Szerző: Tóth Ilona
2016.09.04.
Szeretném látni, amikor a sok-sok mamóka, papóka, fölveszi szép ruháját, fogja kistáskáját, kicsoszog a buszmegállóba, vár és vár… Valahogyan föltornássza magát a lépcsőn, mert megy a bankba a nyugdíjáért. Mennyi kis falu van, ahol a vegyes bolton, kocsmán, trafikon, templomon kívül más nincs. Bankautomata sincs.
Mamókáknak, papókáknak több évtizede a postás házhoz viszi a pénzt. Örülnek, ünnep az a nap. Van kivel beszélgetni néhány szót, kapnak kedvességet, figyelmet, mert különben a kutya sem szól hozzájuk napokig. Csak ugat. Ők egész életükben otthon rakosgatták a kis pénzüket. Biztos, ami biztos. A készpénz legyen kéznél.
Az külön logisztikai feladat lesz, hogy a mamókák, papókák hozzájuthassanak a nyugdíjukhoz. Az alapszámla például csak az ő nevükön lehet. Gyerekeiket, rokonaikat kell mozgósítaniuk. (Persze, majd a család az újabb hülye döntés után is mindent elintéz!) Azt is gondolom, hogy segítségképpen ismerősök, szomszédok, falugondnokok szívesen vinnék haza az időseknek a pénz. Megmondom őszintén, én bizalmatlan lennék, a bankkártya szám bizalmas, személyre szóló adat, senkinek semmi köze hozzá.
Hallani vélem azt a papolást is, hogy biztonságosabb bankban tartani a pénzüket, mint otthon a szekrényben, a sublótban. Nana! A bűnözők mindig egy lépéssel előrébb járnak, megnőhet az őgyelgők száma az automaták körül vagy kilesik a hazafelé tartó időseket. „Gyere haver,ba…meg, az ATM-hez, nyugdíj van!” Ez nem érv, mert semmivel nem veszélyesebb otthon pénzt tartani. Az orvosi rendelők mellett majd az utcán állnak sorba az idősek? Persze van megoldás: nyugdíjfizetési napon rendeljék a pénzintézetekhez, automatákhoz a rendőröket a déli határról. Ott már annyian vannak, mint a kínaiak, meg aztán rájuk férne egy kis pihenés...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.