HIÁBA OLYAN KELENDŐEK A DIÁKMUNKÁSOK, MINDEN PROBLÉMÁT NEM FOGNAK MEGOLDANI

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2016.07.21.

Döbbenten küldözgetik ma egész nap egymásnak az emberek a hírt: napjainkban egy diákmunkás lazán többet kereshet annál, aki minimálbéren tengődik. Az okok közt a legprózaibb a legigazabb: a munkaerőhiány tette oly értékes portékává a fiatalokat, hogy ilyen „magas”, akár 700 forintos órabérért dolgozzanak. De azért vannak más, ennél kevésbé látványos, mégis elgondolkodtató elemei is ennek a történetnek.

Azért érdemes a munkaerőhiánnyal kezdeni: miből is van akkora hiány, hogy már a diákmunkásokat kell hadba állítani? Egyre több a gyári összeszerelő, operátor, de az árufeltöltő és pénztáros állás is, amit immár nem szakképzett munkások, vagy főállású kollégák, hanem képzetlen, még nem végzett diákok töltenek be.

Tény és való, hogy szakmunkásokból például jóformán nincs lassan olyan, aki ne a külföldi munkák felé kacsintgatna (hacsak nem vándorolt már ki korábban), és ugye már tavaly is arról szóltak a hírek, hogy a Balatonon nem nyitnak ki a kifőzdék, mert nincs pincér, miközben egy soproni légkondicionáló-berendezésekkel foglalkozó cég összes alkalmazottja azért mondott fel, mert inkább Ausztriában vállaltak munkát. És mehetnek is bátran – csak Németországban tavaly több mint 30 ezer bolti eladót vagy egyéb, kereskedelemben dolgozó szakembert kerestek...

Maradnak tehát itthon a diákok (ők se sokáig), akik viszont felverik az árakat, és nem ritkán többet keresnek, mint velük együtt dolgozó, főállású, de minimálbérért foglalkoztatott kollégáik. Ez az egyenlőtlenség azonban hosszú távon újra csak a további elvándorlás irányába billenti a mérleg nyelvét – mégis minek maradna itthon bárki eladóként, ha Ausztriában, Németországban akár a két és félszeresét is keresheti az itthoni minimálbérének?

ITT OLVASHATÓ