előhoztuk, az az a változás, amelyet az ÁKK tegnap jelentett be: július végén a 2031/I forgalmazását lezárja (a kisebb prémiumot fizető, rövidebb futamidejű prémium állampapíréval együtt), és utána ebben a kategóriában már csak tízéves, az infláció felett mindössze 0,25 százalék prémiumot fizető állampapír lesz elérhető...

ITT OLVASHATÓ

AZ ORBÁN-KORMÁNY MÉG SOHA NEM VOLT ILYEN NEHÉZ HELYZETBEN - A KLUBRÁDIÓ NEMZETKÖZI LAPSZEMLÉJE

KLUBRÁDIÓ / VILÁGTÜKÖR
Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2023.07.28.

Orbán megítélése rossz ugyan a közvélemény-kutatások tükrében, de kormánya nagyon jó abban, hogy a problémákért másokat, például az EU-t tegye felelőssé – idézi a Frankfurter Rundschau Krekó Pétert. A Political Capital ügyvezető igazgatója szerint Magyarország továbbra is konfliktusban lesz az Unióval, és külpolitikailag elszigetelt marad.

Az Orbán-kormány még soha nem volt ilyen nehéz helyzetben – idézi a Frankfurter Rundschau Krekó Pétert, a Political Capital ügyvezető igazgatóját, aki a Deutsche Welle elnevezésű, külföldre irányuló tájékoztatást folytató német közszolgálati médiának nyilatkozott. Krekó nem reménykedik a magyar miniszterelnök politikájának a megváltozásában. Szerinte Orbán megítélése rossz ugyan a közvélemény-kutatások tükrében, de kormánya nagyon jó abban, hogy a problémákért másokat, például az EU-t tegye felelőssé. Orbánnak nem áll érdekében, hogy felszámolja a nepotizmust és a korrupciót, ezért nem helyes illúziókat táplálni a jogállamiságra vonatkozó kompromisszumkészségét illetően – tolmácsolja Krekó véleményét a frankfurti lap. A politológus azt valószínűsíti, hogy Magyarország továbbra is konfliktusban lesz az Unióval, és külpolitikailag elszigetelt marad.

A Rundschau ugyenebben a cikkében idézi Simor András volt MNB-elnököt is, aki az ATV-nek azt mondta: attól tart, hogy a magyar kormány olyan helyzetbe manőverezi az országot, amelyben valós alternatívaként jelenik meg az Európai Unióból való kilépés. Nem ez a legvalószínűbb forgatókönyv, de lehetséges – vélekedett Simor, aki szerint ha tavaly még csak tíz százalék volt a kilépés esélye, akkor most húsz-harminc. A közgazdász nem a gazdaság összeomlására számít, hanem arra, hogy az lassan belecsúszik a recesszióba.

Elakadt az uniós migrációs politika reformja

A Politico című amerikai portál európai kiadása arról ír, hogy elkeseredett viták után kisiklottak a tárgyalások az EU-tagországok nagykövetei között a migrációs politika megreformálásáról, így a nyári vakáció előtt már nem tudják véglegesíteni azt a szövegtervezetet, amelyről aztán meg lehet majd kezdeni az egyeztetést az Európai Parlamenttel.

Az akadályt az úgynevezett válsághelyzeti szabályozás ügye képezi, amely azt írná elő részletesen, hogy milyen intézkedésekkel kell enyhíteni az EU határmenti országaira nehezedő nyomást a menedékkérők számának növekedése esetén. Az alapvető nézeteltérés a déli és az északi tagországok között állt elő: az előbbiek szorgalmaznák helyzetük ilyetén enyhítését, az utóbbiak viszont vonakodnak ebbe belemenni. Kissé konkrétabban: abban az esetben, ha az olyan országokban, ahol a menekültek először lépnek az EU területére, válságszintet ér el a menedékkérők száma, a javaslat értelmében felfüggesztenék a többi tagállam visszaküldési jogát. Azt, hogy hol van ez a válságszint, a soros spanyol EU-elnökség megpróbálta ugyan lehetőleg szűkebb határok közé szorítani az egyes tagállamok saját mérlegelési jogát, de nem sikerült konszenzust elérnie. Először a skandinávok ellenezték az indítványt, majd annak a németek adták meg a kegyelemdöfést. A négy visegrádi állam szintén elutasította a szövegjavaslatot: ezek kormányai erősebb megfogalmazásban akarják kimondatni azt, hogy támogatásban kell részesíteni az olyan tagállamot, amelyre az EU destabilizálását célzó, mesterségesen gerjesztett migrációs nyomás nehezedik – ilyenre volt példa 2021-ben a Belaruszból Lengyelországba igyekvők áradata.

Peking magatartása nem járul hozzá a globális biztonság növekedéséhez

A nyugati országok közvéleménye egyre inkább beavatkozó jellegű hatalomnak tekinti Kínát, és úgy véli, hogy Peking magatartása nem járul hozzá a globális biztonság növekedéséhez. Ez derül ki a Pew kutatóközpont 24 országban – köztük Magyarországon – 30 ezer ember megkérdezésével február és május között végzett felméréséből, amelynek eredményeit az amerikai Newsweek magazin ismerteti. A kínai befolyás növekedése miatt leginkább az európai, az észak-amerikai és az indiai-csendes óceáni térségbeli demokráciákban aggódnak, míg ez az érzés kevésbé erős, bár azért szintén jelen van Afrikában és Dél-Amerikában. Átlagosan a megkérdezettek 71 százaléka vélekedett úgy, hogy Kína nem vagy csak kis mértékben járul hozzá a nemzetközi békéhez és biztonsághoz, míg 23 százalék foglalt állást erről elégedetten. A Pekinggel szembeni fenntartások Európán belül Hollandiában mutatkoztak a legmarkánsabbnak: a megkérdezettek 86 százaléka képviselte ezt, de Nagy-Britanniában és Németországban is 80 százalék volt az arány. Ugyanezt mérték az Egyesült Államokban, Franciaországban pedig 75 százalék jött ki. Ennél is túlnyomóbbnak bizonyult a Kínáról alkotott negatív vélemény a Távol-Keleten: a dél-koreaiak 87, az ausztrálok és a japánok 85 százaléka vélekedett ugyanígy. A Magyarországra vonatkozó adatot a Newsweek nem közli. Megemlíti azonban, hogy egy másik kérdésre, arra, hogy beavatkozik-e Kína más országok ügyeibe, globálisan a megkérdezettek 57 százaléka válaszolt igennel, és ez az érzés Európában bizonyult a legerősebbnek, kivéve Magyarországot.

Utánanéztem a Pew honlapján, és ott azt találtam: Magyarországon mind a nemzetközi békéhez és biztonsághoz való hozzájárulást, mind a más országok ügyeibe való beavatkozást illetően 51 százalék értékelte Kínát negatívan.

ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ

SZABÁLYOK A KÖZÖSSÉGBEN

A NYOMOR SZÉLE
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2023.07.23.

Amikor az ember a generációs szegénység megtöréséért nemcsak a gyerekekkel, hanem a felnőttekkel is dolgozik, rájön olyan pontokra, amelyek furcsán rögzültek, és sok mindent meghatároznak az életben.

Persze mindig mérlegelem azt is, mennyire a társadalmi leszakadás sajátossága egy-egy felismerés, és sokszor kell azt mondanom, jelen van ez mindenhol, de talán jobban halmozódik azon a terepen, ahol dolgozunk.

Ezeket a felismeréseket először talán akkor rögzítettem, mikor a társadalmi vállalkozásunkban a szülők foglalkoztatásába kezdtünk. Kezdtem kigyűjteni a kudarcos esetek után azokat a viszonyulásokat, amelyek konfliktushoz vezettek, gyakran felmondáshoz is. Próbáltunk persze az új munkatársakkal olyan szabályrendszert kialakítani, amelyben ezek a kockázatok kiküszöbölhetők, de ez is sok tényezőtől függött. Részben azoktól, akiket felvettünk dolgozni, az ő egyéni problématérképüktől, és részben azoknak a kollégáknak a tudásától, attitűdjétől is, akik feladata a munka szervezése, irányítása, a munkatársak fejlesztése volt.

Szóval, ez azért is érdekes, mert közben körvonalazódnak azok a kompetenciák is, amivel a fejlesztőknek rendelkeznie kell ezen a speciális terepen, mert ez sem választható le a problémától. És persze így is volt olyan helyzet, hogy pont a fejlesztő nem megfelelő viszonyulása erősítette fel azokat a hatásokat, ami ellen küzdöttünk.

Az azóta is bővített munkavállalói kompetenciahiánylista pedig azért is érdekes, mert azt is mutatja, milyen képességeket kellene fejleszteni az iskolának ahhoz, hogy munkaerőpiaci szempontból is értékes emberek kerüljenek ki az oktatásból.

Az első naiv megközelítésem az volt, amit hallottam mindenfelől: a generációs szegénységben élőknek csupán lehetőséget kell adni, és rögtön megváltozik az életük, mert eddig ettől megfosztották őket, de ha visszakapják, minden más lesz.

Nos, ez így elég hamar megdőlt. Az első pillanattól kezdve próbáltam bevonni őket a döntésekbe, azt gondoltam, a részvételi demokrácia általam megélt szabályai szerint működnek majd ők is. De az nem úgy van, hogy az ember bevon egy munkahelyre 5-10 embert, és azt gondolja, ha közösen határoznak meg már az elején célokat, szabályokat, akkor majd elkezdenek e szerint, közösségként együttműködni. A szegénység ugyanis olyan attitűdöket alakított ki, amiben az egyéni előnyszerzés felülír mindent.

Ebben nagy mélységeket (és persze néha magasságokat is) megéltünk. A másik csicskáztatása, a feladat és felelősség alól kibújás, a lopás, a fenyegetés, a manipulálás, az összejátszás ellenünk, az előnytelen haszonszerzés a másik, vagy a mi kárunkra, stb. mind mutatta, hogy túl nagy lépéssel kezdtük, és sokkal több fejlesztéssel, kisebb lépésekkel lehet csak haladni.

Azt hiszem, a következő nagy felismerés akkor volt, mikor a jól működőket kezdtem figyelni, hogy velük vajon miért megy? Ekkor egy látogató kritikája, ami érdekes volt, és nyilván nem ismerte az adott eset hátterét, így aztán bátran mondott ki értékítéletet is, irányította rá a figyelmem a paternalista kommunikációra, amit utána tudatosan kezdtem figyelni, nemcsak nálunk, hanem az intézményrendszerben is. És – kilépve a társadalmi leszakadásban érintett társadalmi csoport szintjéről – azt láttam, hogy az egész intézményi viszonyulásban jelen van ez. A pedagógus és a gyerekszerepben kezelt szülő, az orvos és a beteg, a hivatali dolgozó és az ügyfél, sőt, az intézményrendszer valamennyi működésében. A tanult, a hierarchiában magasabban álló, megmondja a tutit, hogyan és mit kell tenni, a másik pedig elfogadja. Mintha belénk lenne kódolva… És ez, mintha erősödne is az utóbbi időben. Legalábbis sokkal durvább kommunikációval van jelen sok helyen.

Persze, sokunknál ez nem vállalható, én is visszakérdezek, ha sértőnek találom, ha így szólnak hozzám, hogy miért beszélnek így velem, azt hiszem, tanuljuk ezt az egészet több területen már.

De a kiszolgáltatottság nagy úr ebben. Az visszafog sok mindent. Aki pedig generációk óta kiszolgáltatottságban él, annak ez mélyen beégett viszonyulás lett. Annyira, hogy ebben képes működni is, és a döntési helyzetekkel nem tud élni. Akkor érzi magát biztonságban, ha megmondják neki, mit kell csinálnia. Ha átvállalják a felelősséget. Ha neki nem kell ezt felvállalnia, “csak” a végrehajtást.

A fejlesztés tehát itt kétoldalú.Magunkat is fejleszteni kell, önreflektívan, hogy levetkőzzük ezt a viszonyulást, és őket is, hogy élni tudjanak az önálló döntések lehetőségével. Nem egyszerű…

Fontos pontja ennek a közös szabályalkotás, majd annak a következetes betartása, betartatása. Ehhez azonban kell egy képesség: a szabálykövetés képessége. Ami alkalmazkodással, lemondással jár, együttműködéssel és felelősségvállalással is. A jó szabály objektívitásra törekszik, és közös megállapodás eredménye. Változtatható persze, de csak a megfelelő információk birtokában, amihez viszont megint tudások kellenek.

Ha pl. megállapodunk, hogy pontosan tartjuk a munkaidőt, akkor nem lehet elfogadni, hogy valaki nem tartja. Ha megállapodunk, hol a dohányzásra kijelölt hely, akkor mindenkinek azt kell használnia. Ha azt mondjuk, hogy nem lehet hazavinni semmit, anélkül, hogy ne kérné el valaki, akkor ahhoz mindenkinek tartania kell magát, stb. Nagyon sok gyakorlás kell ahhoz, hogy ez beépüljön. És felnőttekkel már nagyon nehéz ez…ha gyerekkorban nem kezdjük el.

Aztán tanultam még valamit. Amikor valaki egyéni indok alapján kér kivételt egy szabály alól, abban személyesen sosem célszerű döntést hozni. Csak a szabályok közös megbeszélésekor érdemes ezt megtárgyalni. Mert ha valami miatt engedünk a személyes kéréseknek, abból mindig baj lesz. Akkor jön a “kivételezés”, éppúgy, mint a gyerekeknél. Amit követ a “ha neki lehet, akkor nekem is” lépés. És szétesik a nagy munkával felállított szabályrendszer.

Nagyon nehéz a szabálytartást hangsúlyozó, ugyanakkor egyéni problémákra reflektáló segítő-fejlesztő munkát végezni egyszerre. Mert egyénileg vizsgálva a helyzeteket, az ember gyakran belátja, hogy itt bizony szabály ide, szabály oda, felül kell írni, és segíteni kell. De az esetek nagy százalékában a saját kárunkon tanultuk meg, hogy a következetes szabálytartás jobb megoldás.

Mert szabályok kellenek, hogy működjön a közösség. A részvételi demokráciát pedig a szabályok közös kidolgozásával kell elkezdeni felépíteni. Csak azokra a szabályokra tudunk építeni, amit elfogad a közösség.

A helyi közösségi szabályokkal különben azt hiszem, már egészen jól állunk. Most lépünk majd azok felé a szabályok felé, amelyek a társadalom működését határozzák meg. Ez sem lesz kisebb kihívás, ezeket megértetni. Pláne azért, mert elég különlegesen alakulnak mostanában. De azt meg kell értetni, ki, mikor avatkozhat be a szabályok kialakításába. Mert a szabályok nem kőbe vésettek. Sem a kisebb, sem a nagyobb közösségben. A társadalomban sem.

A részvételi demokráciához tudás kell, világlátás, felelősség, és bátorság is. A bátorság pedig közösségi megerősítéssel fejleszthető. Kellene ezt tanulni, tanítani gyerekkortól. Mert aki nem kap ehhez tudást sem az iskolában, sem a családban, sem a közösségben, az marad a manipulálhatóság és a paternalista viszonyulás elfogadása szintjén.

ITT OLVASHATÓ

A LELKIISMERETES TANÁROK MÉG VISZIK A HÁTUKON AZ OMLADOZÓ RENDSZERT, AKKOR LESZ BAJ, AMIKOR ŐK IS FELÁLLNAK

TELEX / TÉMA PODCAST
Szerzők: ELŐD FRUZSINA, BRÜCKNER GERGELY
2023.07.28.

A Téma podcast évadzáró, nyári szünet előtti utolsó adásában két munkatársunk, az oktatási ügyekben jártas Halász Nikolett és Joób Sándor járt a Telex stúdiójában. Brückner Gergővel megbeszélték az elmúlt évek pedagógustiltakozási hullámának hátterét, eredményeit (illetve azok hiányát), érdemeit, tétjeit. Kiderül, mi az, ami azért jónak értékelhető a rossz hírű státusztörvényben, mik a közoktatás legakutabb problémái, hogyan ássák alá lassan a tanárfelmondások az iskolák működését, és mennyiben akadályozza tényleg az EU, hogy emelkedjen a magyar pedagógusok bére.

Közéleti podcastunk első évadának záró részében az oktatásüggyel foglalkoztunk, a témát a Telex szakújságíróival beszéltük át. Az oktatásért zajló tüntetési hullám már évek óta tart kisebb-nagyobb megszakításokkal, emiatt aki nem követi az összes fejleményt, könnyen azt érezheti, hogy abszolút nem világos, éppen ki és mi ellen tiltakozik. A tisztán látást nehezíti, hogy a kormány propagandagépezete és nyilatkozó politikusai folyamatos össztűz alatt tartják a tanárokat, összemossák a tüntetőket az ellenzékkel, és olyanokkal dobálóznak, hogy indokolatlan az egész, hiszen mindjárt havi egymillió forintot fognak keresni a tanárok.

Podcastunkban most átvesszük az elmúlt évek oktatásügyi fejleményeinek néhány fontos tanulságát, kiemelten foglalkozunk a közelmúlt legnagyobb téttel bíró témájával, a státusztörvénnyel is – akinek általában nincs ideje átrágni magát az oktatásos cikkeken, de szeretne képbe kerülni az ország jövőjét hosszú távon meghatározó terület fejleményeivel, annak ajánljuk az adást, amelyben többek között ezekről lesz szó:

- A státusztörvényt ellenzéki körökben csak bosszútörvényként emlegetik, de vannak-e pozitív elemei? És pontosan mik a negatívumok?

- Elért-e bármit a sok-sok demonstráció? Az, hogy nincs kézzelfogható eredmény, azt jelenti-e, hogy egyáltalán nem is volt értelme az egésznek?

- Biztosan több lenne attól a tanár, ha önmagában csak a bérek emelkednének?

- Milyen volt az eseményekről az elejétől részletesen tudósító újságíróként átélni ezt az időszakot? Milyennek látták oktatási újságíró kollégáink a kormány hozzáállását, annak változását, tapasztaltak-e kifejezetten tanárellenes hangulatkeltést?

- Vajon mi lehetett volna, ha a tanárok túlnyomó része tényleg egyszerre áll fel és kezd polgári engedetlenségbe, és mi volt az akadálya annak, hogy ez megtörténjen? Hogyan rontotta a Covid is az alaphelyzetet?

- Mennyibe is kerülne ténylegesen a tanárbéremelés és annak fenntartása 2030-ig? Mennyi lehetne ebből az uniós pénz, amit most blokkol az Európai Bizottság, és miért teszi ezt?

- Miért cinikus garanciák nélkül, több évre előre bemondani egy egymilliós tanárbér célját?

- Mi szól a teljesítményértékelés mellett és miért félnek a tanárok ennek gyakorlati megvalósulástól?

- Okozhat rendszerszintű működési problémákat, ha a tanárok közül tényleg több ezren felmondanak a státusztörvény miatt? Hogyan leplezi el a tanárok lelkiismeretessége, hogy már most is recseg-ropog a rendszer?

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ 

A TELEX PODCAST TOVÁBBI ADÁSAI

DRÓNFELVÉTELEKEN ORBÁN RÁHEL SÁRAZSADÁNYI SZŐLŐI ÉS TIBORCZ ISTVÁN TOKAJI BORHÁZA

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: ZIMRE ZSUZSA, PÁPAI GERGELY

2023.07.24.

Orbán Ráhel nemrégiben földvásárlásra adta a fejét: a Tokaj-Hegyalján megvásárolt összesen több mint 90 hektár szőlő több szempontból is a miniszterelnök családjához köthető. Kíváncsiak voltunk, hogy mi történik Tokaj-Hegyalján, ezért elmentünk megnézni a sárazsadányi és bodrogkisfaludi „Orbán-szőlőket”.

Kifüggesztett termőföld adásvételi szerződések tanúsága szerint 34 hektár, majd további 60 hektár szőlőt vásárol Orbán Ráhel Tokajban. A 600 millió forintos üzlet sajátossága, hogy a szőlők egy része korábban már az édesanyja, Lévai Anikó tulajdonában is voltak. Lévai közel húsz éve, a család vagyonosodásával kapcsolatos botrány után adta el a telkeket Kékessy Dezsőnek, aki viszont idén elhunyt. Ezért vagy sem, nem tudni, de a földek ismét gazdát cseréltek.

A miniszterelnök lányának nevében, férje Tiborcz István járt el az adásvétel során, és a BDPST Zrt.-n keresztül az ő közvetett tulajdonában van a szőlőket bérlő Patrícius Borház is. A miniszterelnök lánya által megvásárolt szőlők közös sajátossága, hogy azokon jelzálog van bejegyezve az Abraham Goldmann Bizalmi Vagyonkezelő Zrt. javára, és kevés kivételtől eltekintve, mindet a Patricius Borház bérli. A Patrícius nemrégiben került Tiborcz István közvetett tulajdonába. A miniszterelnök lányát 2021-ben regisztrálták földművesként, így van lehetősége földet venni, ha és amennyiben a kérdéses területekre nincs elővásárló...

ITT OLVASHATÓ, ITT NÉZHETŐ MEG

GÁBOR GYÖRGY: A SUNYI VIDÉKI RÓKA ÉS A SÖRHAB ESETE

SZABADSÁG KLUB
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.07.26.

Tusványoson a tömeg a politikus nyersanyaga, akit az érzelmek nyelvén kell megszólítani, az igen és nem, a fekete és fehér dichotomizált világával hatni rá, csábító vezényszavakkal, s a jövőre vonatkozó ködös és délibábos, levegőben lógó ígéretekkel, ahol messze nem az ígéret potenciális realitása vagy irrealitása az érdekes, hanem a közös mítoszba való beágyazottsága.

Voltaképpen az orbáni „mondjuk meg neki, hogy ő egy sunyi, szőrét hullató rossz vidéki róka, na, mondjuk meg neki” szöveg ugyanarra a pszichológiai alapszituációra épült, mint ami a tusványosi fellépésének körülményeit jellemezte. A parlamenti folyosón a falkaszellem kiváltotta jellegzetes regresszív viselkedésmód, vagyis a meghaladott fejlődési szakaszok tünetei váltak érzékelhetővé. Mindazt, ami ott történt, azt jellemzően a félénk (Orbán esetében nyugodtan mondjunk gyávát), ám a falkában felbátorodó kiskorú gyermek műveli, aki egyedül ugyanezt nem tenné meg, ahhoz persze erős benne a félsz, ám a társaktól körülvéve annál nagyobb lesz a szája, s még bíztatja, hergeli is a többieket, hogy csoportba verődve, a nyáj- vagy hordaösztöntől hajtva az egyedül maradt ellenében közösen, egymást gerjesztve lépjenek fel, hogy létrejöhessen a hatalom (omnipotencia) csábító és csiklandozó, boldog, felhőtlen és annyira, de annyira kívánt érzete.

Tulajdonképpen ugyanez történik Tusványoson is. Az összegyűlt tömeg nem kritikus tömeg, s nem a magyarországi mindennapos helyzeteket a saját bőrén (pénztárcáján, egészségén, egzisztenciális megfélemlítettségén, gyermekei oktatási helyzetén, félrevezetettségén, kihasználtságán, meglopottságán stb.) ismerő és megtapasztaló, azoktól maximálisan érintett tömegről van szó, hanem az „áhítatos tömeg”-ről, amelyet mitikus képzetek kötnek egybe. A szónok itt nem kényszerül racionális-kognitív érvelésre, ezek a háttérbe szorulnak, s a rétornak itt elegendő szimbólumokban beszélni, szimbolikus üzeneteket eljuttatni a sokasághoz, amely épp sokaság jellegével az igazság megkérdőjelezhetetlen mércéjének tűnik, s ezzel a biztos és megrendíthetetlen tudattal tekint önmagára. Holott, ha ismernék és értenék az itt egybegyűltek a rendre meghivatkozott magyar kulturális hagyományból teszem azt Berzsenyit, akkor pontosan tudnák: „Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”

A tömegben az egyéni viselkedés jelentősen módosul, s az elsajátított(nak vélt) kulturális mintázatok jelentősen elhalványulnak. Tusványoson a tömeg a politikus nyersanyaga, akit az érzelmek nyelvén kell megszólítani, az igen és nem, a fekete és fehér dichotomizált világával hatni rá, csábító vezényszavakkal, s a jövőre vonatkozó ködös és délibábos, levegőben lógó ígéretekkel, ahol messze nem az ígéret potenciális realitása vagy irrealitása az érdekes, hanem a közös mítoszba való beágyazottsága.

Ebben a világban a politikai ellenfelet dehumanizálni szükséges: a parlamenti folyosón az állatot kell benne meglátni, a gusztustalan kinézetű, szőrét hullató sunyi rókát, emitt, Tusványoson az ízletes sörön éktelenkedő, teljesen felesleges és egy laza kézmozdulattal lesöpörhető sörhabot. Itt, a tusványosi szakrális térben lesz igazán érthető, hogy vannak a haza pártján álló mieink, vagyunk mi, akik különbek vagyunk, mindezzel a történelemből jól ismert élcsapat-élmény érzületét felelevenítve, s velünk szemben ott van az ellenség, a sörhabként lesöpörhető „azok”, akik a sörre és a hazára egyként veszélyt jelentenek. A lelkiismeret elhallgattatása épp az ilyen közegben látszik a leginkább biztosítottnak, itt válik szükségessé a saját értékrend folyamatos igazolása, s az ellenség feláldozásának legitim lehetősége a saját értékrend oltárán.

A kényszeres azonosulás, a konformizmus itt kéz a kézben jár a kritikai észrevételek teljes hiányával, elsorvadásával.

A szertartás során a bűnbakfelmutatás élményéről folyamatosan gondoskodni kell: így szükséges rámutatni az Egyesült Államokra, Brüsszelre, a nyugati hatalmakra, s elengedhetetlen szóba hozni az egyetemes (nem mellékesen legfőképp a zsidó-keresztény hagyományból táplálkozó) nyugati értékek silányságát, amelyeken az új, feltörekvő, avantgárd erők, így Kína is csak nevetni képes.

Az adott helyszín a vezérkultusz legjobb termőtalaja. A vezér itt már nem is személy, hanem elvont szimbólum, bölcs gondviselő, megmentő és szabadító, gubernátor, a jövő mérnöke.

Itt, akár egy pékségben, komoly munka figyelhető meg: a nagy és szent kollektivitás közös kenyerének előállítására alkalmas egyentészta megmunkálása zajlik több napon át.

Hogyan is írta József Attila a Tömeg című versében?

„Kenyértésztaként dobódik,
hánykolódik, dagasztódik
a tömeg.
Tömény őssejt, püffeteg
tapogatóit kibontja,
nyúlik, válik amőbaként,
más dudorait bevonja.”

ITT OLVASHATÓ

AZ EGYETEMEK NEM AKARNAK KIMARADNI AZ ERASMUS PLUSZ, ÉS A HORIZONT EURÓPA PROGRAMBÓL

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2023.07.28.

Jelenleg úgy tűnik, a 21 modellváltó magyar egyetem jövőre kimarad az Erasmus Plusz oktatási és a Horizont Európa kutatás-fejlesztési programból, mert a kormány nem teljesíti a korrupcióellenes intézkedéseket, amikhez a programokra vonatkozó jogszabály-módosítások is hozzátartoznak. Két volt egyetemi vezetővel beszélgettünk arról, mit jelent ez az egyetemek számára. Egyikük azt mondja, az egyetemek elkeseredettek és dühösek, hisz' ma már a Horizont Európa és az Erasmus Plusz nélkülözhetetlen az oktatáshoz és a kutatáshoz is. Másikuk abban bízik, hogy feszítik ugyan a húrt, de az a végén talán csak nem pattan el. Mert, ha kimaradunk, és ezt el is fogadjuk, akkor félő, ez egy lépés afelé, hogy előbb-utóbb az ország kimaradjon az EU-ból is.

Az egyetemek szerepe egyre fontosabbá válik a nemzetgazdaságok életében. Magyarországon pedig a kormány elvárja, hogy ne csak a naprakész tudással rendelkező szakemberek képzésével, hanem a kutatásfejlesztéssel is hozzájáruljanak az ipar különböző területeinek megerősítéséhez. Ehhez nyújtott segítséget az Erasmus Plusz és a Horizont Európa. Míg az Erasmus Plusz a diákok számára az unió által nyújtott ösztöndíj program, a Horizont Európa az egyetemeknek hasznos kutatás-fejlesztési program.

Bár Navracsics Tibor még alig egy hete is úgy nyilatkozott, hogy az idei programokat nem fenyegeti veszély, és az Európai Bizottságon múlik, mikor érkezik meg a pénz, egy csomó pályázó már az idén elveszítheti az EU által támogatott ösztöndíjat, és a modellváltó egyetemek is kimaradnak a támogatásból...

ITT OLVASHATÓ

ÚJABB AKKUGYÁR ÉRKEZIK, EZÚTTAL NYÍREGYHÁZÁRA – HUPPA-LAPSZEMLE

HUPPA
Szerző: HUPPA-VÁLOGATÁS
2023.07.28.

Szijjártó Péter újabb bejelentést tett

Nyíregyházán ez lesz a második akkumulátorgyár.

Összehívja hétfőre Kövér László a rendkívüli parlamenti ülést

Ezen többek között a svéd NATO-csatlakozás ratifikálásáról is szavaznának, de aligha fognak, mivel a kormánypártok várhatóan bojkottálják majd az ülést.

Orbán beszéde nem használt a határon túliaknak

Markó Béla szerint mostanra már kialakult egy hol kimondott, hol kimondatlan szembenállás Románia, Szlovákia, Csehország és Magyarország között.

Orbán Viktor: Nagy lehetőségeket látok a szlovák-magyar kapcsolatokban

Például…?

Joe Biden a Fehér Házban fogadta Giorgia Melonit

Az olasz politikust a tavalyi választás idején még a populista jobboldal egyik veszélyes szereplőjének tartotta az amerikai elnök.

Orbán szerint a Fradi az egyetlen komoly magyar csapat

Ha ezeket elverik a szabadnapos feröeri villanyszerelők, milyen lehet a többi?

A miniszterek távoztak, de ugyanúgy tele vannak fideszesekkel az egyetemi kuratóriumok

Vezérigazgatók és NER-es üzletemberek…

Gulyás Gergely és a Lölő-jelenség

Pesty László Tusványoson vont párhuzamot a Biden- és „Lölő-klán” között, mindkét esetet úgy értékelve, hogy a kirakatban lopnak, csalnak, hazudnak.

Az éjszaka megint tízmilliárdokat tologatott Orbán Viktor

… soha nem érhet véget…

Tovább drágul a Corvinus Egyetem Ménesi úti campusa

Az így 15,4 milliárdba kerülő fejlesztés azonban már nem a magyar államot, hanem a Maecenas Universitatis Corvini Alapítványt gazdagítja, miután a kormány két évvel ezelőtt ingyen átadta a teljes intézményt a szervezetnek. A felújítást Orbán Viktor barátjának, Garancsi Istvánnak a cége végzi.

Bogányi-féle luxuszongorát is vásárol a kormány 80 millióért a nemrég vett brüsszeli EU-s főhadiszállásra

Ezen zongorázzák majd a különbséget?

Budaházyék felkerültek az FBI repüléstilalmi listájára

Nincs kegyelem.

Szijjártó visszakönyörögné az oroszokat az olimpiára

“Szijjártó Fukuokában nem fejtette ki részletesen, hogy az orosz sportolók visszatérése miként vetne véget a háborúnak. Pedig biztosan van róla elképzelése, magára valamit adó külügyminiszter nem pufogtat frázisokat, nem beszél a levegőbe…”

Fóliaországot teremtett az Orbán-kormány

Európa rajtunk röhög. Tudnánk mi is, ha bírnánk…

Letiltotta az MTI a Rogán államtitkárának testvéréről szóló közleményt

Akkor megosztjuk: Tompos Mártonnak, a Momentum frakcióvezető-helyettesének újabb bizonyítékok jutottak a birtokába, amelyek szerint az ország több pontján is felfedezett, használt autógumikból álló illegális lerakatok összefüggésbe hozhatók Rogán Antal egyik államtitkárával, Benkő Ádámmal. Milyen védelemre számíthatnak a bántalmazott nők ma Magyarországon?

ITT OLVASHATÓ

SPRICKOLÓ TÖMEGEK

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.07.27.

Testőrökkel úszta át a Balatont Novák Katalin. A százezres úszódressz, és a nyilatkozat után, miszerint „Balaton-átúszás csak itt, Magyarországon van” – amitől az embernek tátva marad a szája, mennyire lényeglátó ez a mi Katikánk -, hogy fogdmegek úsztak mellette a hűs habokban, sőt, egy csónak is követte őt nagyobb baj esetére, nem lepődünk meg. A nagyság ezzel jár. Már csak arra lennénk kíváncsiak, amit soha nem tudunk meg, hogy köréje milyen sugarú kört húztak a testőrök, hogy a tömegek ne sprickolják le őtet, mint Bástya elvtársat az uszodában.

Tán két hete nagy viharok voltak Ausztriában, ahol Alexander Van der Bellen államelnök magában kucorgott egy vasúti kupéban, a sínekre pedig fák dőltek, így órákra ott is rekedt. Később tűzoltók szabadították ki szorult helyzetéből. Nagy valószínűséggel ő már harminc évvel ezelőtt is így utazott, és a jövőben is így fog. Mi, itt a keleti végeken mindig elcsodálkozunk azon, ha bármely más, hanyatló nyugati ország közjogi méltósága a boltban beáll a sorba, és nem hegesztik le csatornafödőket amerre jár s kel a hazájában.

Rosszmájú magyarok, akik egy kicsit sem tisztelik az arra egyébként méltatlan helyi „nagyjainkat”, azon morfondíroztak Novák rohadt drága úszódressze kapcsán, hogy vajon golyóálló volt-e, mert azon sem lehetne csodálkozni. Mindig érdekes és lehangoló megfigyelni, ahogyan elnyerik – Orbán kiosztja nekik – a magas hivatalt, miképpen emelkednek el a szaros anyaföldtől, egycsapásra feledve el, honnan jöttek, s tán arról is, hogy ugyanúgy luk van a seggükön, mint a farhátat majszoló Mária néninek és sorsosainak.

Keveredni, közelébe kerülni a „népnek”, amelyből vétettek, innentől fogva nem lehet, és nem is akarnak. Adódik tehát a kérdés, vajon mi az a különös érdem és érték, ami elkülönülésüket önmagukon kívül igazolja, s honnan veszik a késztetést és egyben merészséget, hogy elitnek képzeljék magukat. Legfőképpen pedig honnan jön az alattvalói lét azon tudata, amely úgy tekint rájuk, mint akiknek joguk van tőlük különb életet élni, holott létük – Nováké is – a végeredményt tekintve teljesen haszontalan.

Kettőn áll tehát a vásár. Mi termeljük ki magunk közül csodálatunk tárgyait, akik viszont azonmód feledik, hogy szolgálniuk kellene, helyette pedig valami arisztokratikus gőg alakul ki bennük. Előjogokat képzelnek maguknak, mint Bástya elvtárs, aki miatt ki kellett volna üríteni az uszodát, s hogy ez nem történt meg, a jegyszedő bánta, akinek az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt, mint emlékezhetünk. És be is vallotta. A lényeg azonban a mind nagyobb távolság a nép egyszerű gyermekeitől...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN REJTEGETI, HOGY CSŐDBEN VAN AZ ORSZÁG, A NER-KÖZELI CÉGEK MIATT - AZ MNB VESZTESÉGEIT MÁR NEM TUDJÁK KIFIZETNI

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2023.07.27.

Orbán megpróbálja elrejteni az emberek elől, hogy fizetésképtelenné vált a magyar állam, mert nem tudja kifizetni a tulajdonába tartozó Magyar Nemzeti Bank veszteségeit. Az MNB vesztesége a magyar állam vesztesége. Ennek a veszteségnek az összege, amit nem tudnak kifizetni, a magyar állam hiánya. Aki nem tudja a kötelezettségeit teljesíteni, mert nincs annyi pénze, az csődben van. Márpedig ez a helyzet, Magyarország csődbe jutott. Orbán úgy próbálja ezt eltakarni az emberek elől, hogy elválasztja az MNB-nél felhalmozott veszteséget a magyar államtól, ami abszurd.

A Magyar Nemzeti Bank 2300 milliárdos vesztesége nem független a magyar államtól. Az a magyar állam vesztesége, mert a költségvetésből már nem tudják kifizetni. Ez az államcsőd. Az MNB tulajdonosa a magyar állam, az MNB vesztesége a magyar állam vesztesége, amit a törvény szerint az államnak kellene betenni, de nincs rá pénze. Orbán ezért úgy tesz, mintha az MNB vesztesége független lenne az államtól. Azt gondolja: elég, ha az MNB veszteségeit nem írják bele az éves költségvetésbe, és akkor nem látszik a hiány. Hamisítással, csalással, trükközéssel becsap mindenkit.

2300 milliárd forint bődületesen sok pénz. Egyszerű ember ezt úgy tudja elképzelni, hogy a magyar lakosság bankokban elhelyezett teljes megtakarítását 6-7 ezer milliárdra becsülik. Ehhez képest kell elképzelni, mekkora veszteséget tapsoltak ezek össze a hozzá nem értésükkel, a rossz döntéseikkel, a pazarlásaikkal és a lopásaikkal, ahol a hitelek bődületes kamatait az MNB fizette, és nem a hitelezett NER-közeli cégek, akik csak nyertek rajta. Közönséges tolvajok ezek, akik szétlopták az országot. De haladjunk sorjában.

A veszteséget eldugják az MNB-ben

A fekete-fehér helyzet ez: a törvény szerint a magyar államnak az egyszemélyes tulajdonában levő Magyar Nemzeti Bank veszteségeit ki kellene fizetnie, de nem tudja, mert nincs rá pénze. Csődbe jutottak. Ezt egy önkényes törvénymódosítással akarja Orbán elleplezni, hogy ne kelljen a magyar államnak saját nemzeti bankja veszteségeit kifizetnie, hogy ne derüljön ki a csőd. Ezzel leválasztja magáról saját veszteségeit, eldugja az MNB-ben, mintha az nem lenne, mintha semmi köze nem lenne hozzá. Mintha az a Magyar Nemzeti Bank magánügye lenne. De nem az.

Ha Orbán betartaná a törvényt, és kifizetné az MNB veszteségeit, akkor a költségvetésben akkora hiány keletkezne, hogy vagy hadiállapotnak megfelelő brutális megszorításokra lenne szükség, de ha az sem elég, akkor az állam más kötelezettségeinek nem tudna eleget tenni. Nem tudna fizetni a hitelezőinek, a közalkalmazottaknak, a nyugdíjasoknak, stb., amitől nyilvánvalóvá lenne a csőd. Így azonban a csődöt megpróbálják eldugni az MNB-ben, az ottani veszteséget leválasztani és elkülöníteni a költségvetéstől, mintha az nem létezne.

Azt játsszák el, mintha a magyar állam rendben lenne, a magyar állami költségvetés stabil lenne, attól függetlenül van az MNB vesztesége, amihez nekik semmi közük. Azt majd az MNB megoldja. Miközben az MNB vesztesége a magyar gazdaság csődje miatt halmozódott fel, mert a forint stabilizálása érdekében olyan kamatterheket kellett vállalniuk, ami iszonyú veszteségeket okozott. Úgy is lehet mondani, hogy amikor választani kellett, akkor valójában az MNB-be „csoportosították át” az állam veszteségét, hogy elrejtsék azt. Úgy csinálták, hogy a veszteség ott jelenjen meg...

ITT OLVASHATÓ

POLÓNYI ISTVÁN: MAGYARORSZÁGON A FIDESZ MIATT NEM LESZ VILÁGSZÍNVONALÚ EGYETEM

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2023.07.27.

Szerdán este 126 ezer diák örült vagy sírt, aszerint, hogy felvették-e arra az egyetemre, főiskolára, ahová jelentkezett. Polónyi István oktatáskutató szerint a választásnál a legkisebb szerepet az játszik, hogy valamilyen egyetemi rangsorban hányadik az adott intézmény. A választást valójában ugyanis a szocioökonómiai háttér határozza meg. Mint mondja, az oktatáspolitika igazából többtényezős játék, nagyon fontos szerepe van benne a régiók politikai lobbijainak. Emiatt a kihelyezett tagozatok száma nőni fog, ugyanakkor semmi esélye annak, hogy Magyarországon lesz világszínvonalú egyetem.

A fiatalok figyelik az egyetemi rangsorokat, számít ez abban, hogy melyik intézményt választják?

Erre viszonylag egyszerű válaszolni, mert vannak ilyen kutatások, de ez a kérdés azzal is összefügg, hogy mire szolgálnak ezek a rangsorok. A kutatásokból az látszik, hogy a tanulók egy része valóban figyeli a minőséget, az indikátorokat, az elismertséget. Másik részük az ismerősök, barátok véleménye, esetleg intézményi reklámok alapján választ. Egy harmadik csoport az intézményi életet figyeli, azt nézi, hol lehet jól szórakozni. A negyedik csoportba tartozók pedig – azok, akik gazdaságilag nehezebb helyzetben vannak – a kollégiumok és a jó közlekedés lehetőségeit nézik. A nemzetközi rangsorokat a diákok maximum két százaléka olvassa. De nem is csoda, hisz' mit lehet abból kiolvasni, hogy a Műegyetem egy rangsorban a 800. helyen van. Vagyis igazából ezeknek a nemzetközi rangsoroknak nincs jelentőségük...

ITT OLVASHATÓ

KÖZPÉNZMILLIÁRDOK IS VANNAK A TIBORCZ ISTVÁN FELÉ ÁRAMLÓ VAGYON MÖGÖTT

G7.HU
Szerző: JANDÓ ZOLTÁN
2023.07.27.

„A társaság többségi tulajdonosa 50 százalékot meghaladó részesedéssel Jellinek Dániel.”

A jogszabályi hivatkozások után ez az első érdemi információ a Hungarian Real Estate Financing Zrt. (HREF) bemutatkozó oldalán. A vállalat valóban a hetedik leggazdagabb magyar cégbirodalmának egyik ékköve. Az elmúlt években több tízmilliárd forintnyi profitot csinált abból, hogy jóval a tényleges értékük alatt megszerezte egyes bankok – például az állam által megmentett MKB – nem teljesítő hiteleit, majd elérte, hogy az adósok mégis fizessenek. Ekkor azonban már nem a hitelező banknak, hanem a HREF-nek.

A hatalmas nyereség egy jelentős része azonban annak ellenére sem Jellinek Dánielt gazdagította, hogy a bemutatkozóban is kiemelt állítás igaz, és a cégnek tényleg ő a többségi tulajdonosa. Ez a vállalat és a rossz banki hitelekből származó pénz volt a fő forrása annak a 27 milliárd forintnak, amely az elmúlt években folyt Jellinek Dánieltől a miniszterelnök családjának irányába.

Plázák, szállodák, lakópark – de honnan jött a pénz?

Múlt héten részletes cikkben mutattuk be, hogyan juthatott el az ország egyik leggazdagabb emberétől, Jellinek Dánieltől több tízmilliárd forint Orbán Viktor vejéhez, Tiborcz Istvánhoz. A történet röviden összefoglalva:

- Jellinek Dániel egy ausztrál településről elnevezett vállalata, a Geraldton Zrt. az elmúlt években több tízmilliárd forintot fizetett ki osztalék formájában egy országos szinten kevéssé ismert pécsi vállalkozó cégének úgy, hogy a pénzmozgásokat igyekeztek elrejteni.

- A pécsi vállalkozó cége azonnal tovább is fizette a Jellinektől érkező pénzt.

- Bár a milliárdokhoz jutó vállalat egyedüli tulajdonosa papíron az említett pécsi vállalkozó, valójában itt is van egy rejtélyes másik részvényes, aki ráadásul a továbbfizetett pénz szinte egészét megkaphatta.

- A pécsi vállalkozó Tiborcz István közeli ismerőse.

- Amikor a pécsi vállalkozó cége osztalékot fizetett, Tiborcz István legfontosabb vállalatában minden alkalommal a kifizetett összegnek egy jól meghatározott része, valamivel több mint 94 százaléka jelent meg osztalékbevételként. Ennek forrását a kormányfő vejének cégénél külön kérdésére sem árulták el.

- Az ügyben érintett társaságoknak – így a pécsi vállalkozó és Jellinek vállalatainak is – egy olyan iroda könyvelt, amelynek egyik tulajdonosa Tiborcz István cégcsoportjának dolgozott, és amely az Orbán-család számos vállalatának beszámolóit készíti évek óta.

- A történet azzal zárult le, hogy Tiborcz István birodalma tavaly év végén egy érthetetlenül túlbonyolított ügylet keretében megvette Jellinek Dánieltől a korábbi kifizetőcéget, a Geraldton Zrt.-t.

A Geraldton volt tehát a két milliárdos, Jellinek és Tiborcz cégbirodalmát összekötő talán legfontosabb vállalat, amely hatalmas nyereségéből tízmilliárdokat fizetett ki rejtélyes tulajdonosának, és a lánc végén minden jel szerint a miniszterelnök vejének. Ez a hatalmas nyereség azonban nem a Geraldtonnál keletkezett, hanem a több száz céget számláló Jellinek-birodalom mélyén.

Persze a Geraldton önerőből is komoly profitot érhetett volna el az elmúlt években, a társaságnál ugyanis hatalmas vagyon halmozódott fel. A vállalat* mások mellett olyan ingatlanokat birtokolt részben vagy egészben, mint a Duna Pláza, a Corvin Pláza, négy vidéki bevásárlóközpont (pdf), a Sofitel (pdf), a Gellért Szálló vagy éppen egy fejlesztés alatt álló lakópark. Több pláza esetében ráadásul az üzemeltető is a Geraldton érdekeltségébe tartozott.

Az említett ingatlanok egy része mostanra hivatalosan is Tiborcz Istvánhoz vagy hozzá kötött cégekhez, alapokhoz került, de a pénzáramlások alapján a vagyon haszna már az előző években is őt gazdagította. Vagyis inkább csak gazdagította volna, ezekből a vagyonelemekből ugyanis a Geraldtonnak az ebben az időszakban elért hatalmas nyereségéhez képest csak elenyésző bevétele származott.

A továbbadott profit jelentős része nem ingatlanokból, hanem teljesen más tevékenységből, úgynevezett követeléskezelésből érkezett.

Ezt azonban az érintettek láthatóan nem akarták nagydobra verni. Vélhetően már csak azért sem, mert állami biznisz is volt a háttérben...

ITT OLVASHATÓ

TUSNÁDFÜRDŐI ÁLMOK

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2023.07.25.

A Tusnádfürdőn összetákolt pódiumnak, melyre évente egyszer - az úgynevezett Úrfelmutatáskor - felmászik a Vezér, négy lába van.
Ebben különbözik a Vezértől, akinek csak kettő, de legalább mindkettő aranyból, habár ellenfelei szerint csak szépen kiszidolozott rézből vannak azok, imígyen hasznosítva az ősi tradíciókat.
A piedesztál négy pillére, melyre a szeretett Vezér és Kancellár évente szent buzgalommal felmászik a neonacionalizmus/sovinizmus, a revansizmus, a Kárpát-medence magyar szupremáciájának álma és a vélelmezett magyar kultúrfölény.
Csupa-csupa Horthy korabeli idea, icipicit a korhoz igazítva, de lényegét tekintve ugyanaz, melyet Klebelsberg Kunó hirdetett anno, a múlt század első harmadában.
Hát így vagyunk ma, miközben a világ forrong, egy új népvándorlás, meg a mesterséges intelligencia áll a kapunk előtt, mi meg elvesztettük a világ megértésének fonalát száz évvel ezelőtt.

Igaz, a mai nacionalizmus csak megszokásból emlegeti a kommunistákat, mint ellenfelet, helyette a globalizáció a fő ellenség, meg a brüsszeli bürokraták, a migránsok és a mások, legyenek azok bárkik, akik nem mi vagyunk.
Habár ez a "mi" is állandóan változik, hol mi fiatalok, hol mi polgárok, hol meg mi, hazafiak vagyunk, mikor éppen nagyon magyarok (mint tudjuk, három magyar = egy sváb, egy zsidó meg egy cigány...) vagyunk.
A szűkebb Kárpát - medencét se vagyunk képesek megtölteni, 2050-ben - holnapután - nyolc és félmillióan leszünk, tíz aktív dolgozóra öt nyugdíjas fog jutni, ennek összes gazdasági-társadalmi következményével együtt.
És azt se lehet ma pontosan prognosztizálni, hogy a munkaképes korú lakosságból hány embernek lesz munkája.
Ma azt jövendölik, hogy a munkahelyek negyedét automatizálja a mesterséges intelligencia, aztán ugye itt a klíma változás is, a fene tudja, elég lesz-e a problémák megoldásához a csodálatos feeling, mely szerint mi magyarok vagyunk.


De egyelőre úgy tűnik, hogy a pökhendi beképzeltség és kivagyiság legyűri a józan észt, Nagyurunk előszeretettel provokálja azokat az országokat, melyek párszázezer magyaar túszt mondhatnak állampolgáruknak, hadd örüljön a magyar, hogy milyen bátrak vagyunk!
Mígnem egyszer csak meg nem jelennek mondjuk a Zsil-völgyi bányászok, elbeszélgetni székely véreink beilleszkedési nehézségeiről.
Nopersze az is valami, hogy Románia húsz miniszterelnököt fogyasztott el az alatt az időszak alatt, míg mi ezt az egyet amortizáljuk - vajh melyik ország demokratikusabb?.
Egyébként sikeresen amortizáljuk, hiszen már úgy néz ki, mint Shrek, csak nagyobb a hasa és kevésbé rokonszenves.
Ő bizonyára érdekes kísérletnek tartja, hogy tesztelje - még mit engedhet meg magának egy másik állam területén.
Ez dicséretes a tudomány szempontjából, de könnyen úgy járhat, mint az álruhás brahmaputrai maharadzsa, aki mire kiderült mekkora nagyúr is ő, kapott már száztizenkét pofont...
Ami azt illeti, a móc kecskepásztorok béketűrő népség, de láttunk mi már puliszkát robbanni.
Én még fel se igen rónám nekik, hiszen ha a lakásodba meghívás nélkül beballag évente egyszer a szomszéd Józsi, felugrik at ebédlőasztalodra, letolja a gatyáját, majd odacsinál a damasztabroszra, te is elkezdenél idegeskedni - talán...

ITT OLVASHATÓ

A KORMÁNY SZÁMÁRA AZ OKTATÁSI RENDSZER = A GYEREKMEGŐRZÉSSEL (1. RÉSZ)

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2023.07.24.

Úgy tűnik, megpecsételődött Magyarország és a ma iskolába járó fiatalok jövője. A Fidesz oktatáspolitikájának köszönhetően, a végzősök nemcsak Nyugat-Európában nem tudnak majd a munkaerőpiacon elhelyezkedni, hanem Ázsiában sem. Már nem csak Japán, vagy az irigyelt „kistigrisek” (Koreai Köztársaság, Tajvan, Szingapúr, Hongkong), hanem a vietnámiak is előttünk járnak. A magyar iskolarendszer pedig még mindig abban a csapdában vergődik, hogy a társadalmat szűk elitre, és széles cselédrétegre osztaná.

A magyar szülők, pedagógusok diákok irigykedve olvashatják, hogy szárnyal a vietnámi oktatási rendszer. Az ázsiai ország gyerekei a világ egyik legsikeresebb oktatási rendszerében tanulnak, amit az olvasás, a matematika és a természettudományok nemzetközi felmérésein elért kiemelkedő eredmények is tükröznek. A Világbank legfrissebb adatai azt mutatják, hogy a vietnámi diákok a tanulási eredmények összesítésében nemcsak a malajziai és thaiföldi, hanem a több mint hatszor gazdagabb brit és kanadai tanulóknál is jobban teljesítenek. Ráadásul az országon belül nem mutatkozik meg olyan mértékű egyenlőtlenség – regionális és nemi szinten – a diákok eredményeiben, mint máshol. Minderről az Economist nyomán a Privátbankár számolt be.

A cikkből azt is megtudhatjuk, hogy a siker kulcsa a tanárokban a keresendő – akik nem feltétlenül képzettebbek másoknál, hanem egyszerűen hatékonyabbak. A vietnámi tanárok azért végzik jól a munkájukat, mert az állam jól bánik velük, gyakran továbbképzésre mehetnek és kötött tanterv helyett jelentős szabadságot kapnak arra, hogy az órákat érdekesebbé tegyék. A regionális egyenlőtlenségek leküzdése érdekében az elmaradott területeken dolgozó tanárokat jobban megfizetik, értékelésük pedig a diákok teljesítményén is alapul. Azokat, akiknek a tanulói jól teljesítenek, „tanári kiválóság” címekkel jutalmazzák...

ITT OLVASHATÓ

A FIDESZ OKTATÁSPOLITIKÁJA BEZÁRJA A MOBILITÁS KAPUIT (2. RÉSZ)

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2023.07.26.

A Fidesz oktatáspolitikájának köszönhetően, a magyar oktatás már nem csak a nyugati országokétól, nem csak az „ázsiai kistigrisekétől”, hanem még a vietnámitól is lemaradt – írtuk cikkünk első részében. Most feltárjuk azokat az okokat, hogy miért is nem elég a tíz év után „leváltott” magyar pedagógus életpálya a jobbításhoz, és milyen kedvezőtlen változások történtek 2010 óta, vagyis mióta a Fidesz irányítja az oktatást.

Nem minden a jogállás. Vagy mégis?

Az Orbán-kormány kommunikációja szerint a pedagógusok jogállásának megváltoztatása – státusztörvény – a tanárok érdekeit szolgálja, a „tanári hivatás megérdemel egy önálló jogállást”. Pitti Zoltán közgazdász, gazdasági elemző szerint a státusztörvénnyel egyrészt a közalkalmazotti kiadásokat akarják lefaragni, másrészt egyúttal fegyelmezni akarják a renitens pedagógus társadalmat. Ha kikerülnek a közigazgatási besorolásból, akkor lényegesen gyengülnek a jogaik is.

Pintér Sándor oktatásért is felelős belügyminiszter kijelentette, a státusztörvény azt a célt szolgálja, hogy segítsenek a pedagógusok tekintélyének visszaállításában. Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár abban bízik: „mindenki tapasztalni és látni fogja majd, hogy igenis működőképes struktúrát hoztunk létre, amiben benne van az, hogy középtávon jelentősen javuljon a pedagógusok foglalkoztatási környezete, ezáltal pedig javuljon a köznevelés minősége.”

Ám a Fidesz nem először hoz létre új pedagógus életpálya-szabályozást. Egy pillanatra tekintsünk vissza az első (2013) ilyen „kormány-akcióra”, ami akkor „csodafegyvernek” nevezte a pedagógusok életpályájának akkori szabályozását, amit most, tíz év után le is váltottak.

Az akkor még létező edupress.hu azt írta 2014. június 12-én: „az elmúlt év szeptemberében vezették be a pedagógusok előmeneteli rendszerét, amelynek kidolgozása során az Oktatási Hivatal (OH) szakemberei a külföldön évek óta működő oktatási minőségbiztosítási rendszereket is figyelembe vették. (…)

A pedagógusok minősítési rendszeréhez kiadott útmutató szerint a minősítési rendszer az életpályamodell központi eleme, működtetésének előnyeit pedig már évekkel ezelőtt felismerte a fejlett és a fejlődő országok nagy része. Éppen ezért a hazai rendszer kidolgozását a szakemberek részéről sokoldalú, sokéves kutatómunka és alapos vizsgálat előzte meg, melynek során többek között tizenegy ország (Anglia, Ausztria, Finnország, Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország, Svédország és az Amerikai Egyesült Államok) minősítési rendszereit vették górcső alá. Az a példa, amelyből a legtöbbet merítettek a hazai koncepció megalkotói, az angliai. Innen ered a folyamatos szakmai fejlődés, az élethosszig tartó tanulás elve, amely az értékelési rendszerrel és az életpályamodellel is összefügg. (…) Az előmenetel ebben a rendszerben olyan tényezőktől függ, mint a pedagógiai attitűdök (olyan értékek, elkötelezettség amelyek a pedagógustól elvárhatóak), a pedagógiai ismeretek és a tudatosság, illetve a szakmai képességek. (…) Hazánkban a különböző fokozatok elérése nemcsak a magasabb presztízsű szakmai feladatok ellátását, hanem a fizetésemelést is maga után vonja – ez utóbbiban különbözik a rendszer a külföldi példáktól.”...

ITT OLVASHATÓ

VASÚTI VONALBEZÁRÁS: „ELSORVASZTJÁK, RÁMONDJÁK, HOGY GAZDASÁGTALAN, BEZÁRJÁK, EZ MEGY”

TELEX
Szerző: TENCZER GÁBOR
2023.07.26.

Augusztus 1-től jármű- és személyzethiány miatt tíz vidéki vasúti mellékvonalat bezár a MÁV. Az utolsó körös vonatok egyikén, a Karcag és a Tisza-tó között közlekedő öreg Bzmot motorvonaton – ahogy a helyiek becézik ugráló mozgása miatt, a Pattinkán – mi is teszünk egy kört, és megnézzük, mit szólnak az intézkedéshez a térségbeliek. Nagyjából ezt:

- „Elsorvasztják, rámondják, hogy gazdaságtalan, bezárják.”

- „Elvették a falvaktól a postát, a takarékszövetkezetet, most a vasutat, mi lesz így?”

- „Lópikula lesz itt, nem pótlás.”

A felújított karcagi vasútállomáson ténfergünk, ahol már az indulási időpont előtt fél órával az egyes vágányon áll a nevezetes motorvonat: a Bzmot. Dízelmotorja magabiztosan dohog.

Az állomásépület körül alig van fa, a hőségben dönti a meleget a járda, úgyhogy jobb lesz behúzódni a váróterembe. A bejárati ajtó fotocellás, a jegykiadó hölgy udvarias, de kérdésemre, miszerint van-e a környéken valami büfé, közli: az nincs...

ITT OLVASHATÓ

LEGFRISSEBB HÍREK A TELEXEN

AZ ILLIBERALIZMUS ALKONYA

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.07.26.

Nem szeretne az ember a lombrosóság hibájába (bűnébe) esni, de Orbán Balázs feje valami idvezült debilitást mutat, midőn az Alapjogokért Központ nagyformátumú kiadványát népszerűsíti. Feltartott hüvelykujj, bamba mosoly, s mindezt a jobboldali szellemi, de legfőképp erkölcsi fölény nevében. Mint annak az üzenete, hogy na, most úgy odacsaptunk az ellenségnek, hogy ebből az ütésből felállni már képtelen, és minimum behúzott farokkal (szőrét hullató vidéki róka) sompolyog el a küzdőtérről lehajtott, megszégyenült fejjel.

Nem éppen. Orbán Balázs a nagyobbik (zsírosabb, súlyosabb) Orbán politikai igazgatója, takarjon ez a hivatal akármit is, lényege azonban az ostoba szervilizmus, az önfeladás, és a kötelező eszme kétségek nélküli szolgálata. Az ilyesmi soha nem vezet jóra, ha az ember megszűnik gondolkozni, akkor olyan lesz, mint hősünk, bár azt nem akarnám mondani, csak rá kell nézni, holott de. Ez a kisebbik Orbán ezúttal azért csinált hülyét (vásári majmot) magából, mert az Alapjogokért Központ közpénzből egy könyvnek nevezett valamit adott ki.

Állított elő. Inkább ez a frappánsabb megfogalmazás, mert olyasmiről, aminek tartalma nincsen, csak formája, nehéz frappáns értékelést írni, s igazából nem is lehet. Ilyképp szükségszerűen a jelenségről lehet mesélni, a kiadványban megbúvó morális, intellektuális nihilről, ami ráadásul még attól is terhes, hogy humorosnak lett szánva. De mit várjunk egy olyan csapattól, amelynek ebbéli készségeit egy baginacsa páros képviseli, és ezzel mindent el is mondtunk. Az a vicces az egészben, hogy azt hiszik, ez vicces.

És ez a téveszme látszódik Orbán Balázs bamba vigyorán is. De nem feszítem tovább a húrt, hősünk feltartott hüvelykujjal mutatja be a lehengerlő műalkotást, ami nem egyéb, mint Michael J. Knowles amerikai konzervatív politikai kommentátor most megjelent Miért is szavazzunk a libernyákokra? című könyve. Ez a „könyv” 245 teljesen üres oldalt tartalmaz, ami lehengerlő – és sárba taposó – közlés arra utalna a maga lehangoló módján, nincs olyan dolog, amit a „libernyákokkal” kapcsolatban vonzónak vagy értéknek lehetne tekinteni.

A „libernyákok” tehát nincsenek is ebben a megközelítésben, azaz előttünk áll, midőn az illiberalizmus elérte ormait, teljesítőképességének csúcsát, ami nem egyéb, mint a puszta tagadás. Hogy mit tagad, azt hosszan lehetne részletezni, ám, ha egy szóval lehetne utalni rá, mint ami a liberalizmus lényege, akkor a szabadság az, amire nem létező megvetendőként tekint. De azt sem tudjuk, mit kínál helyette, mint egyedül üdvözítőt, mert erről nincsen tudomásunk, hacsak nem a régi fideszes szlogent: „folytatjuk”.

Ám, mint emlékezhetünk, akkoriban, amikor ez volt az a hívás, amely a bávatagokat szavazni szólította, egy büdös szó nem esett arról, mit is akarnának folytatni. Azaz, a liberalizmus úgymond eltörlése után nem kínált semmit, ami annak értékei helyébe lépne, csak a puszta, öncélú hatalmat, de ezt így bízvást nevezhetnénk akár a totális nihilnek is. S ha Orbán Balázsra nézünk, ez az üresség látszik a bamba képén, és még büszke is rá. Esszenciájuk a rombolás, és mindezt hangosan teszik, harsonaszóra mintegy, az illiberalizmus így menetel a semmibe.

ITT OLVASHATÓ

FORRADALMÁR HÓZENTRÁGERBEN

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.07.23.

Mindaközben, hogy a kedves vezető Tusványoson épp 2030-ig nézett előre az általa uralni kívánt jövőbe, ezer kilométerre tőle, felcsúti, avas szagú hajléka előtt megjelent egy búsképű lovag. Egy magányos hős, egyszemélyes forradalmi hadsereg, és berendezkedett a ház előtt. Takaros kis koporsót cíhölt oda, fekete drapériával letakart emelvényre tette, s mellette fehér ingben és hózentrágerben vigyázzba vágta magát, így örökítvén meg az utókor számára a demonstrációt, amit az arra járó verebeken, illetve később zsandárokon kívül senki sem nézett. Esetleg még az Isten a nagy kék ég mögül.

Mire így elrendezkedett, az, akinek az üzenetet fogalmazta a messzi vidéken már oda jutott, hogy jövőre majd már 2040-ig tekint előre hatalmában, mintha nem lenne idő, mintha egyáltalán nem tartana attól, hogy zsírban tocsogó szíve váratlanul felrobban. Attól meg pláne nem, hogy megindul a birnami erdő, mert sérthetetlen burokban érzi magát, amire – valljuk meg – minden alapja meg is van. A román erdő közepén sem kellett attól tartania, hogy netán kifütyölik, beléfojtják a bamba szavait, már ott is zsandárokat rendeltek oda, hogy a cirkusz zavartalan lehessen, ami gesztust aztán levélben meg is köszönt a helyieknek.

Mindeközben Felcsúton a mesélő nevű Keresztény Zoltán a koporsó mellől, fehér ingben, hózentrágerben és vigyázállásban mesélte el, hogy siratja a magyar fiatalságot, ahogyan a koporsó felirata is mutatta. Ilyképp az a gyászos jövő sejlett fel előtte, ami 2030-ig, vagy azon túl, 2040-ig vár reánk, s amit a jelek szerint Orbán háborítatlan hatalomban óhajt tölteni, feledve a saját hazug fiatalságát. A Nagy Imre újratemetését, az ottani üres koporsókat, amelyekre képletesen rátaposva kezdett el törtetni a hatalom felé, ahová az ország vesztére meg is érkezett, és az istennek sem akar onnan távozni.

Védelemre rendezkedett be. Védik őt a fogdmegek, mert mint ahogyan a Karmelitánál megjelentek a kordonbotókat és diákokat abajgatni, könnygázzal fújkálni, azonmód mentek a koporsó mellett feszítő Keresztényhez is, hogy ellene „gyülekezési joggal való visszaélés” miatt eljárást indítsanak. Álmos szombat volt amúgy Felcsúton, az utcán egy lélek sem, a gazda, akinek a háza előtt strázsált a tiltakozó ember, mint láttuk, nagyon messzire volt. Keresztény tehát az ég egy világon senkit nem zavart, nem akadályozott semmiben, még csak meg sem lehetett rajta botránkozni a fehér ingében és hózentrágerében.

Rá nem mondhatják, hogy csőcselék, mint a karmelitások, őt nem vezette félre a dollárbaloldal, bár, ha belegondolunk, abba még bele lehet kötni, ki finanszírozta a snájdig kis koporsót, ami jószágok manapság olyan drágák, hogy alig is futja rá Orbán országa népének. A népeknek ennek – és sok másnak – ellenére a vezérrel baja nincs, sőt, rajongva szereti, miközben a kedves vezető épp szíjat hasít a hátából. De nem lehet mindenki tökéletes, nem tudhatja, mi a jó neki, leginkább az, amit azt mondanak. Harc, megvédés és cirkuszi dobok, zacskó krumpli farháttal, este mise, reggel semmi se. Hullaszag. Ilyen szemüvegen keresztül nézzük hősünket.

A kitartását csodáljuk, a sziszifuszi munkát, hiszen nagy valószínűséggel tisztában van azzal, semmire – illetve még arra sem – megy az akciójával. Rá nem igazán figyelnek, a NER hangadói kiröhögik, akikért a szíve fáj, azok pedig tudomást sem vesznek róla. Hősiessége tehát kilátástalanságában rejtőzik, voltaképp az erkölcsi tartás az, ami egyedül a javára írható, viszont a jelenlegi helyzetben ennél több nincsen. Ennél hatalmasabb tett nem létezhet. Főleg, ha látjuk a Tusványoson sündörgő ellenzékieket, zenészeket, és minden olyan elemet, akik addig sem jutottak el, hogy nem közösködünk a gonosszal.

Hanem lehetőleg távol tartjuk tőle magunkat szavainkban, tetteinkben és hallgatásunkban is. Ám, ha így folytatom, akkor ebből ima lesz, amit viszont nem akar az ember, mégpedig egyáltalán. Keresztény a mi McMuprhynk a Kakukkból, aki legalább megpróbálta, viszont nincs körüle néma indián, sőt, ha ránézünk a felcsúti dácsa előtt készült portréra, Keresztényből úgy süt a magány, mintha Buendia volna a Száz év magányban. De azért állt ott, és hiába szólították fel a zsandárok, vigye el a nyüves kis koporsóját, erre ő hajlandó nem volt, és ebben ki is merült a forradalmi aktus. Viszont nem irigyeljük őt.

Nem azért, mert akkor és ott súrlódása volt az Orbán seggét védő hatalommal, hanem ami ezután következik. Nagy valószínűséggel, mivel egyedül van, levadásszák NAV-val, Megafonnal, akármivel. Keresztény immár megrókásodott, hull a szőre, és izmai is lazulnak. Így ível viszont történelmünk koporsótól koporsóig immár harmincnégy évet átölelve, s megmutatva, hová jutottunk, ahová nem is indultunk egyáltalán. Keresztény autóját ott helyben átkutatták, hogy érezze azt a törődést, ami majd vár rá a jövőben, s ahogy elnézem a kommentszekciót, örülnek a frissen született hősnek. Viszont ennél többre nem futja. Tényleg Buendia, akit látunk.

ITT OLVASHATÓ