NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.09.15.
A brit Alsóház kemény fellépése Boris Johnsonnal szemben példa lehet arra, hogyan lehet megfékezni a demokráciát fenyegető populistákat. Szakértők azt a következtetést vonták le a fejleményekből, hogy a parlament és a bíróságok továbbra is védőbástyát jelentenek az olyan hatalmak túlkapásaival szemben, amelyek mind inkább autoriter módon irányítják országukat. Lásd Salvini vereségét. Ezzel szemben a magyar és a lengyel helyzet illusztrálja, miként béníthatja meg a demokrácia leépítése a törvényhozást, valamint az igazságszolgáltatást, és mennyire megnöveli az antidemokratikus kormánypárt népszerűségét a szavazópolgárok soraiban. Emellett még az is bőven belefér, hogy a londoni parlament csupán tiszavirág életű győzelmet aratott. Mert ha Johnson populista jelszavakkal megnyeri a következő választást, akkor kikényszerítheti a rendezetlen távozást, és a honatyák jogkörének korlátozását. Mindenesetre a kormányfő helyzete odahaza drámaian meggyengült, úgy hogy most már hajlandó találkozni a Bizottság elnökével, akit idáig lehetőleg került, és akivel hétfőn a Brexitről tárgyal majd. Még mindig elképzelhető a megállapodás, de ahhoz Johnsonnak lényeges kompromisszumokba kellene belemennie. Ha erre nem kapható, akkor viszont végre kell hajtania a képviselők döntését, azaz kérnie kell a kilépés újabb halasztását. Ám ha nem hajlandó rá, akkor máris újabb hatalmi harc robban ki a House of Commons és a politikus között.
A lap szerint alapvető különbség van aközött, ahogy az amerikai elnök, illetve az európai kormányok beszélnek a nyilvánosság előtt a migránsokról: Orbánt és Salvinit leszámítva az öreg kontinensen javarészt minden felelős politikus igyekszik elkerülni a provokatív hangnemet, mert nem szeretné gerjeszteni az idegengyűlöletet, bár azért próbálja távol tartani a földrésztől az idegeneket. Ugyanakkor nagyon is beleillik a nemzetközi irányzatba Trumpnak az a terve, hogy jelentősen korlátozza a menedékjogot a dél felől érkező emberek számára, mondván, hogy csak akkor folyamodhatnak a státuszért, ha – úton az USÁ-ba - valamelyik államban már próbálkoztak vele, csak éppen nem jártak sikerrel. Amúgy az ENSZ korábbi, illetékes jelentéstevője azt mondja, az európaiak is igen sikeresek abban, hogy a környező országokkal végeztessék el a piszkos munkát. A washingtoni kormányzat Ausztráliától veszi a példát, bár emberi jogi szervezetek a körülmények miatt élesen bírálják az 5. kontinens gyakorlatát. Európai vezetők is gyakran emlegetik, hogy a kérelmeket 3. országokban kellene feldolgozni, de ebből idáig nem lett semmi. Viszont az áradat feltartóztatására bevált a törökökkel kötött egyezmény. Viszont Görögország, Spanyolország és Olaszország továbbra is menekülő utat jelent. Ugyanakkor a németek mostanában nem küldik vissza az elutasított kérelmezőket Magyarországra és görögökhöz, mert kétségeik vannak az ügyben, mennyire tisztességes a menedékpolitika a két államban. Az athéni kormány kerítést emeltetett Törökország felé, és ugyanez a helyzet a magyar-szerb határon is. A két ország rettenetes körülmények között tartja fogva azokat, akik menedékért folyamodnak. A magyarok ismételten több napra megtagadták az élelmet ezektől az emberektől, köztük gyerekektől.
A német államfő igen meleg hangot méltatta Konrád Györgyöt, kiemelve, hogy az elhunyt egészen különleges módon volt annak az évszázad egyik szemtanúja, amelyben az európaiak olyan rettenetes tapasztalatokat szereztek. Az özvegynek küldött részvétüzenetben Steinmeier rámutatott, hogy az író bátran síkraszállt Magyarországon a demokratizálódásért, illetve a földrész megosztottságának békés feloldását szorgalmazta, és ezzel nagy szolgálatot tett a németeknek.
Konrád György az állam bálványozásának éles szemű bírálója, egyben a civil társadalom bátor szellemi élcsapatához tartozott. Személyében Európa egy kiváló értelmiségit és erkölcsi tekintélyt veszít el, aki mindig is harcolt a túlzott hatalom és az állam túlkapásai ellen. Így búcsúzik a lap a minap eltűnt írótól, szociológustól. A nekrológ hosszasan méltatja alkotói munkásságát, kiemelve, milyen bátran szállt szembe annak idején a szocialista rendszerrel, amiért azután először nem publikálhatott, majd felajánlották neki, hogy elhagyhatja az országot. Az alkotótárs, Szelényi Iván élt a lehetőséggel, Konrád maradt. A politikát mindig is a hatalom sajátos szerveződési formájának tekintette, amely azonban nem válhat öncéllá, ellenőrzés alatt kell tartani – ezt hirdette. Annak idején a budapesti svájci alkonzul, Carl Lutz menlevele segítségével élte túl a holokausztot. Éppen akkori tapasztalatai miatt nem hitt a keresztényi irgalom tanításában. Gyerekkora óta mély bizalmatlansággal tekintett az állam önkényére...
