Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.06.25.
Most New York van soron.
A világ egyik legnagyobb zsidó közösségének otthonában most egy olyan politikus nyerte meg a Demokrata Párt előválasztását – tehát a város következő polgármesterének első számú esélyese lett –, aki Izrael önvédelmét „genocídiumnak” nevezi, az „egyetemes intifáda” jelszavát hirdeti, és nem hajlandó a Hamászt terrorszervezetnek minősíteni. Zohran Mamdani nem valami periférián lévő radikális, hanem a Demokrata Párt hivatalos jelöltje. New York politikai valósága pedig az, hogy a párton belüli győzelem jóformán egyenlő a választás megnyerésével.
Mamdani karrierje az Izrael-ellenességre épült. Az október 7-i tömegmészárlás idején nem az áldozatok mellett szólalt fel, hanem az „ellenállás jogáról” elmélkedett. Nem ítéli el a Hamászt, nem hajlandó zsidóként élő izraeli civileket különválasztani a megszállóként kezelt „rendszertől”. Nyelvezete nem gyűlölködő, hanem „kritikus” és „analitikus” – pontosabban: annak látszik. Valójában az erkölcsi mező újrarendezésén dolgozik, ahol a zsidó közösség kikerül a védelemre méltó emberi közösségek köréből. A morális kizárás technológiája ez: jogi, szociológiai és történeti nyelven előadott diszkrimináció, amely az áldozatot végül morálisan láthatatlanná teszi. És mindezt pontosan ugyanazzal a retorikai apparátussal műveli, ahogyan a Hamász hatalomra került Gázában: egy szociálisan érzékenynek álcázott, „baloldalinak” feltüntetett program ígéreteivel. A társadalmi igazságosság nyelvén beszél, miközben morális kasztrálást végez.
Ez a politikai retorika nem lóg ki a baloldali kánonból, épp ellenkezőleg: tökéletesen illeszkedik a nyugati progresszív mozgalmak mai logikájába. Zsidó üzletek bojkottálása, zsinagógák előtti tüntetések, fenyegetőzések, nyílt gyűlöletbeszéd – mindezek már nem a társadalom szélein történnek, hanem a kampánybeszédek, egyetemi campusok és közösségi média-megnyilvánulások szerves részei. És ami a legaggasztóbb: mindez immár a legitimált politikai térben zajlik, egy nagy párt hivatalos jelöltjének támogatásával.
Ez az új antiszemitizmus tanult és magabiztos. Úgy tesz, mintha nem a zsidók csoportjára, hanem az állítólagos „elnyomottak” nevében támadna. Nem antiszemitának nevezi magát – de minden állítása tökéletesen illeszkedik az antiszemitizmus történeti sémáihoz. Zsidók, akik túl gazdagok. Zsidók, akik túl fehérek. Zsidók, akik „kolonializálnak”. Zsidók, akik „másokat nyomnak el”. A jelszavak újak, az évezredes logika ismerős.
New York most figyelmeztetést küld. Nemcsak a zsidóknak – mindenkinek, aki azt hitte, hogy a felvilágosodás és az emberi jogok öröksége elég erős védőburok ahhoz, hogy az antiszemitizmust kívül tartsa. Ma már nem kívül van – belül van. A politikai centrum közepén. A progresszív erkölcsiség maszkjában, a „felszabadítás” jelszava alatt.
Ha Mamdani lesz New York következő polgármestere, az nem egy ember győzelme lesz, hanem egy mély kulturális és erkölcsi vereség. A baloldali antiszemitizmus eddig is jelen volt – de ezentúl városokat is kormányozni akar. És meg is fogja próbálni.
Mindez éppen akkor történik, amikor a humán- és társadalomtudományok divatos jelszava az „emlékezés”. Elegáns konferenciákon az emlékezet politikájáról, kollektív traumák narratív konstrukcióiról, „emlékezetdiskurzusokról” és emlékezettörténeti fordulatokról beszélünk – miközben a valóságban egy gyorsuló kollektív amnézia és morális eltompulás sodrába kerülünk. Az emlékezés elméletei virágzanak, de maga az emlékezet – a történelmi felelősség és a reflektív erkölcsi tudatosság formájában – rohamosan tűnik el.
Feltartóztathatatlanul hülyülünk.
„kérdezi tőlem egy Izraelben élő kettős állampolgár ismerősöm, aki az ID:F-ben szolgál, hogy az új törvény alapján megfoszthatják-e a magyar állampolgárságától? Amennyire én látom, igen. És vélhetően nem is jelenlegi kormány fenyegetné ezzel, hanem a lázas centi vágásban lévő ellenzéki vezető miatt lehet jogos az aggodalom. Emlékszünk, Magyar Péter már Benjamin Netanjahut is letartó:ztatta volna Budapesten, legalábbis ezt kérte számon a magyar kormánytól. Úgyhogy ez még egy fejtörő a Tisza-támogató zs:idó ismerőseim számára. 293 nap. Van még idő gondolkodni.”
Ugye tudjátok, hogy van olyan? Bár nem tudom, hogy azóta, amióta a hitgyüli is egyre kevesebb emberről bírja lenyúlni az 1%-ot, van-e még rá lóvé? Hiszen Németh Sándor közben már nem csupán az álellenzéki ATV-ba, de a szélsőjobbos Ultrahang Plusz csatornába is folyatja az összeharácsolt pénzeket. Azt nem is tudom, hogy azon kívül, hogy az elítélt csaló bűnözőt, Király Tamást (alias Cseszkó Tamás) alkalmazó Ultrahang nyíltan egy oroszbarát propagandacsatorna, mit gondol például Izraelről?! Pro vagy contra?
De térjünk vissza az imakommandóra! Arra emlékszem, amikor 2017-ben adtam egy interjút az akkor még ellenzéki 168 Órának arról, hogy mit mond a Biblia a homosze:xualitásról és mit nem. Ekkor annyira berágtak rám a kedves, és a szeretet mindenek felett való hatalmában hívő hitgyülisek, hogy megüzenték: „Rita, most imádkozunk a halá:lodért! Hogy eltűnj a föld színéről, mert te egy boszorkány vagy!” Aztán mindenféle gyűl:öletprédikátorok uszítottak ellenem és legalább 6 hétig masszívan tám:adtak az összes létező felületen, ahol értek: Fb, email, minden. Akkor mesélték el nekem a kiugrott hitgyülisek, hogy ez bizony az imakommandó! Hú, nem innen vette az ötletet a Viktor az Arcosok Klubjához?
