Szerző: Karafiáth Orsolya
2016.09.22.
Aki az abortusz mellett dönt, a legritkább esetben teszi jókedvéből, csak úgy heccből, egyáltalán: csak úgy. Oka van a döntésének. Általában súlyos oka.
Nem feltétlenül azért dönt így a nő, mert erőszak áldozata lett, vagy mert a baba vagy az ő élete veszélyben lenne (az új lengyel törvénytervezet alapján ekkor sem lehetne abortuszt végrehajtani), hanem azért, mert nem fér bele az életébe (még) egy gyermek. Vagy nem akkor. És bár én is szörnyű dolognak, és csak a végső esetben választandónak tartom a terhességmegszakítást, azt mondom: a nőnek joga van ezt a döntést meghoznia, pusztán azért, mertaz ő testéről, az ő életéről van szó, ebbe nem szólhat bele sem egyház, sem állam.
Mindezzel együtt azzal egyetértek, hogy az orvosok etikai okokra hivatkozva ne hajtsanak végre magzatelhajtást, ha így érzik, de csak és kizárólag abban az esetben, ha minden intézmény gondoskodik arról, hogy az abortuszt kérő nőn a műtétet helyben és a szükséges időben egy másik orvos végrehajtja.
Kis kanyar: amikor régebben már egyszer írtam a kérdésről, csak úgy ömlöttek a postaládámba a gyűlölködő levelek. Hogy gondoljak bele, „bizonyos honfitársaim” a védekezés helyett használják az abortuszt. Hogy úgy mennek a klinikára, mint ahogy más a tablettát szedi, tehát betiltani, betiltani. Ugyanezek a kedves aggódók más fórumokon odáig mennek, hogy bár fogy a magyar, csak „ezek” szülnek, mert „ezek” szaporodnak, mint a nyulak. Hol itt a következetesség? Bizonyos embereknek tiltsuk, bizonyos embereknek egyenesen tegyük kötelezővé az abortuszt? Vagy egyenesen vezessük be a kémiai kasztrációt? Vagy mi?! Fogadjuk el, hogy ember és ember nem egyenlő? És igenis gondos védekezés mellett is teherbe lehet esni, mert nincs száz százalékos módszer. És sajnos a megelőzési módszerek szerintem túl drágák – nem mindenki által hozzáférhetőek. Azt mondják a nálunk szigorítás pártiak, hogy fektessünk sokkal több energiát a megelőzésbe. Igen, fektessünk! De akkor könyörgöm, ne legyen olyan drága a háromdarabos óvszer. Vagy szociális igazolással hozzá lehessen jutni kedvezőbb áron. A tabletta meg nagyon macerás, ráadásul nem is veszélytelen, megértem, aki ódzkodik tőle.
Most minden a lengyel teljes szigorítástól, azaz a teljes tilalomtól hangos. Nézzük, a politikai haszonszerzésen kívül mégis, mire lenne ez jó? Ez amúgy nem csupán egy olyan országban nagy kérdés, ahol eddig is a lehető legszigorúbban szabályozták a magzatelhajtás feltételeit. Sok helyütt, ahol írnak a dologról, megjegyzik, hogy az intézkedés még arra sem lenne jó, hogy demográfiai növekedést érjenek el, csak a művi megszakítások számát növelnék. Persze, furcsa így ezt olvasni, mert mintha azt sugallnák ezzel, hogy ha demográfiai növekedést legalább elérnék, akkor már talán rendben lenne az ügy. Holott nem, nincs az az indok, nincs az a közjó-vízió, ami megengedné, hogy így gondolkozzunk.
Ha nőne a népesség, akkor igenis bólintsunk rá a jó eséllyel boldogtalan anyákra, boldogtalan gyerekekre, arra, hogy a több nemzettárs reményében dönthetünk az egyén sorsáról?
A lengyel szigorítás ügye nem új keletű történet, a nagy viták egészen a rendszerváltozás környékéig nyúlnak vissza. Az 1956-os abortusztörvény még kicsit megengedőbb: orvosi, kriminalisztikai és szociális okokból engedélyezték a terhesség-megszakítást. Ez volt érvényben a lengyel Orvosi Etikai Kódex 1992. május 3-i érvénybelépéséig, amely az eddigieket gyakorlatilag eltörölte. Három éven tartó társadalmi vita lett a dologból, az ügy természetesen a politika gumicsontja lett. A szigorítással már korábban – 1988-ban és 1989-ben is próbálkoztak, már akkor is börtönbüntetéssel fenyegetve mind az orvosokat, mind a nőket. A tüntetések és viták alapján már ekkor világos lett, hogy az alapvetően katolikus lengyelek elég liberálisak az abortusz kérdésében. (Az Orvosi Etikai Kódex elfogadásakor az orvosok mindössze hét százaléka szavazott a teljes tilalom mellett.)...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.