Szerző: szendam
2015.12.09.
Alig két órával ezelőtt az egyik “kedvenc ismerősöm” az index.hu ma megjelent cikkére hívta fel a figyelmemet. Az írás a venezuelai, magát “baloldalinak” nevező, populista Chávez-rendszer vasárnapi megbuktatásáról, illetve annak okairól szól. Ismerősöm szerint: “Így múlik el majd az Orbanizmus is!” … Én nem vagyok ennyire optimista.Az Index értékelése szerint a vasárnap óriási részvétellel (majd’ 75%!) lebonyolított választásokon az összetételére, politikai irányultságára nézvést meglehetősen heterogén Ellenzék azért győzhetett, mert Venezuela gazdaságilag lényegében összeomlott. Ez pedig egyenes következménye az országban tizenhat esztendeje dúló “chávizmusnak“.Hugo Chávez 1999-ben, választások útján lett Venezuela elnöke. Mandátumát legelső sorban annak köszönhette, hogy (mint minden populista) azt mondta a Népnek, amit az hallani akart. Mik voltak ezek? Természetesen a mértéken felül megnövelt szociális juttatásokkal bevezetendő általános társadalmi jólét, a Venezuelát (egyébként tényleg) kiszipolyozó multicégek “megrendszabályozása”, valamint így és ennek általa a hatalmas természeti kincsből származó bevételek “társadalmiasítása”. A dél-amerikai ország ugyanis a térség első, világszinten pedig a tizenegyedik olajexportőre, azaz volt alapja a chávezi ígéreteknek.Ámde egyetlen lábon állni csak addig lehet, amíg a föld meg nem rendül alattunk. Azaz pontosabban: amíg a kőolaj ára kellően magas, így a bevételből finanszírozható az egyébként agyament rendszer. Az a chávezi rendszer, amely idülten befektetőellenes volt, amelyik notóriusan államosított, mindenféle ellátást a “Központból” akart irányítani/meghatározni, a politikai ellenzéket pedig amolyan “nemzetellenesnek” kikiáltva kommunikációs karanténba, annak aktívabb tagjait pedig börtönbe zárta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.