Szerző: Jantek Gyöngyvér
2016.04.22.
Az agresszív kamasz, aki verekszik, káromkodik, senkit sem kímél, és soha nem mutat sem gyengeséget, sem félelmet, valójában mindent azért tesz, hogy hangyányi önbecsülését kissé feljebb tornázza… Ugyanakkor a csendes, visszahúzódó srác, aki kicsit furcsa és magának való, mégis boldog, sikeres párkapcsolatban él, ismeri a képességeit, és elégedett magával.
Hogy is van ez? Az ellentmondás csak látszólagos, a háttérben a különböző énnel kapcsolatos fogalmak rossz használata áll. A köznyelvben az önbizalom, önbecsülés, önértékelés, magabiztosság szavakat gyakran egymás szinonimáiként használjuk. Ezzel persze nincs is semmi baj, de ha kicsit mélyebben kívánunk foglalkozni a kérdéssel, akár csak egy gondolatmenet erejéig, érdemes röviden tisztázni a különbségeket.
Önbecsülés vagy önértékelés: önmagunkhoz fűződő érzelmi viszonyulásunk, ahogy azt értékeljük, amik és amilyenek mi magunk vagyunk. Viszonylag állandó és stabil tulajdonságunk, értéke lehet magas, vagy alacsony.
Önbizalom: sokkal inkább helyzetfüggő, bizonyos képesség vagy teljesítmény függvénye. Lehet, hogy valakinek nagy az önbizalma mondjuk a zenélés terén, míg a konyhában teljesen elveszettnek érzi magát. Egy-egy bók, vagy kellemetlen célzás szintén nagyon erősen hat az önbizalmunkra, így az önértékeléshez képest az nagyon is hullámzó lehet.
Magabiztosság: egyfajta hozzáállást tükröz, ahogy a társas kapcsolatokban fellépünk. A magabiztos fellépés mögött persze lehet magas önbecsülés is, de ez egyáltalán nem biztos! Olykor éppen ellenkezőleg: a magabiztossággal az illető bizonytalanságát és alacsony önbecsülését igyekszik palástolni...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.