Szerző: Bartus László
2016.06.17.
A magam részéről óvtam a demokratikus ellenzéket, hogy besétáljon az Orbán által állított futballnacionalizmus csapdájába. Azt állítottam, hogy Orbán a maga oldalára állítja az egész országot. A futballba ölt pénznek ez volt a célja. Tudta, ha egyszer lesz egy győzelem (és nem lehet mindig csak veszíteni), a magyarok mindent odadobnak a futballal megszerezhető nemzeti büszkeségért. Először frusztrálja őket, majd egy hamis pótlékot.
Orbán rendszerében a futball olyan, mint a jó és a gonosz tudásának fája volt az Éden kertjében. Ott a kísértő, hogy vegyél róla. Egyed, édes, ízes, végre örülj valaminek, ne félj, ettől nem lesz semmi bajod. Akik agitálnak, hogy ez nem Orbán csapata, ez nem változtatja meg a viszonyt Orbán-rendszeréhez, olyanok, mint Éva, aki levette, harapott belőle, és adott Ádámnak is. A következmény ismert, függetlenül attól, mit mond róla Éva. Akik leszakítják Orbán fájáról ezt a gyümölcsöt, úgy járnak, mint Ádám és Éva. Eladják magukat a gonosznak, és többé nem szabadok. Rabszolgasorsba süllyednek.
Azt is állítottam, hogy aki ebbe a csapdába besétál, többé nem lesz ugyanaz, aki volt. Nem lesz az Orbán-rendszer elutasítója. Befészkeli magát a megalkuvás a szívébe. Esküdöztek sokan, hogy attól ők még az Orbán-rendszer ádáz ellenfelei maradnak. Egy ilyen fogadkozónak azt mondtam, hogy mielőtt a kakas szól, háromszor fogja megtagadni az elvszerű, megalkuvás nélküli ellenállást...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.