Szerző: PuPu
2016.10.23.
Akárhogy is, ha igazuk volt, ha nem, ha hazafiak voltak, ha csak ostobák, ezt azért semmiképpen nem érdemelték volna, mármint, hogy rájuk hivatkozva tudjon egy diktátor szabadsághősként tetszelegni.
Persze, ezeknél a gátlástalanságnak nincs határa, ezek szemrebbenés nélkül belehazudnak a képedbe, koncepciós per áldozatának hazudva a gyilkost, baloldalinak a megélhetési anarchistát, ellenállónak a pártállam haszonélvezőjét és hősnek a párttitkár fiát, aki Soros pénzén tanult demokráciát, nem sok sikerrel.
Az a gyanúm, hogy amikor becsukták a hárshegyi elmegyógyintézetet, az ápoltak nem szaladtak szét, ellenben minden évben találkozókat tartanak a nemzeti ünnepeken.
Idén is meghallgathattunk annyi baromságot, amennyinek ki kell tartania jövő októberig, a sok kenetes, pátoszos hang megviseli annak gyomrát, aki kicsit is ismeri a történelmet, aki egy kicsit is szereti az igazságot.
Az ilyen ember sorsa idén is a hányinger volt.
Tulajdonképpen nincs is nagyon miről írni, legfeljebb az ember elcsodálkozott, hogy mit keresnek már megint errefelé lengyel barátaink, elspekulált, hogy ki fizetheti nekik a kirándulást, meg azon is, hogy miért éppen Európa két leglúzerebb nemzete szereti egymást ennyire - talán azért, mert egymástól nincs mit elirigyelni.
Két mesebeli ország, mindkettő hol volt, hol nem volt, mindkettő állandóan saját belharcaival volt elfoglalva, mindkettő legfőbb ellenségét honfitársai között találta és találja meg, nem is csoda, hogy állandóan akadt nevető harmadik...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.