HÚSVÉT

SÁNDOR MÁRIA BLOGJA
Szerző: Sándor Mária
2016.03.26.

Hajnalban keltem, hogy Nagymamámnak szedjek virágot.
A húgom és az unokanővéreim aludtak még. Szombat volt. Pihenőnap.
Hajnalban keltem, mert indultunk Nagy Bandó Andrásékhoz a szeretetadományért, amit Iványi Gáboréknak hoztunk el, hogy be tudjanak indítani egy kis óvodát Miskolcon. A rászorulóknak.
Bátyám is korán kelt, csendben készülődött, hogy a család föl ne ébredjen, mert szombat van - ilyenkor mindenkinek jár egy kis pihenés.Arra gondoltam, biztos örül neki, annyit dolgozik a családra, mos-főz-takarít, hogy segíthessen a fiataloknak -szüleimnek - Nagymamám pont olyan volt mint ahogy József Attila írta: 

"...Csak ment és teregetett némánnem szidott, nem is nézett énráms a ruhák fényesen, suhogva,keringtek, szálltak a magosba..."

A haja hófehér volt, arca pirospozsgás, gyönyörű kék szeme volt és mindig szomorú. A világháború kitörölhetetlen maradt életében, egyedül a három pici gyerekkel, nem tudva, Nagypapám él-e még. Csendesen dolgozott minden nap az óriási családra. Gondoskodó szeretetet kaptak tőle a gyermekei.

ITT OLVASHATÓ