Szerző: Rezeda
2024.06.09.
Meg az összes többin természetszerűleg, ha rájött már arra, túl van minden jón és rosszon, veszíteni valója nincsen. Voltaképp ez az, amikor a barlangból nézi a hosszú esőt. Ugyanakkor kedveseim, a másik oldalról ismét Milán bácsi jön, aki végtelen bölcsességében ilyeneket vetett papírra: „Hited szerint nem ő teremtette-e az ostobákat is? És milyen sokat! Úgy látszik tehát, hogy Allah kedveli őket, különben nem teremtett volna belőlük annyit, hogy már-már azt kell gondolnom: butaságra és gonoszságra vannak ráterhelve e világ minden oszlopai”.
Most, hogy mindezt tudjuk, jobb-e nekünk, ez a kérdés. Egyáltalán nem, de nem is rosszabb, mégis valami kis könnyebbséget adhat az a tudat, hogy nem csak a mi egünkön van borulat. Adódhat ugyanakkor a dilemma, mit tegyünk a kígyónkkal, aki, ha nem is minket, de köröttünk már mindent fölzabált. A magyar folklórban ezért is nevezik olykor kis gömböcnek, illetve olykor egészen másnak is. Viszont kitetszik, nem vagyunk mi indonéz parasztok, akik csak úgy fölvágják a hasát, és meglelik benne, amit kerestek. A kedves nejünket.
Ugyanakkor a fentiekből következően, hogy tudjuk, nem az a veszély, ha nem Orbánra szavazunk, akkor mindmeghalunk, hanem az, ha ő továbbra is a nyakunkon marad. S bár a mai nap ugyan nem arról szól, hogy módunkban állna elzavarni, de egy jelzés küldhető, már megtaláltuk az eltűnt holmiját az árok szélén, már látjuk a szörnyeteget eltelten, domborodó hassal heverészni, azaz, mindent tudunk. Ha ezt a kampányt sikerült ép ésszel túlélni, akkor a beígért atombomba ehhöz képest kutyatöke. Azaz, kalandra fel, polgártársak.
